Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-140
Az országgyűlés képviselőházának IhO laltatik és itt fel kell vetnem mindjárt az első számú kérdést: én szívesen megadom magam is a gyáriparnak mindazt a vámkedvezményt, amely a gyári termelésnek olcsóbbá, megfelelőbbé való tételét előmozdítja, de kérdezem, hát az eladási árban, a fogyasztók számára, történő eladásnál jelentkezik-e majd megfelelő árleszállítás formájában a gyáriparnak adott ez a kedvezmény vagy pedig az kizárólag a gyáripar hasznát, (Br. Berg Miksa: Plusz!) plusz hasznát fogja jelenteni, a gyáripar mai, egyébként is eléggé kedvezményes helyzetében? Vannak azután ebben a vámtarifában tételek, amelyek módosítják a vámtarifát, mégpedig olyan formában, hogy növelik a vámokat vagy esetleg meglevő vámkedvezményeket teljesen megszüntetnek. Méltóztassék megengedni, hogy itt már bizonyos példákkal is szolgáljak, mégpedig én ezt az interpretációt nem egy egyoldalú agrárlapból, hanem a Honi Iparból, a magyar iparpártolás és iparfejlesztés lapjából idézem, ahol a vámemelésről van szó. Vegyük sorba: a vasiparnál a vámkedvezményt felemelték a drót és a leoni fonalak gyártására használt drótoknál, felemelték a vámot, aminek oka az, hogy a Feltén és Guilleaume gyár berendezkedett e drótfajta gyártására. Megszűnt a vámkedvezmény a bőröndzáraknál és a bőröndvereteknél, miután ezeket a cikkeket itthon is gyártják már, megszűnik a kedvezmény az elektromos meghajtószerkezeteknél, miután a Tonalit Kft. erre nemrégen berendezkedett. Megszűnt a vámkedvezmény a dugattyúgyűrűknél és elektrodugattyúknál, miután a lap szerint régi sérelme volt a honi dugattyúgyáraknak, hogy nem voltak kellőképpen megvédve, illetőleg vámmentes konkurrenciának voltak kitéve. Megszűnt a vámkedvezmény a repülőgépsebességmérőknél, mert a Marx és Mérei-féle gyár berendezkedett ezek gyártására, megszűnt továbbá a víz-, táv- és olajmérőknél, mert ugyancsak a Marx és Mérei cég rendezkedett be ezek gyártására. A vegyészeti iparban megszűnt a vámmentesség bizonyos arzénpreparátumoknál, amelyeket a Chinoin gyár gyárt, emelték a vámtételt bizonyos szulfátoknál, miután a Viktória vegyészeti gyár állítja elő. Megszűnik a vámmentesség a mohair loop fonalakra, miután a békéscsabai Hubertus gyár ezt a gyártást meghonosította. Es így tovább, mélyen tisztelt Ház, végesvégig vaigiy a vámkedvezmény szűnik meg, vagy a meglévő csekély vámok emelése történik nagyrészt bizonyos monopóliumos helyzetet élvező gyárak haszontöbbletének biztosítása érdekében. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Meskó Rudolf: Mőnyös a fogyasztókra!) Es ha ez nem volna elég, — ós itt kerülök a legélesebb kontroverziába a tisztelt előadó úrral — azt kérdezem, lehet-e, szabad-e és érdemes-e egyáltalában vámtételekről beszélni is akkor, amikor _a vámtarifába foglalt cikkeknek körülbelül 80%-a ma már teljes behozatali tilalom alatt áll és egyáltalában be sem' hozható 1 ? (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Mejgi vagyok győződve, hogy rövidesen elkövetkezik az idő, amikor a gyiáiripar tisztelt képviselőinek hozzájárulásával hozzáfoghatunk majd ia vámtarifa lényeges leszállításához, miután a behozatali tilalmak rendszere ma száz százalékban ki lesz terjesztve minden nem gyáripari érdeket szolgáló cikknek behozatalára. Nézzük csak meg egy kicsit, hogy abban a ülése 1936 június U-én, csütörtökön. 463 3040-es számú rendeletben miféle cikkeknél mondatott ki a behozatali tilalom. Nagyon szeretném, ha itt jelen volna a földmívelésügyi miniszter úr, vagy a mezőgazdaságii kamara igen tisztelt elnöke, Mecsér képviselőtársam, hogy megkérdezhetném tőlük: hát a mezőgazdaságii érdekképviseletek hozzá szoktak-e szólni az ilyen vámtarifa módosításokhoz, mert nem hiszem, hogy akár a földmívelésügyi miniszter úr, akár a mezőgazdasági érdekképviseletek az ilyen behozatali tilalmak felállításiáboz hozzájárulhatnának, mert miféle cikkek esnek itt behozatali találom alá? Például a vashordó, a szőlő- és gyümölcs-sajtó! Hát szabad a bor préseléséhez használt munkagépeket behozatali tilalom alá helyezni és a magyar mezőgazdákat és szőlősgazdákat olyan helyzetbe szorítani és kényszeríteni, hogiy védelem t nélkül legyenek kiszolgáltatva akár jó,, akár rossz cikkeket gyártó belföldi gyárak árdiktatúrájának — minden külföldi konkurreneia kizárásával? (Ügy van! Ügy nam! balfelől.)^ Hát mi az előbbrevaló érdek ebben az országban: a szőlőtermelés és borgazdaság, vagy -egypár szőlőprést gyártó gyár érdeke? r Nagyon keserves tapasztalatok állanak már ebben a tekintetben a hátunk mögött, amikor egészen rossz minőségiű motorokkal, cséplőgépekkel és a jó ég tudja, mi minden egyébbel árasztották el főleg a kisgazdatársadalom anyagilag kevesebbé érős részét. Nam állítom azt, hogy a belföldi ipar nem tud jót is előállítani. Aliit elő jót is és rosszat is. De a külföldi konkurreneia teljes kizárása, az ilyen elsősorban mezőgazdasági érdekből tekintetbejövő cikkeknél — gépeknél és felszereléseknél^ — egészen bizonyos, hogy a mezőgazdasági érdekek teljes negligálását jelenti. (Bornemisza Géza iparügyi miniszter közbeszól.) De ott van egy verseny tisztelt miniszter úr és ez nagiy különbség. Ez nagyon fontos differencia, tisztelt miniszter úr! Az én elvi álláspontom az, — és nem hiiszem, hogy erkölcsösen más álláspontra lehessen (helyezkedni — vagy szabad verseny, vagy közérdekű irányítás, de nem privát monopóliumok és ipari privilégiumok. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) A mezőgazdaságban megvan a szabad verseny, mert kétmillió néhány százezer gazda a piacon a szabad verseny nyomása alatt értékesíti a maga termékeit. Sőt ma a mezőgazdaságban fordított helyzet állott elő. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Eckhardt Tibor: T. Ház! A minimális ár a közérdekű irányítás formája, de kérdezem, hát a behozatali tilalmak alá helyezett belföldi gyártmányú cikkeknél miféle ármegállapító intézkedések érvényesülnek? En tizenkét esztendővel ezelőtt, amikor az autonóm vámtarifa ügye annakidején az akkori 33-as bizottság elé került, azt a kérdést intéztem az akkori miniszterelnök úrhoz, Bethlen István grófhoz: uram, ha mi ezt a vámtarifát, amelyet mi magunk is harci vámtarifának minősítünk, amely azóta a behozatali tilalmak nyaktilóján keresztül még százszorta súlyosabb, mint annakidején volt, elfogadjuk^ ha a belföldi iparnak megadjuk ezt a vámvédelmet, akkor ki fogja a belföldi fogyasztót, elsősorban a mezőgazdaságot az egyoldalú árdiktatúrával szemben megvédelmezni? En hajlandó vagyok a belföldi tisztességes ipart megvédelmezni, de, bocsánatot kérek, azt a védelmet, amelyet a kül1 földi, sokszor dömpingversennyel szemben 3063*