Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

542 Az országgyűlés képviselőházának épületében a hivatalos helyiség egyik szobájában fel volt fektetve a névsor és a vasutasokat ott kontrollálták és preparálták a szavazásra. (Molnár Imre: Titkos szavazás volt!) Ezt akceptálom; mélyen tisztelt képviselőtársam, de a Magyar Királyi Államvasutak főnökeit és tisztviselői karát nem azért tartja az állam, nem azért kapnak fizetést, hogy ott, a hivatalos helyiséigben politizáljanak. Ehhez nincs az állomásfőnöknek joga, a Máv. üzletszabályzatban nincs benne az, hogy az. állomásfőnök politizáljon és szavazókat kontrolláljon, ehhez neki semmi köze. (Ügy van! balfelől!) A miniszter úr beszédének további részében azt 'mondotta, hogy a Máv. kocsiparkját és állományát fel fogja frissíteni. Megjelentek bizonyos hírek, hogy taz elektrifikálást tovább fogják vezetni Budapest—Debrecen irányában. A magam részéről a Máv. vonalainak elektrifikálását egyáltalán nem. tartom célravezetőnek és eredményesnek. Éppen úgy nem tartom célravezetőnek és eredményesnek, mint a Máv. sokat emlegetett imiotoros-ikoosijait, amelyekre vonatkozólag azt iaz indítványt tenném, hogy

1 ezekben a motoros-kocsikban utaztassuk a miniszter urat és azokat, akik ezt tervezték, mert a Magyar Államvasutak szégyene ezek, amelyeket a modern technika vívmányaiként kibocsátanak. Vidéki járatokat bonyolítanak le ezek a kocsik. Lehetetlen állapotok uralkodnak ezekben a kocsikban. A naptár és a természet rendje szerint a térre tavasz következik, s hála a bürokráciának, amikor elindítják a kocsikat, úgy flűtik a kályhát, hogy az izzik, s mivel az ablakot nem lehet kinyitni: az utasok fele beteg lesz. (Ügy van! balfelől!) Azonfelül pedig ráz és zörög ez a motoros, amenynyire azt csak el lehet képzelni, akárcsak a Máv. régi típusú, úgynevezett Kossuth-koesijai. (Szeder János: A fejlődés iránya a motorizálás!) Ilyen fejlődésből én nem kérek! Láttam más országokban más kocsikat, de ilyen förtelmeket, mint amilyenek itt vannak, nem láttam. Ez egyáltalán nem válik díszére a Máv.-nak és ha itt valamit kell reorganizálni. tessék ezeket a kocsikat kivonni a îorgaloimiból és a közönségnek kényelmes ülőhelyet és utazást biztosítani, mert ez visszafelé való fejlődés a delizsánsz korába, s a motoros kocsik nagyrésze valóságos középkori alkotmány. Ezt hatalmi szóval nem lehet elintézni, ezeken az állapotokon javítani kell. A motoros-vonatok viszont beváltak,, tessék inkább ezeket rendszeresíteni és tessék különösen a Balaton körül a körforgalmat kiépíteni és a vasúti menetrendet kényelmessé tenni. Tessék a Máv. állomásfőnökeinek azt megmondani, f utasításba adni, hogy ők vannak a közönségért és nem a közönség van értük. Vegye r tudomásul a Máv. üzletvezetősége és vezetősége, hogy a nappal falun nem 8 órakor kezdődik, hanem legalább is 6 órakor. Ha valaki egy perccel előbb akar árut feladni, akkor azt nem veszik fel. Ha csak az állomásfőnökkel nincs az illető valami kedves baráti viszonyban, akkor mem adja ki az árut hamarább. Ilyen körülmények között a Máv. ne panaszkodjék, hogy a forgalma csökken és hogy az üzletvezetésében bizonyos fennakadások állanak be. Ezeken a, baj okon segíteni kell és akkor nem lesz deficit. Ha jól emlékszem, a miniszterelnök úr nagykőrösi beszédében mondta a következőket: Azt látjuk, hogy van egy vasút, amely azt hiszi magáról, hogy azért van a világon, hogy IUI- ülése 1936 június 5-én, pénteken. vasút legyen, pedig ő is csak egy eszköz a nemzet szolgálatában. Ha a vasútban valami baj, vagy hiba van, tessék — ha kell — amputációt végezni azon a vasúton és tessék a közönség igényét kielégíteni, tessék a tarifareformot végre megvalósítani, ne csak ígérgetni, mert köztudomású dolog, hogy ,a tarifa tényleg nagyon drága. A filléres vonatok mintájára, amelyek jól beváltak, tessék a filléres tehervonatokat is beállítani s akkor majd a forgalom fel fog lendülni és nem fognak előfordulni olyan esetek, hogy a vonatok üresen futnak, mert a munkások nagyrésze vagy biciklin jön be, vagy pedig hárman-négyen ös"zszeállnak és autón jönnek a közelebbi, vagy táyolabbi vidékről budapesti munkahelyükre. T. Képviselőház! A másik fontos közlekedésügyi probléma az autó problémája, amely kö,rül állandóan harc van. Végtelenül örülök, hogy a pénzügyi államtitkár urat is a teremben üdvözöUhetjük ebből az alkalomból és felhívhatom az ő figyelmét is arra, hogy ezt a kérdést végre egyszersmindenkorra rendezni kell. Vegyék tudomásul a pénzügyi hatóságok, hogy az autó ma már nem luxus. Valósággal szégyenfoltja pénzügyi politikánknak, hogy még ma is, a XX. században, amikor Amerikában, Franciaországban, vagy Németországban már a középosztálybeli embernek is autója van, az iránt érdeklődnek az egyes adófizető polgároknál, hogy van-e autójuk és aszerint «zalbják meg az adójukat s akinek autója van, azt valósággal büntetik. T. Ház! Amikor azt látjuk, hogy a szomszédos államokban, Csehorságban, vagy bármelyik utódállamban, vagy Olaszországban, Németországban, már repülőtereket építenek minden város határába, akkor a mi pénzügyi bürokráciánk még ott tart, hogy az autót is luxusnak tartja és nem azon .spekulál, hogy miként lehet ezt a közlekedési eszközt minél népszerűbbé tenni, hanem azon, hogy miként vessen gátat az autó terjedésének. Végtelen örömömre szolgál, hogy a miniszter úr beszédében elődeinek hosszas hallgatása után végre megemlékezett a repülésről, a polgári repülés ügyéről és kilátásba helyezte, hoigy azt fel fogja karolni. Ebben a kérdésben is legalább tíz esztendővel el vagyunk maradva a nyugati kultúrállam októl, hiszen vannak nálunk vidékek, ahol még nem is láttak repülőgépet. Az eddigi politika a repülésügy terén az volt, hogy még aki repülni akart, azt is lebeszélték, vagy nem engedték repülni. Ezen a helyzeten segíteni kell, annál is inkább, mert egyike voltunk azoknak a nemzeteknek, amelyeknek fiai már 30 évvel azelőtt kezdtek foglalkozni a repüléssel, amikor minden más országot megelőzőleg la magyar Svahulay Sándor volt az, aki az első csővázas fémgépet tervezte és emlékezünk rá valamennyien, hogy 1906-ban, 1908-ban itt a Bakosmezején kezdett foglalkozni a repüléssel a mi híres gárdánk, vagy később az osztrák-magyar hadsereg repülő osztálya, amelynek erősségei mind ^magyarok voltak, köztük Kenesse Valdemar, a Lüh. mostani elnöke is. Mindezek ellenére az eddigi repülésügyi politika az volt, hogy nem engedtek senkit sem repülni, a polgári repülés ügyét teljesen elhanyagolták, gúzsba kötötték és ezért most csak egy-két rossz gépünk döcög. Végtelen örömmel veszem tehát tudomásul _ a miniszter úrnak e tekintetben tett azt a kije-