Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

Az országgyűlés képviselőházának 1 Mi történt erre? Az történt, hogy az érdekeltek nem tudtak megnyugodni ebben a halogatásban. Egy darabig ugyan reménykedtek, mert a kultuszminiszter kiadta a 70.000/1933. VI. számú rendeletét, amelyben felhívta az érdekelt városokat és községeket, hogy kimutatásokat terjesszenek be, mekkora az az összeg, amellyel hozzájárulnak ezekhez a terhekhez — ez volt a mézesmadzag, amely egy kis időre elhallgattatta az érdekelteket, hogy: mégis csak kell történnie valaminek, mert hiszen a kultuszminiszter hivatalolsan érdeklődött az ügy iránt — sajnos, azonban nem történt semmi sem. Erre az érdekeltek — mint mondottam — megmozdultak. (Olvassa): »A Magyar Tanítóegyesületek Országos Szövetsége foglalkozott ezzel a kérdéssel és megállapította, hogy haladéktalanul vessék ki az általános iskolaadót és ebből véglegesen rendezzék a nem állami tanítók és népiskolák ügyét.« Volt egy újság is, a Magyarság, amely ennek a kérdésnek a fontosságát felfogta és az 1934. év elején országos pályázatot hirdetett a kérdés megoldására, mert hiszen mindig azt vetették ellen, — mint ahogy t most is hallottuk a kultuszminiszter úr szájából — hogy az állam pénzügyei nem engedik meg ennek a kérdésnek mostani megoldását. Ennek a pályázatnak az volt a tétele, hogy a nem állami tanítók kenyere miképpen biztosítható s miképpen oldható meg a felekezeti tanítás kérdése. Erre számtalan pályázat érkezett he, amiről a kultuszminiszter úrnak is bizonyára van tudomása. A Magyarság zsűrije, amely zsűrinek elnöke Rákos István királyi tanácsos volfr, az első díjat a beérkezett pályázatok közül Ormos Lajos debreceni igazgató-tanítónak ítélte oda. Nem akarok a kérdéssel hosszasabban foglalkozni, mert hiszen feltételezem, — és bizonyosan így is van — hogy a kultuszkormány erről tud, csak azt említem meg, hogy a pályázat azt deriválja, hogy ennek a kérdésnek megoldása egészen egyszerű; nem kellene egyéb, mint országosan és általánosan 3, 4 vagy 5% adót kivetni. Ezzel nemcsak az az anomália szűnnék meg, hogy egyes városok és községek jóformán maguk viselik a közoktatás költségeit. Abban igaza van a tisztelt kultuszminiszter úrnak, hogy az elemi oktatás törvényeink szerint a politikai községekre hárítható, ezt azonban rigorózusan soha sem vitték keresztül és nem is viszik keresztül, tehát a kultuszminiszter úrnak igenis a városok és községek segítségére kell mennie. {Eis ha itt megkapja a megoldást, tehát nemcsak egyszerű negativumot, panaszt kap arról, hogy ez a helyzet tűrhetetlen, elviselhetetlen, hanem a megoldási módot is odaviszik, akkor nem tudom megérteni, miért zárkózik el a kultuszminiszter úr ennek a kérdésnek igazságos és méltányos megoldásától? Hiszen arravonatkozólag statisztikai adatokat lehet felvonultatni, hogy az állam ennyi és ennyi összeget visel az elemi közoktatás terheiből, de ez nem jelenti azt,^ hogy egyes közületek, egyes városok és községek — mint ahogy bátor voltam felszólalásom elején az én városom rettenetes megadóztatását is bemutatni — ne lennének túladóztatva. Az állam beszedi az adót, abból az adóból viseli a közoktatás költségeit is. A mi városunk és hasonló városok és községek tehát nemcsak ia maguk iskolaterheit viselik, hanem még azokéihoz is hozzájárulnak, amelyek nincsenek külön ilyen adóval megróva. A meg33. ülése 1936 május 20-án, szerdán. 75 oldás tehát az volna, hogy az adókönyvlbe — amelyben, mint bátor voltam felsorolni, hathét féle mellékadó van — 2—3%-os iskolai pótadót be lehetne állítani és ezzel ez az amomália megszűnnék. Sőt, ha esetleg mines fedezet, el tudom azt is képzelni, hogy mivel a népoktatás van annyira fontos, mint akármelyik tétel, amelyet itt 'felsoroltam egyikből is. másikból is levennénk egy-egy fél százalékot és ezekből a fél százalékokból összetevődnék az az összeg, amely ezt az igazságos kérelmet teljesítené, ezt a régóta hangoztatott panaszt orvosolná. Hiszem is, hogy a kultuszminiszter úr, ha beszédemet tudomására hozzák (Felkiáltások jobbfelől: Elolvassa!), ha látni fogja, hogy mi az ő komoly Ígéreteit számon tartjuk és az o komoly Ígéreteinek a beváltását kérjük és bízunk benne, bízunk abban az ő becsületes Programm jábam, amelyet, mint látjuk, igyekezett is Ígéreteihez és az állam pénzügyi helyzetéhez képest megvalósítani: ennek is helyet tud és fog találni. Az adózók képtelenek ezeket a terheket tovább viselni. Mi következik ebből? Az, hogy a tanítók nem kapják meg fizetésüket, a végrehajtások egymás után halmozódnak; de ellenszenvessé is teszi a közoktatást, amikor megtudja az az adózó, hogy a végrehajtó azért megy ki hozzá, hogy tőle az iskolai adót hajtsa be. Erre pedig egyáltalában nincs szükségünk. Még két kérdést óhajtanék egészen röviden érinteni. Elnök: Talán méltóztassék képviselő úr ezeket legalább egyre redukálni. (Derültség.) Horváth Zoltán: Kérem, egyre redukálom. Panasz hallatszott itt a néptanítók túlságosan bő képzése ellen. Ez igaz, több ezer állásnélküli tanító és tanítónő van. Meg vagyok róla győződve, hogy ezeknek az elhelyezése a kultuszminiszter úrnak nagy gondot okoz, nekem azonban errevonatkozólag van egy eszmém, amely talán megakadályozná -' a tanítók és a tanítónők túlságos szaporodását. Méltóztassék talán megfontolás tárgyává tenni a kultuszkormányzatnak, hogy a tanítókra vonatkozólag is az érettségit állapítanák meg alapképzettségként. Az érettségi után két-három éves tanfolyamot végeztetnék velük, ami tökéletesen elégséges volna arra, hogy a szükséges képzettséget megszerezzék. Ma öt esztendő a tanítói tanfolyam, tehát tulajdonképpen kilenc esztendőt járnak ezek, így azonban, ha az érettségit is magszereznék, ha esetleg a tanítói pályán nem tudnának elhelyezkedni, miután azt a két- vagy hároméves tanfolyamot befejezték, talán máshol el tudnának helyezkedni. T. Ház! Ezekben voltam bátor megjegyzéseimet megtenni és úgy gondolom, hogy felszólalásommal azt a kultúrfölényt szolgáltam, amelynek hivatott vezére aiz igen ^tisztelt kultuszminiszter úr. Mivel én a kormánnyal szemben bizalmatlan vagyok, legnagyobb sajnálatomra a címet elfogadni nem tudom. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik Veres Zoltán jegyző: Lázár Imre! Lázár Imre: T. Ház! Drozdy Győző képviselőtársam kiemelte a kultuszminiszter^ úr magasszárnyalású beszédét, de nemcsak ő. a túloldalon, hanem mi ellenzéki képviselőik is kiemeljük. A .gyakorlatból is megállapíthatjuk, hogy az utóbbi tíz esztendőben iái magyar kultúra sokkal többet fejlődött, mint azelőtt ötven