Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

466 Az országgyűlés képviselőházának l&O, mint elméleti és szellemi munkát és külön a kivitelt, mint gyakorlati munkát. Ennek a kettőnek egymást kontrollálnia kell, ennek a kettőnek tehát nem lehet egy kézben lennie. Az egész építőipar szabályozására szükségesnek tartom egy új építésügyi törvény megalkotását. Ezidőszerint kielégítően csak a fővárosban van megszervezve; a vidékről eddig ezen a téren vajmi kevés gondoskodás történt. Csak néhány vidéki városnak van építési szabályrendelete, de az sem nem teljes, sem nem kielégítő; ezért vannak olyan némileg elhanyagolt és némileg a kultúrával ellentétes állapotok, amilyeneket vidéken látunk. Szükséges, hogy egységes szabályozási terve legyen minden egyes városnak és minden egyes nagyobb községnek, elsősorban közlekedési szempontból. Ma a közlekedési kérdések dominálják a városok kialakításnak problémáit. Szükség van arra, hogy a községbe vezető vagy a községből kivezető főútvonalak megvonása elsőrendű és biztos legyen és szükség van arra, hogy ezek között azután olyan szabályozási terv létesüljön, amely bizonyos latitüdöt, bizonyos elaszticitást enged meg a jövő fejlődés szempontjából. Szükséges, hogy elvileg szabályoztassék a telekosztás, illetőleg a parcellázások kérdése, nehogy az a rendszer álljon meg, amely ma van, hogy tudniillik az ilyen telekosztásoknál minden* haszon a pareellázóé és minden teher a közületé. Igenis, osszák meg a parcellázásból eredő hasznot a közülettel azáltal, hogy legalább egy-két parcellát közművek vagy középületek céljaira le kelljen adni és osszák meg a terheket is olyanformán, hogy az ilyen parcellázással kapcsolatos út- és közműépítést a parcellázó viselje. Modernizálni kell a kisajátítási jogot. Ma a kisajátítási jog rendkívül nehéz feltételekhez van kötve és a városkép szempontjából, a városrendezés sezmpontjából a városoknak alig van módjuk kisajátításra. Pedig szükség volna nemcsak teljes, hanem részkisajátitásokra is. Egy-egy ostobán felépített emelet, egy-egy helytelenül alkalmazott torony, vagy egy-egy égbekiáltó oromfal annyira elronthatja a városképet, hogy a városkép szempontjából feltétlenül szükséges volna ezeknek a kérdéseknek a szabályozása. Aki épít, az tála jdonképpen nem önmagának épít; aki épít, az a köznek is épít, mert hiszen egy városkép kialakulásához járul hozzá. Lehetetlen az, hogy egy-egy ember egyéni ízlése egész városképeket tehessen tönkre; lehetetlen az, hogy egyes, a városképből kirívó dolgok létesüljenek, különösen azokon a helyeken, amelyek különösebb védelmet igényelnek a korszerűség és a stílusegység szempontjából. Hogy például a Várban valaki önmagától egy rikító, kiáltó vagy az ottani méretektől eltérő épületet emelhessen, azt nem lehet az ő egyéni ízlésére bízni, hanem abba a köznek beleszólása kell hogy legyen. A városkép szempontjából az ilyen kérdéseket rendkívül rigorózusan kell kezelni; ahogy Nürnberg- és más nagy német városok védik az ő városképeiket az egyéni ízlés elfajulásával szemben, ugyanúgy kell nekünk a Vár, a Víziváros, Óbuda és egyes vidéki városaink — Sopronra gondolok e pillanatban — gyönyörű képét megvédenünk abból a szempontból, hogy az egyéni ízlés a közízléssel ne kerülhessen szembe. Szabályozandó az egész építésrendészet, mélyen t. Képviselőház. Nemcsak az épületek elhelyezése s azoknak belső és külső kiképzése szabályozandó, hanem szabályozandó a karülése 1936 június A-én, csütörtökön. bantartási kötelezettség is, mert ez biztosítja azt, hogy egy épület se legyen szégyenfoltja a városnak, hogy egy épület elhanyagoltságával ne ríjon ki a környezetből. Szabályozandó fel tétlenül az épületek lebontásának problémája is, mert egy-egy épületnek megvan az a korszaka, amikor annak lebontása időszerű és aktuális. Szabályozandó az egész építésrendészet közegészségügyi tekintetben is. Ha azt mondják, hogy a vidéki tuberkulotikus halandóságnak óriási százalékát a rossz vidéki építkezések okozzák, hogy a talajvíz elleni szigetelés, az épületek alulról való szigetelésének hiánya okozza a tuberkulotikus halandóság nagyrészét, továbbá, az épületek nem porózus anyagból való építése, tehát a lakások transspirálásának meggátlása s a minimális ablakszám hiánya okozza, hogy egészségtelenek az épületek, akkor a hatóság kötelessége, hogy ezeknek az egészségügyi feltételeknek fennforgását minden egyes építkezésnél megteremtse. De meg kell védeni a lakásuzsora ellen is azokat, akik bérlakásokban kénytelenek lakni. Ma olyan minimális, szoba- és falméretekkel és falvastagságokkal építenek, hogy ezek a lakások nem is nevezhetők lakásoknak. A háború alatt egy r bizonyos tendencia mutatkozott, amely az építkezések könnyítését tűzte ki célul, a könnyítéssel kapcsolatban azonban csökkentették a minimális szobamélységet és magasságot, úgyhogy ma már ezzel rendkívül visszaélnek. Itt volna az ideje, hogy az új építkezési törvényben méltóztassék egy kissé megemelni a minimális iszobaméretet, szobamagasságot, hogy levegő legyen a szobákban és hogy azokban elhelyezkedni lehessen. Szabáíyozandők a mellékhelyiségek minimális mér^ tei is, mert ezen a téren rendkívüli ahúzusok vannak. Ugyancsak egészségügyi szempontból szabályozandó a beépítési százalék s ezt a beépítési százalékot a telkeknél lehetőleg csökkenteni kell. Ma már az a helyzet, hogy a beépítési százalék túlságosan magas, túlnagy a beépítés az udvar területéhez képest, aminek folyománya szintén az egészségtelenség. A budapesti gyermekek sápadtságának egyik oka éppen az, hogy nem tudnak napfényhez és levegőhöz jutni, úgyhogy igen sok teendő van ezen a téren s minden körülmények között ímeggátlandó a telkeknek az épületekkel való teljes kiuasorázása. A tűzbiztonság szabályozása tekintetében főként falvakban, községekben van rendkívül sok teendő. Tömérdek tűzkár áll elő annak folytán, hogy ma sem alkalmazzák a tűzbiztos szerkezeteket, nem alkalmazzák a tűzbiztos tető- és falszerkezeteket és túlsók esetben használnak háztetőül tűzveszélyes, éghető anyagokat, minden impregnáilás nélkül. Sok tűzkár áll elő annak folytán is, hogy a gazdasági épületeket ma is egészen közel az épületekhez, a tűztávolságon belül építik. Ez a kérdés különösen a falu, a község szempontjából rendkívül fontos. A tűzbiztonságról, a tűzbiztos szerkezetek alkalmazásáról a törvénynek kell gondoskodnia és törvénnyel kell kényszeríteni az építtetőket a tűzbiztonság megóvására. Hasonló a helyzet az ipari és gyári épületeknél úgy az elhelyezés, mint a higiénia tekintetében. Kötelezni kell a gyártelepek épí tőit arra, hogy a kormot és füstöt elnyelő szerkezeteket alkalmazzanak. Magában a gyárépületben gondoskodni kell arról, hogy megfe-