Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

S6* Àz országgyűlés képviselőházának Nem kevesebb elismeréssel emlékezhetem meg Németh Antal nemzetiszínházi működéséről és aláírom mindazt, amit Törs Tibor igen t. barátom a Nemzeti Színházat illetőleg tegnap elmondott. Németh Antalt sok támadás érte s kétségtelen, hogy volt azokban némi igazság, volt sok helyénvaló is a támadásokban, de igaza van Törs Tibor barátomnak abban, hogy a többnyire jogosulatlan támadások legfeljebb arra lehetnek alkalmasak, hogy elvegyék a kezdő és szárnyait bontogató Németh Antal kedvét a további működéstől. Németh Antal működése úgy kasszaszempontból, mint az előadott darabok szempontjából emelkedést jelent a múlt esztendők eredményeihez képest és a darabok kiválasztásának bírálatáról szólva nem f eledkezhetem meg arról sem

ti hogy ha volt! is olyan darab, — de hiszen a Nemzeti Színházban mindig volt ilyen — amely talán nem ütötte meg a kívánt mértéket, a darabok nagy többsége irodalmi szempontból is megfelelt annak a miérteknek, amelyét a Nemzeti Színháztól valamennyien megkívánunk. Nem zárkózhatom azonban el ez alkalommal sem annak a gondolatnak következetes hangoztatásától, hogy nem ijednék meg a nehézségektől és éppen Németh Antal felelősségének kisebbítése szempontjából szívesen állítanék melléje egy drámabíráló bizottságot részint a »több szem többet lát« elvénél fogva, részint pedig azért, hogy ha esetleg egy nem sikerült darab kerül a Nemzeti Színház színpadára, ezért Németh Antal ne légyen köteles a felelősséget teljes egészében viselni, hanem megoszthassa azt â

f drámabíráló bizottsággal, amelynek felállítása tekintetében elismerem, hogy a miniszter úr aggályainak vagy látott nehézségeinek sok tekintetben van is jogosultsága. T. Ház! En a költségvetésnek ezt a címét, amelyhez szólni szerenesés lehettem, elfogadom elsősorban azért, mert a miniszter úr és az ő nagyon kiváló, minden tiszteletet megérdemlő tisztviselőkara részéről végtelen jóindulatot, hozzáértést és törekvést látok a mi kultúránk konzerválása és fejlesztése tekintetében és meg vagyok győződve, hogy ez a hangulat, amely a kultuszminiszter úr működésével és személyével szemben itt már hosszú esztendők óta megnyilvánul, csak erősíteni fogja az igen t. miniszter urat abban a törekvésében, hogy magyar kultúránkat minden tőlünk telhető módon és eszközzel támogatni és előbbrevinni igyekezzünk. É A címet elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik Dulin Jenő képviselő úr, Dulin Jenő: T. Ház! Nemzetnél, amely gazdasági krízis kataklizmájában sínylődik, amelyet levértelenítettek, elgyengítettek, fokozott súllyal esnek latba azok az erők, amelyek a kulturáltságból származnak. Nekem mint ellenzéki képviselőnek is jólesik megállapítanom, hogy enpen a kultusztárca tárgyalásánál találunk legkevesbbé súrlódási felületet a kormányzópárt es az ellenzéki pártok között. Ezt egyfelől annak tulajdonítom, hogy az általam imént említett tételt valamennyien átérezzük, másfelől pedig annak is, hogy a közoktatásügyi miniszter úr kultúrpolitikai vonalvezetését a Ház túlnyomó többsége helyesnek és jónak találja. Ez azonban természetesen nem jelenti azt, mintha egyes részletekben nem volnának kívánnivalók, mert, sajnos, a részletekben bizony találunk olyan tüneteket is, amelyek az általános helyes vonalvezetéssel összhangba nem hozhatók. 13. ülése 1936 május 20-án, szerdán. Ami az előttem szólott igen t. képviselőtársamnak a színházakra vonatkozó megjegyzését illeti, méltóztassék megengedni, hogy ebbe azzal kapcsolódjam bele, hogy a költségvetés összeállításánál ez a rész szerintem nem felel meg az 1897 : XX. te. 5. §-ának. Ez a törvény ugyanis előírja azt, hogy a költségvetés tételei bruttó-összegben legyenek feltüntetve, itt pedig csak a nettó-összeg van a költségvetésben feltüntetve, az az 1,983.000 pengős öszszeg, amelybe nekünk az állami színházak kerülnek. Ebből a tételből nem tudjuk megállapítani azt, hogy mit költünk az állami színházakra, mert hiszen hiányzik a költségvetésből a bevételek kimutatása, már pedig kétségtelen, hogy úgy az Operaház, mint a Nemzeti Színház bizonyos bevételekre szert tesz. Ezeket a bevételeket nem tudjuk a költségvetésből megállapítani és miután a bevételek ismeretlenek, nem tudjuk, hogy ténylegesen tulajdonképpen mibe kerül nekünk ez a két állami színház. Szükségesnek látszott volna az is, hogy a Nemzeti Színház és az Operaház egymástól különválasztassanak, mert hiszen az sem egészen közönyös, hogy miként működik az egyik és a másik színház. De szerintem a főhiba az, hogy a költségvetés e tekintetben nem rovatosan készül, nincsenek feltüntetve a dologi és személyi kiadások és bevételek, úgyhogy nem tudom, hogy ebből az összegből mennyi esik dologi kiadásokra, mennyi a személyzeti költségekre, ami pedig szintén meglehetősen lényeges, annál is inkább, mert a köztudatban olyan hírek keringenek, hogy egyes művészek túlnagy fizetést élveznek. Kétségtelen, hogy a művészetet meg kell fizetni, de mégis legalább bizonyos közelebbi tájékozódást szeretnénk nyerni. Kérjük az igen t. miniszter urat, méltóztassék a jövőben úgy intézkedni, hogy a költségvetésnek errevonatkozó része a/, 1897. évi XX. tc.-ben foglalt előírásnak megfeleljen, ha pedig ettől valami oknál fogva eltér, úgy kegyeskedjék az eltérés okát az indokolásban feltüntetni. A magam részéről, miként azt tegnap Dinnyés Lajos igen t. képviselőtársam tette, szintén egy tiszteletteljes kérelemmel járulok a miniszter úrhoz, még pedig annak a gondolatnak alapján, amelyet Farkas igen t. képviselő úr az imént szintén érintett, hogy teljesen politikamentesen tudjuk ezt a kérdést megtárgyalni. Ha itt politikamentes légkör uralkodik ennek a tényleg nagyjelentőségű kérdésnek tárgyalásánál, méltóztassék a miniszter úrnak tárcája körében intézkedni, hogy a tanügyi személyzet tartsa távol magát a politikai kilengésektől. Mint magánembernek természetesen éppen olyan joga van a tanítónak politizálni, mint nekem vagy bárkinek, de ne vigye az iskolába a politikát. (Helyeslés balfelől.) Hiszen tudjuk azt, hogy a templomban nem lehet politizálni, már pedig az iskola csaknem olyan szentély, mint a templom. Ha a templomot meg tudjuk óvni, — de ne beszéljünk templomról — ha az adóhivatalt vagy a bíróságot meg tudjuk óvni a politikától, tudjuk megóvni az iskolát is, mert helytelen az, ami például Mátyáshalmon tapasztalható, hogy hirtelen egy helységet említsek, hogy az iskolában van a párthelyiség. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ki van írva rá!) Ki van függesztve rá nagy betűkkel: »Iskola.« »Párthelyiség.« Nem hiszem, hogy a túloldalon ülő t. képviselőtársaim is helyeselnék ezt. (Drózdy Győző: Nem is!) Végeredményben a politika semmi körülmények között iskolába nem való.