Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-142

, Az országgyűlés képviselőházának íkí mok mellett a szívnek és a léleknek is adjon mindenkor némi helyet a költségvetéseknek nemcsak tárgyalásánál, hanem összeállításánál és különösen végrehajtásánál. Az állampolgár ne legyen csupán szám a falanszterben, ne legyen az állam csupán üzem, hanem minden gyermeknek szerető édesanyja. Ha egyesek az államot helytelenül részvénytársaságként kezelik -és ilyen módon fogják fel, akkor igaz az, hogy ebben a részvénytársaságban minden állampolgár, foglalkozásra, származására, felekezetére és társadalmi állására való tekintet nélkül egyenlően részvényes. De én az államot nem részvénytársaságnak fogom fel, mert az állam nemcsak érdekkép viselet, nemcsak kereskedelmi társaság, hanem ideális célkitűzés és ha hivatalosan állam is a neve, a szívünkben tényleg az állam kifejezés helyett a haza fogalma kell, hogy lakozzék. A haza fogalma azonban azt involválja, íhogy akkor, amikor halott hőseink iránt kegyelettel viseltetünk, amikor halott nagyjainkról megemlékezünk, akkor az élő kicsinyek iránt is legyünk mindenkor megértéssel és a ma élő ^hősök iránt is, minden olyan állampolgár iránt, aki a mai szomorú és nyomorúságos viszonyok között még egy nappal meg tudja hosz•szabbítani exisztenciáját, életét, szeretettel és megértéssel viseltessünk. T. Ház! Mivel a kormányzat egész Programm jávai és progijammjának megnyilvánulásában -nem, látom ennek a politikának érvényesülését, hanem ennek ellenkezőjét, azért a pénzügyi itárea költségvetését a kormányzat iránti bizalmatlanságomnál fogva nem fogad hatom el. (Helyeslés a baloldalon.) Eltícíkií, Szólásra következik Greesák Richárd képviselő úr! Greesák Richárd: T. Ház,! Sajnos, a rendelkezésemre álló idő nem engedi meg, Hogy mindazokkal a nagyjelentőségű problémákkal foglalkozzam, amelyek a pénzügyi tárca keretébe tartoznak. Éppen ezért szerény fejtegetéseimet csupán három elöntő jelentőségű kérdésre óhajtom koncentrálni. Foglalkozni kívánok a költségvetés deficitjévé! kapcsolatban az általános k-onjunktúra javulásával, ítováb'bá általános valutapolitikai kérdésekkel és végül adórendszerünkben mutatkozó egyes hiányok kai, rámutatván az ezek orvoslásához szüksé ges reformokra. A t. Ház szíves engedelmét; kérem, hogy bevezetésül a pénzügyminiszter úr idevágó fejtegetéseihez kapcsolódva, rámutassak a világgazdaság és ezzel szoríos összefüggésben a magyar gazdasági élet javulására, amely bélyegét erre a költségvetésre rányomja. Tény az^ hogy az egész világon, de főleg Európában a konjunktúra általános javulásának vagyunk tanúi, aminek legfőbb forrása a német fegyverkezési egyenjogúság deklaráláea óta újult erővel fellépő fegyverkezési tevékenység, íimely elsősorban a nehéz iparnak, de szoros összefüggésben ezzel egyéb iparágaknak erőteljesebb foglalkoztatásával is jár. Végeredményben tehát az önmagunkban improduktív fegyverkezési kiadások élénkítő és termékenyítő, tehát produktív hatást gyakorolnak az európai gazdasági életre. Mú& oldalról viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a fegyverkezési kiadások tőkeerős [államokban belső kölcsönök, — Angliában a belső kölcsönökön kívül adóemelés útján is — tőkeszegény országokban pedig csak inflatorikus eszközök révén szetezhetők KÖÉJPVISELÖHAZI NAPLÓ. VIII. ülése 1936 június 6-án, szombaton. 573 meg, aminek kedvezőtlen hatása előbb-utóbb jelentkezni fog. Az általános konjunktúra javulás másik igen jelentős forrása az a körülmény, hogy a világválság óta elmaradt fontos és hasznos beruházásokalt a legtöbb európai állani pótolja, aani a produktív munkaalkalmak szaporításával és főleg a nehéz ipar, valamint az építőipar foglalkoztatásával jár. Ami Magyarország gazdasági helyzetét illeti, az általános javulás irányzatát a pénzügyminiszter úr mind a Ekét beszédében már kiemelte volt és rámutatott arra, hogy a költségvetés előirányzata erre a folytatólagos javulásra támaszkodik. Különösen örvendetes és erőteljes ez a javulás a mezőgazdaság terén, ami túlnyomó részben a kormány céltudatos külkereskedelmi és hitelpolitikájának köszönhető. A mezőgazdaság kamatterhe a gazdaadósságok rendezése óta évi 150 millió pengővel csökkent és a mezőgazdaság pénzbevétele a konjunktúraválság előtti -1500 millió pengővel szemben újból 800 millió pengőre emelkedett, míg a válság mélypontján csak 660 millió pengőt tett ki. Á mezőgazdasági termékek általános árszínvonala a folyó gazdasági évben 24 százalékkal emelkedett s az emelkedés az 1933 októberében volt mélyponttal szeamben 56 százalékot tesz ki. A normális helyzettől természetesen még távol vagyunk, mert hiszen még mindig 30 százalékkal alacsonyabb a színvonal, mint volt az 1925—1927. évek átlagában. Mint rendkívül jelentős tünetre még csak az agrárollónak folytatólagos zárulására mutatok rá, amely az 1925—1927. évek óta harmadrészére, 12 százalékra csökkent, és az év elején mutatkozó kisebb emelkedés után remélhetőleg tovább fog szűkülni. Ennek legfőbb jelentőségét abban látom, hogy a mezőgazdasági termékek ára a gazdasági év első felében 24 százalékkal, az iparcikkek ára viszont csak 7 százalékkal emelkedett. Kétségtelen, hogy a pénzügyminiszter úr a költségvetés előirányzata elkészítéséinél joggal vett számításba az előadottak alapján magasabb bevételeket. A .kérdés csupán az, hogy melyik politika helyesebb: a növekvő íbevétele* ket a isúlyos adóterhek könnyítésére felhasználni, a deficit eltüntetésére fordítani, vagy pedig csökkent deficit mellett a bevételi többletet az elkerülhetetlen _ szükséges beruházásokra a gazdasági élet újabb Ankuribelung-jára fordítani? T. Ház! A túlsó oldalról többen kifogásolták, hogy ,a pénzügyminiszter úr az utóbbi utat választotta és a deficitnek úgyszólván jelképes csökkentése mellett a bevételi többletet a hasznos beruházások és felújítások céljaira fordította. Ez a kritika igen súlyos belső ellenmondásban szenved, mert azok a képviselőtársaim, akik az új kiadásokat kifogásolták és a deficit csökkentése mellett törtek lándzsát, ugyanakkor különböző, igen tetemes kiadásokkal járó problémák megoldását követelték. Vagy fenntartjuk a deficitet és fedezzük az elkerülhetetlenül szükséges beruházásokkal járó kiadásokat, vagy pedig deficitmentes költségvetést produkálunk, de ez utóbbi esetben nem lehet a kormánytól újabb kiadásokat követelni. En a magam részéről fenntartás nélkül helyeslem a miniszter úr politikáját, mert általános gazdasági szempontból és a termelés fokozása, tehát munkaalkalmak teremtése érdekében is sokkal helyesebb a nagyobb bevételi elő79