Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-142

552 Az országgyűlés képviselőházának : A miniszterelnökségi tárca egyéb címei alig változtak. A diszkrecionális természetű kiadások egyáltalában nem változtak, nem emelkedtek, ezért helyes volt a múlt esztendőben a- tapasztalatok^ alapján nagyobb összeget irányozni elő, mert így nem került sor póthitel igénybevételére és így lehet ezután is kielégíteni azokat a szükségleteket, amelyek felmerülnek. Befejezem beszédemet. A Hírlapírók Nyugdíjintézete részére van még ebben a költségvetésben 50.000 pengő előirányozva. Kivétel nélkül minden tényező egyetértett abban, hogy a kormány nagyobb összeget irányozzon elő erre a célra. Ez méltányos kívánság volt és à kormány ezt a kívánságot kész örömmel teljesítette volna, (Propper Sándor: Adjon kevesebbet a kitartott sajtónak, akkor több jut a hírlapíróknak! — Kun Béla: Olyan is van: kitartott sajtó?) mert hiszen az a becsületesen dolgozó hírlapíró, amikor halálig^ hajszolja a híreket, halálra hajszolja önmagát is és amikor fizikuma, egyénisége összeroppan, ugyanakkor öszszeroppan vele az alkotás is, meghal a mű. és áss idő múlása eltemeti az egyik éltető erőt, ^az aktualitást és á másik éltető erő, az igazság, nem tudja azt többé feltámasztani. Legalább hátramaradottaik, özvegyeik és árváik kapják meg, azok élvezzék azt a darab száraz kenyeret, amely a létfenntartáshoz kell. A kormány ezenkívül is sok szociálpolitikai feladat teljesítésének örömét kellett, hogy megtagadja önmagától. Sokat teljesített, de nem teljesíthetett mindent, mert az államháztartás nehéz helyzete, a deficites költségvetés ezt nem engedte meg. A kormány tudatában van és mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy a kisembereknek, az elhagyottaknak, a szegényeknek, a gyengéknek segítése nemzeti feladat és nem politikai feladat, (Ügy van! Jobbfelöl.) ez ig nemzetnek valóságos exisztenciális érdéke és hogy a szociálpolitikánál gyümölcsözőbb befektetés nincs, mert ezzel a mi drága magyar véreinket emeljük fel és mentjük meg a pusztulástól. T. Képviselőház^ A kormány a jövő évi költségvetésben erejének teljes megfeszítésével mindezekre a célokra többet fog áldozni; ennek reményében és ezzel a kívánsággal kérem, méltóztassék a költségvetést elfogadni. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Buchinger Manó képviselő urat illeti a szó. Buchinger Manó: T. Ház! Ennek a tárcának a tárgyalásakor megállapíthatjuk, hogy ez Gömbös miniszterelnök úrnak körülbelül^ már a negyedik költségvetése, (vitéz KŐ József: Még lesz négy! — Egy hang a jobboldalon: Még tíz lesz! — Propper Sándor: Nem tudhatja senki!) Ebben a mai rohanó korszakban négy esztendő igen nagy idő; igen nagy idő amely sok mindenre kötelez és ezért mi azt hisszük, hogy amikor már ennyi esztendő telt el a Gömbös-kormány kormányrajutása óta, akkor jogunk van ahhoz, hogy bíráljuk azt a politikai szellemet, (Sungóth Gyula: De csak tárgyilagosan!) amely ennek a kormányzatnak a ténykedéseiben megnyilvánul és hogy az alkotások és cselekedetek szellemét kellő érdemük szerint méltassuk vagy, bíráljuk. Jogunk van, azt hisszük, ennyi idő után erre a számonkérésre ezzel a kormányzattal szemben. A legsúlyosabb vádunk ezzel a kormányzattal szemben a kormánynak antidemokratikus irányzata, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.), amely cselekedeteiben kifejezésre jut és amely antidemokratikus kormányzati irány'.4ê. ülése 1936 június 6-án, szombaton. I zat leginkább a régóta beígért legfontosabb I politikai reformnak, a választójog becsületes ' reformjának a háttérbe szorításában nyilvánul meg. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Nincs talán 24 órája annak, hogy Franciaországban az újonnan megválasztott kamarának újonnan megválasztott elnöke, (Nagy zaj a jobboldalon. ~~ Farkas István: Mit értenek maguk ahhoz! — Propper Sándor: Ezek nem pikáns viccek, Surgoth csak ahhoz ért!) Herriot, az európai politika egyik legreprezentálóbb embere, elnöki megnyitó beszédében idézte Bobespierrenek, a nagy francia forradalom vezető egyéniségének szavait és azt mondotta Robespierre szavaival elnöki megnyitójában, (olvassa): »Az állam igazán csaki a demokráciában hazája ' az állampolgároknak és csak a demokráciában számíthat az állampolgárok támogatására.« (Surgóth Gyula: Kit idézett? Lamartine-t?) így is van. Ezekben a szavakban és Herriotnak ebben a kitételében ragyogó kiállás jut kifejezésre ... (Surgóth Gyula közbeszól. — Zaj. — Farkas István: Önnek csak hallgatni van joga, de beszélni nincs!) Elnök: Farkas István képviselő urat rendreutasítom, mert nincs joga ahhoz, hogy képviselőtársával szemben ilyen megállapítást tegyen. (Surgóth Gyula: Terrorizál!) Buchinger képviselő urat kérem, folytassa beszédéti., Buchinger Manó: A francia kamara nagy elnökének ebben a citátumában ragyogó kiállás jut kifejezésre azok mellett az elvek melj lett, amely elveket a mai nem egészen méltó utódoknak nagy ősei juttattak kifejezésre ebben az országban is. A mai nem egészen méltó utódoknak a nagy ősei voltak azok, akik évtizedekkel ezelőtt Magyarországon is lelkesedtek a francia forradalomnak ezekért az elveiért, a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy elveiért, nagy princípiumaiért. De van éppen ezeknek a szavaknak és gondolatoknak, amelyek itt ebben az idézetben kifejezésre jutnak, mélyebb politikai értelmük is. A világháborúnak van egy óriási tanulsága és ez az, 'hogy amikor helyt kellett állani az új kor gazdasági élete által teremtett válságokban a nagy, nehéz időkben, amikor ezek a nagy megpróbáltatások voltak,, iákkor derült ki, hogy háborúban éppúgy, mint békében ennek az új kornak a munkás, ia dolgozó ember az alapja, A francia forradialíom. voltaképpen olyan elvekért harcolt, amely elvekben kifejezésre jutott az a felismerés,, hogy az új kor gazdasági és társadalmi életének is a munkás az alapja és az a társadalom meg tud állni és tud érvényesülni, akkor, ha van demokrácia, amelynek keretében a munkást megbecsülik. Ha pedig a munkást nem becsülik meg anynyira, hogy neki_ kenyeret* de mindenekelőtt önrendelkezést és jogot biztosítsanak^ akkor ez a társadálom nem áll meg, ez a társadalom nem tudjja teljesíteni azokat a feladatokait, amelyek ebiben az új korszakban a társadalomra haramiának. T. Házi! Ez bebizonyosodott a háborúban is. Pontosan meg lehet iáülapítani, hogy azoik az országok, amelyekben volt jog, szabadság, demokrácia,, helytálltak, egy csomó olyan ország pedig, ahol ezek! a jogok niem^érvényesültek, a történelem' színpadáról lecsúsztak. Nem egészen véletlen, hogy a háborúban összeomr lőtt a cárizmus, összeomlott a HohenzoHernek félig-meddig diktatórikus kormányzati . {rendszerű birodalma és összeomlott a régi osztrák-