Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-132
^ Az országgyűlés képviselőházának 1 hogy a legnagyobb készséggel elismeren^ hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr mindent elkövet, hogy ezeket a kirívó eseteket ott, ahol lehet, orvosolja, kétségtelen, hogy ilyen pénzügyi lehetőségek mellett, amelyeket ez a költségvetés biztosít számára, csak igen kis részben tudja ezt a feladatot megoldani. Hogy egy példát említsek, az iskolaépítések költségelőirányzata újra változatlan öszszegben szerepel ebben az évben, úgy mint a múlt évben. Már a múlt évben, illetve 1935 elején, amikor kétéves programmot állapítottak meg iskolaépítésekre és renoválásokra, nagyon jól tudtuk, hogy igen sok egyházközségnek iskolája lemaradt, illetve ebbe a programúiba nem fér bele. Ezeket a költségeket most nem emelték. Saját választókerületem szomorú eseteiből látom, hogy ezek az iskolák újból lemaradtak s a düledező állapotban lévő iskolákat majd csak 1938 után, amikor majd új programmot állítanak össze, vagy ha esetleg a költségelőirányzatok emelkedni fognak, akkor lehet ide felvenni és kérdés, hogy akkorra, már nem lesz-e késő. Az egyházaknak azonban vannak további nehézségeik is, amelyek csökkentik annak lehetőségét, hogy saját anyagi erejükből segíthessenek ezeken a bajokon. Hogy csak rövidebb eseteket soroljak fel, például a dologi és a tandíjkárpótló államsegélyt csak részben utalják ki, holott az ennek a terhére foganatosítandó dologi berendezésekkel szemben egészségügyi és köztisztasági tekintetben való követelmények fokozottak, úgyhogy a terhek ma nagyobbak, mint azelőtt, az erre a célra juttatott segély pedig sokkal kisebb. A tanítói lakások után élvezett házodómentességet az 1922 : XXII. törvénycikk eltörölte. Habár ez nem is jelent nagy összeget, mindenesetre szintén csökkenti az egyházak jövedelmét. A legsúlyosabb teher azonban a tanítói nyugdíjintézeti járulékok fizetése. Hogy egyéb példát ne hozzak fel, a biharvármegyei református egyházak egész sorozata ezt a járulékot már egyáltalán nem fizeti, mert nem képes rá. Egy két-tanerős iskolánál ez az évi teher csaknem egy hold föld jövedelmét emészti fel. Azért hoztam fel földben a hasonlatot, mert az ilyenképpen fennálló, felgyülemlett hátralékok már sokszorosan meghaladták az egyházak tulajdonában lévő földbirtokok forgalmi értékét. Az egyik egyháznál például 16.000 pengő ilyen hátralék van, amelyre 30 pengős havi részletfizetési kedvezményt kapott. A régi teher 24 aranykorona volt, tehát tulajdonképpen ma nem fizet többet az egyház, mint akkor fizetett volna, ellenben beletelik 20 vagy 25 esztendő, míg ezt a terhet teljesen ki fogja egyenlíteni. Az illetékegyenérték kulcsa is igen magas és ezt 1932 óta még 20%-os pótlékokkal is megterhelték. A bajoknak ezek iaz okai, amelyeket olyanoknak tartok, hogy kultúradó nélkül is, ha momentan nem is, de szukcesszíve, bizonyos esökEentésekkel vagy a segélyeknek emelésével ezeket meg lehetne szüntetni és az egyházakat bizonyos mértékig abba a helyzetbe hozni, hogy önerejükből is legalább támogathassák azt az iskoláztatást, amelyre vonatkozó kötelezettségüket ilyen körülmények között teljesíteni nem tudnak. Méltóztassék megengedni, hogy ezzel kapcsolatban rámutassak egy olyan kérdésre, amely bizonyos vonatkozásban az iskoláztatás 32. ülése 1936 május 19-én, kedden. 45 kérdésével is összefügg, amely általános pa! nász tárgya és pedig minden felekezet részéről egyformán: ez az úgynevezett alsópapság helyzete, amely .alsópapság tulajdonképpen ma a legközvetlenebb irányítója az ifjúság és a nép nevelésének. (Ügy van! Ügy van!) A papság helyzetére vonatkozólag kiemelem mindenekelőtt a legnagyobb panaszt, a korpótlék-kérdést, azt, hogy a korpótléknak ma csak 45%-át folyósítják. Ez magábanvéve még nem volna baj, mert [hiszen szemben áll vele egy érv, hogy a köztisztviselők illetményei is csökkentettek, tehát itt nem éri nagyobb méltánytalanság a papságot, mint a köztisztviselőket. Ámde méltóztassék figyelembe venni azt a körülményt, hogy a papság egyéb jövedelmei nem folynak be, mert a hívek már régen túlvannak azon, hogy fizessék a lelkészek terményjárandóságait, amelyeknek értékelése különben is igen magasan van megállapítva, például a búza 27.20 pengőben, a rozs 19.04 pengőben, a tengeri 19.04 pengőben, a csöves tengeri 12.14 pengőben, az árpa 13 pengőben és a zab 19.04 pengőben. Ezeket a járandóságokat a hívek már régóta nem tudják fizetni, a papság földjavadalmazása pedig nem sokat jelent, mert hiszen a gazdákat általában sorozatos elemi csapások érik. Ezek a földek nem 'hozzák meg a kellő jövedelmet- és a folyton hulláimzó terményárak szinte illuzóriussá teszik a lelkészek földmívelő gazdálkodását. Igen nagy sérelmük, hogy a jövedelemhez képest szembeszökően aránytalan a. megadóztatásuk. Miután magánalkalmazottaknak r tekintetnek, a közalkalmazottak kereseti adójának csaknem kétszeresét meghaladó adót fizetnek, amit legutóbb 25%-os különadóval is megterheltek, úgy, hogy még olyan jövedelem után is adót fizetnek, amely papiron ugyan megvan, de a valóságban soha be nem folyik. (Ügy van! Ügy van!) Nem is kell az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr előtt részleteznem ezeket a panaszokat, hiszen nagyon jól méltóztatik ismerni őket. a memorandumok egész sorozata fekszik a • (miniszter úr előtt, ezekre utalok, amelyekben segítést kéirnek. Azzal is teljesen tisztában vagyok, hogy a jóindulat és a jóakarat a miniszter úrnál e tekintetben nem: hiányzik. Hogy mégis felhoztam ezeket a kérdéseket, azért tettem, mert méltányosnak tartottam, hogy foglalkozzunk itt egy olyan testületnek a panaszaival, amelynek hivatását igen magasrendűnek, igen fontosnak tartom, hiszen az állam legfontosabb pilléreiről, a hit- és erkölcs munkásairól van szó, akiknek nagyobbimértékben való megsegítését igazán méltányosnak tartom. (Helyeslés.) Méltóztassék megengedni, hogy még egy panaszra rámutassak és pedig arra, hogy a lelkészek nem kapnak vasúti arcképes igazolványt, illetőleg vasúti kedvezményt. Nem is az anyagi veszteséget tartom fontosnak ennél a kérdésnél, hanem ennek okozóját, azt, hogy nem tekintetnek közalkalmazottaknak. Fonák helyzet ez nálunk, ahol az egyház az államtól szétválasztva nincs, ahol — nagyon jól tudjuk — a lelkészi funkció nagyon belevág az állami gépezet működésébe, hiszen ahol erkölcsi olajat kell adni ennek a gépezetnek a működéséhez, minduntalan a lelkészek erkölcsi oktató működéséhez kell folyamodni. A lelkészi hivatásnak valamiképpen ezt a, jellegét kérném kidomborítani bizonyos intézkedésekkel, ha ez nem is nyilvánul mindjárt vasúti díjkedvezményben, hiszen ma olyan a helyzet, hogy a > \