Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-141
532 Az országgyűlés képviselőházának az, hogy a drágulás általános jellegű, és a fogyasztók szempontjából elviselhetetlen. A külkereskedelmi adminisztráció, ha sok tekintetben sikerült is egyszerűbbé tennünk, még mindig elég bonyodalmas, aminek azonban nem mi vagyunk az okai, hanem piacaink kötött gazdasági formái, amelyekhez mi 'kényszerítve vagyunk alkalmazkodni. Ezen a téren továbbra is jó szolgálatokat tesz a külkereskedelmi hivatal, amely külföldi szervezeteit kiépítve, állandóan a gazdák és kereskedők rendelkezésére áll, hogy átsegítse őket a ikülönibötz'ő adminisztratív sikanériáknak a nehézségein. A Külkereskedelmi Hivatalról szólva, reflektálni akarok két felszólalásra, amely a Külkereskedelmi Hivatalt támadta. Egyik képviselőtársam az általános költségvetési vita folyamán óva intett attól, hogy a Külkereskedelmi Hivatalt a kereskedelemügyi minisztériumhoz csatoljuk, mert ott nem látja biztosítva azokat az érdekeket, amelyeket a mezőgazdaság szem előtt tart. Meg kell nyugtatnom az illető képviselő urat azzal, hogy a Külkereskedelmi Hivatal immár egy esztendeje áll a kereskedelemügyi minisztérium fennhatósága alatt. Azt hiszem, ez azért hathat megnyugtatóan rá, mert, hiszen, ha nem vette észre, hogy ott van, tehát kár nem történt, akkor bizonyára jól működik a Külkereskedelmi Hivatal az ő szempontjából is. (Ügy van! — Derültség.) A másik képviselő úr nem a költségvetési vita folyamán, hanem egy távollétemben elmondott interpellációjában aposztrofálta a Külkereskedelmi Hivatalt, mondván, hogy ott egy általa megnevezett céget különösen előnyben részesítettek. Ezt a gyanúsítást az illető képviselő úr semmiféle ténybeli adattal nem tudta, alátámasztani és így ki kell jelentenem, hogy ez alaptalan vádaskodás, az igazságnak abszolúte nem felel meg és ezt a leghatározottabban visszautasítom. A Külkereskedelmi Hivatal igenis hivatása magaslatán áll, ott igen intenzív, éjjelt nappallá varázsoló munka folyik, amit nemcsak én méltányolok, hanem méltányol mindenki, akinek hivatalosan ezzel a hellyel dolga volt vagy van. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon.) Akármilyen jól működjék is azonban a Külkereskedelmi Hivatal, ez nem jelenti azt, hogy egy kereskedelmi szerződés meghozza a szándékolt eredményt. Egy ilyen kereskedelmi szerződés üres keret marad, ha azt élettel, konkrét üzlettel nem tölti ki a kereskedelem. Teljes elismeréssel kell megemlékeznem a magyar kereskedelem munkájáról, amelyet ezekben a nehéz időkben végzett és különösen arról a fejlődésről, amely a külkereskedelem terén tapasztalható. Az a körülmény, hogy a magyar export rádiusza a válság előtti 750 kilométerről 1077-re volt emelhető, meghosszabbítható, hogy sikerült azokat a terményeinket, amelyeket természetes és legközelebb fekvő piacaink nem vesznek fel," távolabbi piacokon értékesíteni, dicséri a magyar kereskedelem ügyességéit, gyors alkalmazkodóképességét és tudását. Erre a kereskedelemre szüksége van úgy a mezőgazdaságnak, mint az iparnak és a "gondoskodást annak fejlesztéséről, valamint megfelelő utánpótlásáról igen fontos feladatnak taitom. A kereskedőképzés céljait szolgáló, egyelőre szerénynek látszó összeg, amely a tárgyalás alatt álló költségvetésben szerepel, módot ad Hl. ülése 1936 június 5-én, pénteken. arra, hogy elősegítse egy új, modern, minden igénynek megfelelő kereskedő-generációnak kiképzését. Remélem, hogy ebben az új generációban a magyar középosztály gyermekei, akik a kereskedői pályát eddig elhanyagolták, vezető szerepet fognak játszani (Helyeslés ajobboldalon.) (Az elnöki fezéket Sztranyavsjsky Sándor foglalja el.) A szövetkezeti értékesítés fontosságáról már több ízben nyilatkoztam. Álláspontom ismeretes, nem fűzök hozzá semmit. A megkezdett úton nyugodtan tovább haladok. Azok az ellentétek, amelyek a közelmúltban a keres kedelem és a szövetkezetek között kiütköztek, kölcsönös megértéssel elsimíthatok. Figyelmeztetem a kereskedői érdekek túlzottan harcias és szélsőséges képviselőit, hogy a szövetkezetek támadásával nem tesznek jó szolgálatot a ke reskedelemnek. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) A szövetkezetek ellenőrzéséről szóló törvénytervezet elkészült, ebben védelemről akarunk gondoskodni, meg akarjuk erősíteni az altruisztikus szövetkezeteket (Helyeslés balfelől.) és meg akarjuk akadályozni az úgynevezett álszövetkezetek megtévesztő munkáját. (Helyeslés. — Mózes Sándor: És a sok visszaélést, amely szövetkezeti címen történik!) A belkereskedelem ügyeire áttérve: ennek intézésében állandó kapcsolatot tartok fenn az ország összes kereskedelmi kamaráival. Az úgynevezett kamarai napokon megbeszélem a kamarákkal az aktuális problémákat és a kialakult tennivalókról nyomban intézkedem is. Célszerűnek tartanám, ha a szabad kereskedelmi érdekképviseletek, amelyekkel túlnagy számuknál fogva közvetlenül érintkezni nem tudok, fuzionálnának vagy valamilyen csúcsszervezetet létesítenének és ezzel módot adnának nekem arra, hogy a kereskedői társadalom egységes felfogását bizonyos kérdésekben ezen a szervezeten keresztül megismerhessem. A belkereskedelmet érdeklő kérdések közül csak néhány fontosabbal szeretnék itt foglalkozni. A nagytőkének a detailkereskedelemibe való bevonulása felvetette az áruházi problémát, amelyről a költségvetés általános vitájában és a kereskedelmi költségvetés vitájában is sok szó esett. Az ebben a parlamenti ülésszakban letárgyalt és azóta már törvénnyé vált ipartörvény-novella felhatalmazást ad nekem ennek a kérdésnek rendeleti úton való szabályozására. A rendelettervezet elkészült, a tárcák között tárgyalás alatt áll, a legközelebbi időben meg is fog jelenni. Ennek a kérdésnek a megoldásában figyelemmel vagyok arra, hogy a szociális szempontból olyan fontos kisexisztendák megvédessenek az áruházak túlhajtott versenyével szemben, figyelemmel vagyok azonban egyúttal a szerzett jogokra és a fogyasztási szempontokra is. A tőkeszegény kereskedelem hitelellátásának biztosítására indított akciót folytatni kívánom, mindenekelőtt ma fennálló alakjában, tudniillik úgy a megfelelő fedezettel bíró, mint a bankfedezetei nem rendelkező kereskedők hitelellátása érdekében. A vásárügy terén, amely szintén felemlíttetett a vita során, szükségesnek tartom a vásártartási jognak és a kirakodóvásárok kérdésének törvényei való szabályozását. E szabályozás során a szerzett jogok mellett a, letelepedett
