Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

546 Az. országgyűlés képviselőházának több vonatkozásban, nem fogadom el a tárca költségvetését. Elnök: Szólásra következik vitéz Galánthay Glock Tivadar képviselő úr. vitéz Galánthay Glock Tivadar: T. Képviselőház! Bogyiszló község kívánságára felkérem a miniszter urat, hogy a Tolna és Bogyiszló község között elterülő, úgynevezett holt Dunán lévő s Tolnay Kneffély Ödön és társai tulajdonát képező rév vámszedési jogának megszüntetése és annak helyébe egy közúti hídnak létesítése tárgyában a szükséges intézkedéseket megtenni méltóztassék. A középkorba illő s a mai kor szellemével sehogyan sem egyeztethető össze az a ténykörülmény, hogy egy 3000 lelket számláló színmagyar község adófizetője legyen egy elavult jogon alapuló címen egyeseknek, mimt ez esetben Tolnay Kneffély Ödön és társainak, nevezetesen Heisler Imre és Beck Manó tolnai lakosoknak. Ebben az ügyben a kereskedelemügyi miniszter úr az elmúlt évben Tolna vármegye alispánjánál ankétet tartott, amelynek során a legkomolyabb formában tárgyaltatott a révvámszedési jog megszüntetése s helyette egy híd létesítése. Ugyanezen alkalommal la mostaniaknál még magasabb vámdíjak is csökkentettek. Az azóta eltelt egy év alatt ebben az ügyben semmi sern történt, dacára annak, hogy ez Bogyiszló községnek létérdeke, mert évente közel 15—20.000 pengő között mozgó révdíjat fizet, ami a község évi földadójának felel meg. A község jogos panaszát képezi az, hogy a mai korban még vannak ilyen elavult, állítólagos reál jogon nyugvó jogosítványok, iamelyek egy községre súlyos teherként mint második adó nehezednek. Egy közönséges egyszerű révbérlőtől függ 3000 léleknek azon lehetősége, hogy halaszthatatlan sürgős r esetben, például gyógyszerért vagy mentőautóért komppal közlekedjiessen, mert a réveket szabályozó rendelkezések idevonatkozó szakaszaira való hivatkozással — amely rendelkezések a nagy Duna folyamon teljesen helytállók, de a pocsolyaszerű holt Dunaágon meg nem állhatnak — a révbérlő éjjeli közlekedést nem, lart fenn ^ vagy pedig a saját kénye-kedve szerint kegyből engedi meg. A rév vámszedési joga a tulajdonosok megélhetését semmiképpen sem biztosítja, mert hiszen a tulajdonosok földbirtokosok, illetve állatkereskedők s e jogot évenkint, mint most is a közelmúltban, évi 6000 pengőért adták bérbe. A község lakossága hajlandó belemenni oly megoldásba is, hogy a kisajátítandó jog kárpótlását, valamint az annak helyébe létesítendő egynyílásos betónhíd költségét fenntartandó rév vámdíjak fizetésével amortizálja, csak érhessék el azt, hogy a szabad közlekedés részükre a (bogyiszlói szigetről biztosítva legyen s ezáltal a gazdasági vérkeringésbe bekapcsolódhassanak, a sziget közel 10.000 katasztrális holdnyi termését uniegfelelően, s ne állandó révdíj akkal terhelvej piacra vihessék. Példaképpen lehet odaállítani, hogy 1 filléres paradicsomár mellett 80 kilogrammot kell ingyen termelni a gazdának, hogy csak piacra .juthasson, a piaci vám megint külön jelentkezik s ezért újabb 24 kilogramimot kell eladni, ihogy csak árulhasson. A helyzet eosetelésére szolgáljanak a következő adatok. A tolnai révátkelésért odavissza gyalogszemély 10 fillért fizet, kerekíti, ülése 1936 június 5-én, pénteken. páros 20 fillért, egylovas kocsi 60 fillért, kétlovas kocsi 80 fillért, teherrel vagy teher nélkül. A közlekedés rendes napokon 20—30 kocsi, 50—100 gyalogos; piaci napokon 75—100 kocsi és 100—130 gyalogos. Országos vásár alkalmával — négyszer évente — 200—300 kocsi és ugyanannyi gyalogos. Fuvardíjak piaci fuvarozásnál: 2—2'50 pengő egylovas .kocsiért, kétlovas kocsiért pedig 5 pengő. Más egyéb fuvarozásnál egész napra egylovas kocsi 4 pengő, kétlovas kocsi 6 pengőMegtörténik, hogy amikor 100—150 kocsi átkelésre vár, az utolsók csak 2—3 óra várakozás után kerülnek sorra, (Felkiáltások: Lehetetlen állapot!) végeredményben csak a piac végére érkeznek és kényszerűségből áruikat potom áron kénytelenek elkótyavetyélni. (Felkiáltások balfelől: Hallatlan! — Winchkler István kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter: Megígértem, hogy foglalkozni fogok vele!) Azzal ijesztgetik a falut, hogy az árterület beleértésével 500 méteres híd kellene, ami semmiképpen sem felel »meg a valóságnak, mert saját meggyőződésem szerint az adott helyzetben legfeljebb 20 méteres hídról lehetne szó. A bogyiszlói gazda csak akkor mozdulhat ki elszigetelt világából, ha pénz van a zsebében, mert ha nincs, úgy egy lépést sem. tehet, mert fogolyként helyhez van kötve. Ennek megszüntetése érdekében kérem a miniszter úr közbelépését, hogy a községnek szabad mozgása biztosítható legyen. (Helyeslés balfelől és a középen.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kereskedelem- és köz lekedésügyi tárca és a vele kapcsolatos állami üzemek költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni? (Igen!) A Ház a kereskedelem- és közlekedésügyi tárca és a vele kapcsolatos állami üzemek költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Kérem, a jegyző urat, szíveskedjék az első címet felolvasni. Veres Zoltán jegyző (felolvassa a kereskedelem- és közlekedésügyi tárca költségvetésének 1—5. címeit, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Következik az állami üzemek költségvetésének XIX. fejezete. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Veres Zoltán jegyző (felolvassa az állami üzemek költségvetésének XIX—XX. fejezeteit, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a kereskedelem- és közlekedésügyi tárca és a vele kapcsolatos állami üzemek költségvetését részleteiben is letárgyalta. (Éljenzés.) Most pedig előterjesztést teszek a t. Háznak legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délután 4 órakor tartsa s annak napirendjére tűzze ki az 1936—37. évi állami költségvetés egyes tárcáinak folytatólagos tarMéltóztatnak napirendi javaslatomhoz hoz-