Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-142

Az országgyűlés képviselőházának 142. ülése 1936 június 6-án, szombaton. 563 mére adresszálom, akik ma gáncsot vetnek az iskolarendele^nék. Konstatálni kívánom^ hogy ez az új iskolatípus kisebbségi szempontból kielégítő. Méltóztassék csak összenasbnlítani akáií a román, akár a jugoszláv tanrendet, nem is a b. típusú iskolák, hanem az úgynevezett német és magyar iskolák tanrendjével és én bátran kiáillom az ítéletei ti és várom a feleletet, mert tudom, hogy az összehasonlítás nekem ad igazat. Boldogok Lennének azok a magyarok és németek, ha a magyar és német iskolákban szerb, román földön ilyen lojális tanrendet kaptak volna, mint amilyet ez az iskolatípus ad! Én ezt azért hoztam elő, hogy hangsúlyozzam azt, hogy nem tesz szolgálatot'az ő kisebbségének az a kisebbséghez tartozó politikus, aki ezt a -rendeletet előre meggyanúsítja, annál is inkább, mert a kormány e rendeleteit maradék nélkül végrehajtja és végrehajtatja. De nem tesz szolgálatot az a magyar politikus és hivat/ott társadalmi tényező sem, aki ez iskola^ típus bevezetésiének gáncsolt vet.. Nem magyar érdek a kisebbségi iskola generális' bevezetésének megnehezítése. Ez a típus szerencsésen, a pedagógia elvei szerint van megkonstruálva. Egyformán igyekszik eleget tenni úgy a kisebbeégi jognak, mint a magyar álláspontnak. Amikor ugyanis az anyanyelven közvetíti a tudás alapelemeit, ugyanakkor a magyar oktatást is beépíti az iskolába, még pedig elegendő óraszámmal, úgyhogy a tanító' a gyermeket a magyar nyelv alapelemeire is kellő mértékben megtanítja. Az a körülmény, hogy az iskola nemcsak az illető kisebbségi nyelvet, hanem a magyarnyelvet is megfelelő mértékben tanítja, sehol sem kelt averziót, ellenkezőleg, maguk az ille tők is kívánják, h!bgy magyarul is megtanuljanak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Elhiszem, hogy a végrehajtéis körűig nehézségek lesznek, de minden/reform nehézséggel g ár. A legnagyobb nehézség ott van, — megmondom őszintén — hogy tanítóinknak nyel'vtanításbeli iskolázottsága hiányzik, mert mindenesetre más beszélni a nyelvet és más tanítani. Itt van a baj. A másik, baj az, hogy a. tanítótól ez, az iskolatípus dupla munkát kíván, tekéi kétszeresen fárasztó, de appellálok a, magyar tanítók hazafiasságábna és áldozatkészségére, hogy vállalják ezt a kettős munkáit, inert ezzel szolgalatot tesznek az országnak. A kormány iparkodott segíteni ezen a hiányon és Baján kurziusokat inaugurált, amelyek az ilyen iskolákban tanító tanítókat beiskolázzák. Az a tiszteletteljes megjegyzésem, hogy ezek mint továbbképző kurzusok beválnak, de nem válnak he a tekintetben, hogy megtanítsák őket az anyanyelven való oktatásra. Egy átmeneti intézkedésre lenne szükség, hogy úgy legyen, ahogyan a régi világban is volt, amikor igen jó' tanítók vfoltak azok az öreg sváíb tanítók; azok nagyszerűen tanítottak az anyanyelven és pompásan a magyar tudást. Akkor úgy volt, hogy azokból a tantárgyakból, amelyeket annak a tanítónak anyanyelven kellett tanulnia a képzőben, magyarul is, de németül is levizsgáztatták őket. így megtanulta, az illető az. anyagot az anyanyelvén és rendelkezett azzal a tudással, amelyet tőle a hivatása megkövetelt. Nagyon jó hatással lenne, ha téli gazdasági tanfolyamokon a npo nyelvén történne a tanítás. TI Képviselőház! Amikor én a tanítóságra appeláltam, ugyancsak appellálok a magyar papságra is. A hogy a tanítóságnak, úgy a magyar papságnak hazafias érdemei aranybetűkkel vannak beírva a magyar történelembe. Ennek a papságnak nemcsak az a hivatása, hogy a vallásos és erkölcsös gondolatnak legyen tanítómestere, hanem az is, hogy a nemzeti és szociális gondolat apostola is legyen. Es én az én pap testvéreimnek azt mondom, lehetnek és legyenek is mindig izig-vérig -magyarok azokban a sváb községekben, de ne féljenek a nép anyanyelvétől sem. Erre kötelezi őket a nemzet érdeke, a kereszténység tradieiói és papi esküjük. Mert mit iátok én az utódállamokban? Az utódállamokban azt látcn^ hogy ott, ahol a papság nem emelkedett hivatásának magaslatára, az történt, hogy a túlzók árkot ástak a nép és a pap közé és a pap, amikor azt gondolta, hogy nemzetének tesz szolgálatot, tulajdonképpen a túlzók malmára hajtotta, a vizet. Ezért vigyázni kell, rá kell szokni arra, hogy magasabb polcról, a nagy magyar politika szemszögéből nézzük a kisebbségi kérdést még akkor is, ha egy helytelen korszellem mást mond. Ahogy az írás mondja: vigilate et resistite forte sin fide,, »álljatok ellen erősen »az igazságba és a magyar nemzet jövőjébe« vetett hittel. A magyar kisebbségi politikának egy sziklaalapja, van, és ez, a sziklaalap a Szent Korona tana, a Corpus Sanctae Coronae-ról szóló tan, amely szerint a Szent Korona testéhez tartozik mindenki. A Szent Korona tana — a hogyan Kossuth Lajost citálta Kun Béla képviselőtársunk — nem ismer sem emberi, sem faji, sem vallási különbséget, hanem — amint mondottam — a Szent Korona testéhez tartozik e földön mindenki. À hazai németség nem mond le semmiféle csillogó idegen frazeológia kedvéért arról a jogáról, hogy ő a Szent Koronának élő testrésze. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A Szent Korona védelmében tartotta meg ősi sajátosságait, tartotta meg kultúráját a svábság, amely kultúra a magyar kultúra elemeivel csak gazdagodott. Ebhez ma is hűséggel ragaszkodik, de ez a hőség semmit sem von le a nemzetnek köteles hűségből. En végigjártam a mi sváb falvainkat, és megnyugvással mondhatom, megnyugvással közölhetem itt a Házzal, hogy a mi derék sváb népünk nagy tömegeiben ma is intakt és lelke érintetlen, mert e% a nép tudja, hogy az. ő hazája a magyar haza és az ő sorsa a magyar sors. Ahogyan Herczeg Ferenc gyönyörűen megírta »Hét sváb« című regényében,. 1848->ban, de a világháborúban is számos monumentuimát állította fel a magyarországi svábság a hazája iránti hűségnek. En csak arra kérem a magyar társadalmat, könnyítse meg a mi munkánkat és ne adjon lovat semmiféle túlzók alá és azért, hogy sváb paraszt ragaszkodik a nyelvéhez, ne méltóztassék azt mindjárt pángermánnak 'bélyegezni. Kövesse a magyar társadalom az Árpádok politikáját! őrködjék féltő gonddal a felett a lelki egység felett, amely a magyarságot és a kisebbségeket ezen a földön összefűzi. Semmi kifogásunk sincs ellene, sőt igen szívesen benne leszünk, hogy korbáccsal verjük ki a nemzet templomából azt, aki szentségtörő kézzel a lelki kapcsolatok megbontására törekszik. (Helyeslés a jobboldalon.) Ravasz László nagyon szépen mondotta, amikor a magyar társadalomhoz appellált, »hogy ima nem a faj, nem a föld, nem a nyelv, hanem a lélek a fontos.« T. Ház! A német szereti magát a hűség nemzetének mondani: a Deutsche Treue köz-