Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-132

Az országgyűlés képviselőházának 132. ülése 1936. évi május hó 19-én, kedden, Sztranyavszky Sándor, Kornis Gyula és vitéz Bobory György elnöklete alatt. (Tárgyai : A vallás- és közoktatásügyi tárca 1936/37. évi költségvetése. Hozzászóltak : Szinyei Merse Jenő előadó, Vázsonyi János, Illés József, Csoór Lajos, Törs Tibor,, ßakovszky Tibor, Rátz Kálmán, AndaMzi-Kasnya Béla, Szily Márton, Eckhardt Tibor, Petrovácz Gyula, Kéthly Anna, vitéz Martsekényi Imre, Dinnyés Lajos, Molnár Imre, Reibel Mihály, Huszár Mihály. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az indítvány- és interpellates könyv felolvasása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen volt : Hóman Bálint. (As ülés kezdődött délután í óra 3 perckor.) (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) ' El'nök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jegyzőkönyvének vezetésére Huszár Mihály, a javaslatok mellett felszólalók jegyzésére vitéz Kenyeres János, a javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Vásárhelyi Sándor jegyző urakat kérem fel. Napirend szerint következik az 1936/37. évi állami költségvetés részletes tárgyalása. Sorrend szerint következik a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetése. Szinyei Merse Jenő képviselő urat, mint előadót illeti a szó. Szinyei Merse Jenő előadó: T. Képviselő; ház! A kultusztárca 1936/37. évi költségvetési előirányzatának tanulmányozásánál és az előző évi előirányzattal való összehasonlításánál mindenekelőtt bizonyos alaki változások ötlenek szemünkbe. A leglényegesebb ezek közül az, hogy a> tárca kiadásai és bevételei a jelenlegi 12 cím helyett 13 cím alatt irányoztatnak elő, illetőleg, hogy »Szakoktatás« elnevezéssel egy új költségvetési cím vétetett fel. Ennek az új címnek felvétele sokkal nagyobb jelentőségű, amint azt talán első percben gondolnánk. Az új cím megnyitásával ugyanis a kultuszminiszter úr a szakoktatás súlyát, jellegzetességét és öszszetartozandóságát óhajtja kifejezésre juttatni. Az impulzust ehhez a 8620/1935. számú kormányrendelet adta, amely a felső ipariskolák és ipari szakiskolák igazgatását és felügyeletét 1935. évi szeptember hó 15-ével az iparügyi miniszter úr hatásköréből a kultuszminiszter úr hatáskörébe utalta. Ennek megtörténtével fokozott mértékben domborodott ki annak a felismerése, hogy a szakirányú oktatás, különösen a gazdasági irányú szakoktatás, a közoktatásnak rendkívül nagyfontosságú és terjedelmű ága, amelynek intézményeire nézve nem annyira az oktaKÉÍPVISELÖHÁZI NAPLÓ. VIII. tás foka^ mint inkább annak szakszerűsége jellemző. Ezeknek az intézményeknek közös alapvonása a gyakorlati életre való szakszerű nevelés, szemben az általános irányú oktatással, ahol az alsó-, középfokú és felső oktatásra való tagolás kétségkívül indokolt és az formailag is továbbra fenntartandó. Mindezekre a szempontokra figyelemmel a miniszter úr az új »Szakoktatás« cím alatt irányozta elő a már említett felső ipariskolákon és ipari szakiskolákon kívül a különböző szakiskolák, tehát az Önálló gazdasági népiskolák és gazdasági továbbképző iskolák, továbbá az iparos- és kereskedelmi tanonciskolák, a felső kereskedelmi iskolák, a bábaképzőintézetek és végül a gyógyítva nevelő iskolák kiadásait és bevételeit, amelyek eddig a kultusztárca költségvetésében a »Népoktatás«, »Középfokú Tanintézetek« és »Egyetemek és Főiskolák« költségvetési címek között megosztva szerepeltek. T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy a miniszter úrnak ezzel az elgondolásával, hogy a gyakorlati életre nevelő szakoktatást a költségvetésben formailag is kifejezésre jutó megkülönböztetéssel ennyire kiemelte, mindnyájan egyetértünk. (Ügy van! Ügy van!) Hiszen a szakoktatásnak és elsősoriban a hazai viszonyokra való tekintettel a mezőgazdasági szakoktatásnak^ további fejlesztése, kiépítése, eredményesebbé tétele és korszerű megreformálása közóhaj és itt a parlamentben is évek óta állandóan hangoztatott kívánalom. Es ez az óhaj és kívánalom valóban mindenképpen jogos és indokolt, mert minden szépítés és kertelés nélkül el kell ismernünk, hogy bár agrárállam vagyunk, mégis a nagytömegek nálunk gazdaságilag elmaradottak. Ennek oka pedig nem egyéb, mint az, hogy a gazdasági tömegoktatás oly végtelenül fontos kérdése^ még nincs kellően rendezve. Közhelyet ismétlek akkor, amidőn azt mondom, hogy a nemzet sorsa és boldogulása a mezőgazdaság állapotával a legszorosabban összefügg. Viszont a mai komplikált élet az egyszerű földmívestől is több tudást kíván meg és amikor minden foglalkozási ágban görcsösen iparkodnak a kontárokat kire-