Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

Az országgyűlés képviselőházának 1U0. iparos- és kiskereskedőtársadalomnak a helyzetét. A kisiparos- és kiskereskedőtársadalom és az ipar kérdésével összefügg az ipari munkásság kérdése is. Az ipari munkásság, a kisiparos és a kiskereskedő ma talán csak abban versenyeznek egymással, hogy ki van nehezebb sorsban, ki van proletárabb sorsban, ki van nagyobb nyomorságban és tulajdonképpen csak sorrendi kérdés valamennyinél, de talán már az egész magyar gazdasági életnél, — egyes privilegizált vállalatokat vagy egyes privilegizált egyéneket és családokat kivéve — hogy ki szűnik meg hamarabb gazdaságilag és végeredményben fizikailag is élni. Amikor kötelességemnek tartom, hogy azon a napon, amikor a magyar sorsnak leggyászosabb napját üljük, mint évfordulót, ezeket itt szóvátegyem, ezt teszem azért, mert ebben látom elsősorban azoknak a gazdasági nehézségeknek, gazdasági nyomorúságoknak a kútforrását, amelyek miatt nekünk a különböző tárcák általános és részletes vitájánál a különböző foglalkozási ágaknak, a különböző osztályoknak, a különböző társadalmi rétegeknek a panaszait, sirámait, keserűségeit szóvá kell tennünk. Amikor erről a napról, mint gyásznapról emlékezünk meg, ugyanakkor az az érzésem, hogy éppen ez a kisipar, f amely kisipar minisztériuma tárcájának költségvetését tárgyaljuk a mai napon, ez a magyar kisiparosság, amely mindig nemzethű, mindig öntudatos, mindig becsületesen magyar volt, jelenti a jövendő Magyarország reménységét, az a kisiparosréteg, í amely pedig a kereskedelem mellett állandóan második Prügelknabe-ként szerepelt a gazdasági élet-, ben, az a kisipari munkásság, amely többízben tanújelét adta hazafiasságának és az ország integritásához való ragaszkodásának és a kisembereknek eljövendő generációja, akik többen vannak, mint a nagyok — sajnos, napról-napra többen lesznek, mert mindig* kevesebb lesz a nagy, mindig kevesebb lesz a vagyonos, mindig kevesebb lesz a független (Malasits Géza: Az öreg Marxnak mégis igaza van! — Gr. Feslíeties Domonkos: Ha így veszszük!) — és ezeknek együttes ereje, ezeknek együttes összefogása, nemzeti érzése és magyar öntudata teremtheti csak meg azt a világot, azt az országot, ahol a magyar ipar minisztériuma költségvetésének tárgyalását egykoron majd nem így folytatjuk, mint ma, amikor egymásután írjuk be a panaszkönyvbe a sirámokat, hanem mint ismét büszke, boldog, becsületes, dolgozni akaró és dolgozni tudó nemzet. Miután a népies oolitikát csak szólamban hallottam eddig, de sajnos, a népi szellem politikáját eddig megnyilvánulni nem láttam, ezért az iparügyi tárca költségvetését nem tehetem magamévá. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök; Szólásra^ következik Csoór Lajos képviselő úr. (Felkiáltások: Nincs jelen!) A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Következnek Tobler János képviselő úr, (Felkiáltások: Nincs jelen!) aki szintén nincs jelen és így jelentkezése töröltetik. Következnék Gaal Olivér kéü viselő úr. (Felkiáltások: Nincs jelen!) Szintén nincs jelen és így feliratkozása töröltetik. Szólásra következik Czirjá'k Antal képviselő úr! Czirják Antal: T- Ház! Méltóztassanak ülése 1936 június 4-én, csütörtökön. 489 megengedni, hogy Vázsonyi János képviselőtársam szavaiból induljak ki, aki a gyászos trianoni békeszerződés aláírásának 16-ik évfordulójáról emlékezett meg. Valóban úgy van és az én megállapításom szerint is súlyos mulasztása a hatóságoknak, hogy erről a szomorú évfordulóról nem úgy emlékeznek meg, ahogyan ezt a sok-sokezer hős emléke méltán megkívánná. Erről a szomorú évfordulóról ezidőszerint csak a Tüzkerésztnek elnevezett szövetség emlékezett meg, amely arra kéri a kormányt, határozati javaslatával is, hogy a hadirokkantak és frontharcosok kívánságait tegye magáévá. Én erről a helyről szólok az igen t. iparügyi miniszter tírhoz és azt hiszem, jó helyre adresszálom kérésemet, hogy minden ipari kérdésben méltóztassék az ő meleg szívével a hadirokkantak és frontharcosok kérdését mindenek elé helyezni. , A második kérdés, amellyel Vázsonyi János képviselő űr a beszédét befejezte, a munkáskérdés volt. Legyen szabad a munkáskérdéssel kapcsolatban egy, a közelmúltban lezajlott munkásünnepélyre hivatkoznom, amelyen szomorú szívvel állapítottam meg, hogy a pécsi dalos ünnepen az elszakított területekről itt látogatóban levő és színpadra lépett mintegy 140 munkás szmokingban, legalábbis tearuhában és igen kitűnő testi kondíciót mutatva jelent meg. s ugyanakkor utána a vásárhelyi munkások lerongyolódva léptek a színpadra. Mondhatom, szinte meghatotta az embert a vásárhelyi munkások lesoványodott és nyomorult teste. Ennek a két munkáscsoportnak egymásmellé állítása mutatja nálunk az ipari munkásság életszínvonalát. Azt hiszem, hogy az iparügyi miniszter úr költségvetési beszédében a munkásokról való gondoskodás vágya őszinte lélekből fakadt és bizonyára meg fogja találni módját annak, hogy ígéreteit beváltsa. Nagy sajnálattá^ állapítom meg, hogy az iparügyi miniszter úrnak szinte öt esztendőre szóló programmia a költségvetésnek ellentmond, vagy fordítsuk talán úgy, hogy a költségvetés mond ellent azoknak a nagyszerű Ígéreteknek, amelyeket ebben . a nagysikerű beszédben hallottunk. Azt a kifejezést kell használnom, hogy az iparügyi tárca igen csúnyán dotált tárca, miután a 10 és félmillió bruttó kiadásból három és félmillió különféle díiakból vételeztetik be

; tulajdonképpen 7 millió pengővel van dotálva, tehát ^ az egész állami költségvetésnek 1%-ával és így mondhatom, hogy ^ez a leglehetetlenebbül, a legr^os+nhábbari do+ál+ tárca. De ha ennek a költségvetésnek sommázatából megállapítom azt, hogy a múlt évvel szemben többletként jelentkező központi igazgatás 191.000 pengője, valamint a bányászati kutatásra felvett 448.000 pengő az az összeg, amely lyel a költségvetés lényegében emelkedett és ha ezzel szembeállítom azt, hogy ipari célokra a költségvetés végeredménvben csak 154.000 oengőt juttat, úgy azt kell megállapítanom, hogy az iparügyi tárcát negyedmillió pengővel kevesebb összeggel dotálják, mint a múlt esztendőben. Nem tudom megérteni, hogy a pénzügyminiszter úrnak ez a szűkkeblűsége mire vezethető vissza. Ebbeni a nagyszerűen csomagolt beszédben nem találom meg annak indokát, hogy miért esik ez a tárca az iparügyi kérdésekben ilyen jelentékeny összeggel vissza. Ennek okát abban keresem, hogy sok befolyás érvényesülhet az ipari tárca összeállítása körül. Ne méltóztassék az igen t. előadó úr rossz