Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-141

Az országgyűlés képviselőházának ÍM- ülése 1936 június S-én, pénteken. 525 Azonkívül a vidéki előfizetők legnagyobb része nemcsak azért fizet elő a telefonra, ami­kor az ő elszigetelt birtokán vagy tanyáján él, hogy lebonyolíthasson néhány beszélgetést, hanem annak a biztonságnak kedvéért is, hogy ha baleset, tűzvész, vagy más elemi csa­pás érné őt, rövid úton, percek alatt valami­lyen formában érintkezni tudjon a nagyvi­lággal. Sajnos, ezen a téren a Svájcban, Bajorországban, Svédországban és Olaszor­szág nagy részében megteremtett ideális hely­zet megvalósítása nálunk rendkívül nagy költségeket jelentene s így el sem tudom kép­zelni, hogy ez belátható időn belül megvaló­sítható lenne. Teljesen kielégítő megoldás azonban az, amellyel a magyar királyi posta tudomásom szerint már foglalkozik is, azon­ban költségek híján ezen a téren is megle­hetősen nehéz az előrehaladás, nevezetesen az úgynevezett félautomatikus falurendszer bevezetése. Ennek lényege az, hogy az» or­szág körzetekre lenne osztva, körülbelül 40— 45 gócponttal. Az egyes körzetekben lévő köz­ségeknek minden hívása ezekbe agócpontokba futna be és ezek intéznék azután a kapcso­lást. Maguk a nagyobb községek saját •:. for­galmukban teljesen automatikusak lennének. Ezzel elérhető lenne egyúttal az is, hogy éjjel-nappali szolgálatot lehetne biztosítani, mert az ország egész területén csak 40 helyen kellene ezekben a gócokban éjjel-nappali szol­gálatot rendszeresíteni, ami egészen lényegte­len költségtöbbletet jelent, viszont az ország egész területén biztosítva lenne az éjjel-nap­pali szolgálat. (Dinnyés Lajos: Mi van a te­lefoncenzúrával?) Hogy ha most azt kérdez­nők, mibe kerül az egész országnak félauto­matikus rendszerre való kiépítése, akkor kö­zelítő számításom szerint megállapíthatom, hogy 6—10 millió pengő közötti összegről volna szó. öriási tételnek látszik, de még mindig nem haladja meg a postának egyévi jövedéki fölöslegét. Ha pedig, mint vidéki képviselő, tekintetbe veszem azt, hogy^ a bu­dapesti telefonszolgálat automatizálása 50 millió pengőbe került, akkor elképzelhetjük, hogy az egész országnak ilyarányú rendbe­hozatalára valahonnét azt a kerek 8 millió pengőt is talán belátható időn belül elő le­hetne teremteni. A telefonszolgálatnak .. . (Mó­zes Sándor: Mi van a telefoncenzúrával?) Majd a folyosón szívesen adok felvilágosítást. Saj­nos, az idő rövidsége miatt, bármennyire szí­vemen fekszik is, nem tudok tovább foglal­kozni a telefon problémájával, hanem — csak röviden — megemlítem a távíró kérdését. (Zaj és közbeszólások, a baloldalon.) Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy magam tu­dom megszabni felszólalásom irányvonalát s kénytelen vagyok kitérni közbeszóló kép­viselőtársaim kérdései elől. A távirdáról újab­ban úgy szoktak beszélni, mint egy halálra­ítélt üzemről. Ezen csak úgy lehet segíteni, ha gyorsabbá, olcsóbbá és a nagyközönség ré­szére hozzáférhetővé teszik. A megoldás az lenne, hogy úgy mint a tele­fonnál, a vezeték végére Írógépszerű berende­zéseket szerelnénk fel és akkor, ha valaki írás­belileg kíván érintkezni a másik előfizetővel, egyszerű írógépelési tudásával közvetlenül írás­ban is közvetítheti közölnivalóit az illető féllel. Idevonatkozólag a kísérletek már megtörténtek s príma módon beváltak. Az egész megoldás az úgynevezett aritmikus távírógépek bevezetésé­vel történnék s bár kicsit költséges a dolog, meggyőződésem, hogy ha a nagybankok, a nagyvállalatok és a közigazgatás összefogná­nak, akkor hamarosan belátható időn belül meg lehetne oldani a kérdést s meg lehetne te­remteni az első automatikus távíróközpontot. (Zaj a baloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy egészen rapszodikusan rögtön : áttérjek a következő problémára: a rádió kérdésére. (Zaj a balol­dalon. — Egy hang a jobboldalon: Hallgassák meg ezt a szakszerű beszédet! Nagyon okosan, szakszerűen beszél!) Meg kell állapítanom azt a szomorú tényt, (Zaj a baloldalon,) — sze­retném megkérni az elnök urat, hogy annyival több időt engedélyezzen beszédem elmondására, mint amennyit az ilyen replikázásokra fordí­tok — hogy Magyarországon a rádióéiőfizetők szaporodása terén 'bizonyos stagnálás mutatko­zik, amennyiben, sajnos, lecsúsztunk az utolsó­előtti helvrc. Ha azt vizsgálom, hogy mi ennek az oka, s vájjon telített-e már a magyar nép a rádióval, akkor meg kell állapítanom, hogy Magyarországon ezer lélekre csak 41 rádió esik, míg a szomszéd Ausztriában már 83, Dá­niában pedig 172! A falu tehát távol áll a te­lítettségtől. Ha azt vizsgáljuk, hogy ennek az elmaradottságnak mi az oka, akkor két okot látunk. Az első az, hogy drágák a készülékek. (Egy hang a baloldalon: Es rosszak! — Zaj.) De itt örömmel üdvözölhetem a miniszter úr­nak azt a rendelkezését, amelynek nyomán tu­domásom szerint legalább — nem tudom, igaz-e — a népvevő-készülékek mielőbbi megkonstruá­lását várhatjuk, külföldi mintára. Ez olyan olcsó és kifogástalan rádió lenne, amely a magyar gazda részére is hozzáférhető volna. Tudniillik a magyar gazdatársadalom az a te­rület, amely leginkább alkalmas a rádió nép­szerűsítésére. Míg ugyanis az ország lakossá­gának ^ 58%-a foglalkozik őstermeléssel, addig a rádióelőfizetőknek csak 3'5%-a őstermelő, ezen s \. téren tehát feltétlenül javulás várható. A másik ok, amely miatt a rádióelőfizetők száma nem gyarapodik, az, hogy; az elektrifikálás terén meglehetősen hátul állunk a nemzetek sorában, amennyiben Magyarország 3361 köz­sége közül kereken 2300 községben még egy­általában nincsen villany. Ezen a téren is lé­nyeges javulás várható. (Felkiáltások a bal­oldalon: Meg kell csinálni! -- Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Petainek József: Ezzel a kérdéssel kap­csolatban azzal a kéréssel fordulok az igen t. •miniszter úrhoz, méltóztassék talán valami­képpen azt lehetővé tenni, (Klein Antal: A reform-miniszter úrhoz!) — hála Istennek, örülök is neki — hogy a rádió népszerűsítése érdekében legalább a vidéki községek kultúr­centrumai, a gazdakörök, valamilyen formá­ban kedvező előfizetésben és előnyös rádió­beszerzési lehetőségben részesüljenek. A rá­dió népszerűsítése érdekében nagyon ajánla­nám, hogy külföldi mintára valósítsuk meg az iskola-rádió bevezetését is. (Zaj a bal­oldalonJ T. Ház! Időm lejárt, sajnos, kénytelen va­gyok befejezni felszólalásomat. A távolba­látás problémájával szerettem volna még fog­lalkozni. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Horoszkóp?) Elnök: Dinnyés Lajos képviselő urat ké­rem, ne szóljon mindig közbe, hanem marad­jon csendben! Petainek József: T. Ház! Befejezem fel­szólalásomat. Igyekeztem tárgyilagosan, po-

Next

/
Oldalképek
Tartalom