Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-132

48 Az országgyűlés képviselőházának ban nem kielégítő azokra a szükségletekre, amelyek a mezőgazdaságban felmerülnek. Amikor, mondom, mindazok az intézkedések, amelyeket eddig tettek a mezőgazdasági szakoktatás terén, nem kielégítitek, igenis nagyon fontosnak tartanám, ha a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban elővennék azt a memorandumot, amelyet, a szegedi királyi tanítóképző igazgatója, dr. Becker Vendel címzetes főigazgató, a csanádi megyéspüspök úr útján beadott. Nem kell sokat okoskodni, hanem igenis, meg kell minél előbb csinálni a_ gazdasági tanítóképző főiskolát, annál is inkább, mert ennek felállítása az államra sem igen jár nagy teherrel. Abban a memorandumban, amelyet benyújtottam az igen t. miniszter úrhoz, Szeged városában kívánják felállítani ezt a főiskolát a katolikus tanítóképzővel kapcsolatban, mégpedig azért, mert ennek a tanítóképzőnek ott van 52 katasztrális hold saját területe, azonkívül ott van Szeged város gyönyörű mintakertészete, ott van kétezerholdas erdészete, ott van a vegyvizsgáló intézet, körülbelül 32 holdas kertészettel, ott van a len- és kendergyár, ott van a paprikatermelés, ott van a hagymatermelés, szóval minden megvan ott, amit a mezőgazdaság produkálhat, minden megterem, egészen a szegedi rózsákig. Ez volna a legmegfelelőbb hely, azzal az iskolával szemben, amely, ím ondóm, rendelkezik saját szép mintagazdasággal. A memorandum szerint hatéves tanfolyam volna és arra a tanítóra, aki kezébe kapja oklevelét öt év után, aki még mindig évekig várhat, míg álláshoz juthat, valóságos áldás lenne, ha ezt a memorandumot elfogadnák és öt év helyett hat évig tartana a kiképzés. A negyedik év végén volna ®m érettségivel egyenértékű tanítóképzővizsga, utána pedig két év volna a gazdasági gyakorlat, amelynek végeztével mint gazdasági szaktanító kapná meg diplomáját. Akkor azután nyugodtan ki lehetne küldeni a faluba vagy a tanyai világba, ahol áldást jelentene mindenkire éppen azért, mert ő akikor igazán szakavatott ember volna és mint ilyen, hasznos tanácsokkal is tudna szolgálni. Ma ugyanis az a helyzet, hogy tartanak ugyan előadásokat, de egészen máskép hangzik az, amikor értek ahhoz a tárgyhoz' és előadom azt, mint ha bennem megvan ugyan a jóakarat, de viszont a tárgyban nem vagyok jártas. Megérzi ezt maga a hallgató is és bizony nem is mer az előadóhoz kérdést, intézni, nehogy zavarba, hozza. Sok pénz megy így ezekre az előadásokra és előfordul az is, hogy kimegy a szaktanító, megtartja előadását, aztán felül a vonatra és elutazik. Először is, annak a, gazdának eszejárása sokkal lassúbb, mint az előadó gondolkozása. Amikor az előadó elhagyja a falut és elmegy onna,ri, a gazdák csak összenéznek és azt mondják: érdekes volt, szép volt, de nem értettünk belőle semmit. A tanítónak ott kell laknia a gazdák között, hogy hozzá mehessenek tanácsadásért; ezzel emelnők a tanítók erkölcsi nívóját is. En tehát a gazdasági szaktanítóképző főiskola felállítását igenis nagyon is sürgősnek tartom. Meg kell hoznunk az áldozatot, hogy népünknek megadhassuk azokat a szaktanítókat, akikre feltétlenül szükségünk van. Mert ha mi állandóan szaporítjuk a kis- és törpebirtokokat, akkor magától értetődik, hogy oda kell állítani azt az embert, aki megtanítja őket, hogy kis területen minél több hozamot ^tudjanak felmutatni, mert máskülönben úgy járunk, mint a földreformmal, hogy tudniillik kiosztot132. ülése 1936 május 19-én, kedden. tuk a földeket és a nemzetgazdaság óriási kárt szenvedett, mert az a föld, amelyet kiosztottak az 1920-as földreform következtében, nem termett többet, sőt a termelés lecsökkent a feléire vagy negyedére. Nekünk pedig arra kell törekednünk, hogy minél kisebb a terület, annál nagyobb hozamot produkáljunk. Kerületem Elek székhelyén van egy kis gazdasági és háztartási leányiskola. Amikor a hat elemi osztályt elvégzik a leányok, akkor hároméves tanfolyamra vonulnak be és ezen a hároméves tanfolyamon megtanulnak mindent, amit a gazdaság körül tudniok kell, megszerzik a polgári iskolai tudást, azonkívül megtanulják a háztartás vezetését, főzést, varrást, mindent és amikor kijönnek onnan, kész gazdasszonyok lesznek belőlük. Sokan látogatták már ezt az iskolát, lent voltak a minisztériumból is, meglátogatta a főispán úr is, kint volt a tanfelügyelő is többször; mind el vannak ragadtatva az elért eredménytől s azt mondják, hogy ez mintaiskola, hogy ilyet kell szervezni. Sajnos, mi ennek az iskolának még csak a nyilvánossági jogot sem tudjuk megszerezni azért, mert ilyen típust nem, ismernek. Már pedig nem az a kérdés, hogy ismernek-e ilyen típust vagy sem, hanem az, hogy vájjon életrevaló eszme, kísérletezés-e ez, és ha igen. a kísérlet bevált-e. Ha bevált, akokr nem lehet ezt a kérelmünket elutasítani, hanem oda kellene hatni, hogy ha, ott bevált, akko>r létesítsenek másutt is ilyet, be fog az válni másutt is. a századik, az ezredik faluban is. Szükség volna arra, hogy ilyen gazdasági szaktanítói főiskola szerveztessék, mert e nélkül nem lehet ezeket az iskolákat életben tartani. Mindenesetre azonban mindenütt olyan iskolákat kellene létesíteni, amilyen az az eleki gazdasági és háztartási leányiskola. A polgári iskolákat is így kellene átszervezni, mert — sajnos — ha egyszer annak a kislánynak a fejébe nyomják a kalapot, az már nem akar többé visszamenni a gazdasághoz. Mi azt akarjuk, hogy igenis, meglegyen neki a kellő tudása, a kellő műveltsége, de viszont érezze azt, hogy ő háziasszonynak van rendelve, érezze azt, hogy ott lesz majd az ő helye, ezt pedig akkor fogjuk elérni, ha a polgári iskola gazdasági irányú lesz és a tanrend legalább harmadrészben gazdasági tantárgyakból fog állani. Erezze az a gyermek, hogy a gazdaságra nevelik, mert így válik azután a nemzet hasznos tagjává. Mélyen t. Ház! Legyen szabad még egy kérdéssel foglalkoznom, és ez: az iskolaadó kérdése. Csanád-Arad-Torontál vármegye tárgyalta az erre vonatkozó kérelmet és egyhangú határozatot hozott, amelyben kimondta, hogy. kívánatosnak tartja ennek a kérdésnek országos rendezését. Vannak egyes községek, ahol a felekezeti iskolák fenntartására óirási egyházi adó van kivetve, márpedig annak ellenére, hogy ezek felekezeti iskolák, mégis országos és nemzeti érdek, hogy fennmaradjanak, még ha mindjárt meg is tartják jellegüket, mert ezekben az iskolákban épúgy erkölcsös, hazafias és vallásos szellemben nevelik a gyermekeket, mint az állami iskolákban. Feltétlenül gondolkozni kell ezen a kérdésen és ebben a tekintetben segítségükre kell lennünk a felekezeteknek. Ezt a terhet nekünk az egész országra kell ráhárítanunk és így kell fenntartanunk ezeket az iskolákat, így kell tehermentesítenünk azokat a községeket, amelyek ideális lélekkel, óriási áldozattal fenn akarják tartani saját iskolájukat. Mondom, ez az említett vármegye fel-