Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-140
450 Az országgyűlés képviselőházának lkO. ülése 1936 június h-én, csütörtökön. viszont a gazdatársadalomnak is erdeke az ipar fejlődése, mert ott a munkások mégis magasabb bért kapnak, mint a foldmiveio munkások, ennek következtében nagyobb konzümensek is és minden munkás, akit beállítunk a gyárba, a gazdatársadalomnak is nagyobb fogyasztója lesz. így tehát kozos érdek e'két nagy közgazdasági tényezőnek a helyes irányítása, természetesen irányítás alatt ertem mindig az autonómiájánjak a meghagyását, (Ügy van! a jobboldalon.) hiszen úgy a mi pártunkon, mint az ellenzék prominens szonokai is azt említették, hogy körülbelül 300.000 lélek van Magyarországon, akit a föld ma mar nem tud ellátni. Itt van az ipar fejlesztésének nagy fontossága, mert az ipar hivatva van a munkanélküli rétegeket felszívni (Helyeslés a jobboldalon.) és dolgozó, hasznos polgárokká tenni. ,,_ , , Hogy én olyan optimisztikus vagyok, hogy ezt a nagyarányú iparfejlesztést ebben a szegény és Trianon óta minden oldalról megtépázott országban még lehetségesnek tartom, annak a nyitja az, hogy a mi szegény országunk vásárlóképessége 30%-kai esett. (Czirjak Antal: Hogyne, ilyen vámpolitika mellett!) Nem a vámpolitika miatt, hanem azért, mert országunk kétharmadát, a Hinterlandot elvették. Sajnos, vitatkozhatunk a felett, hogy a vásárlóképesség miért esett, mellékes, a fontos az...' (Kun Béla közbeszól.) Elnök: Kun Béla képviselő urat kérem, maradjon csendben! Szurday Róbert: ...hogy a vásárlóképességnek 30%-os esése, ez a hiány megvan] és ez a 30%-os vásáiióképesség-esés jelenti azt a tartalékot, amelyre alapíthatjuk azt, hogy iparunkat még igen erősen lehet fejleszteni. (Kun Béla: Milyen ipart? Remélhetőleg nem a nagyipart?) Ha jó aratás van és a kormány helyes irányítása következtében a gazdaközönség vásárlási lehetősége nagyobb lesz, emelkedvén a vásárlóképesség, ez lehetővé teszi azt az iparfejlesztést, amelybe nagy tömegek lesznek beállíthatók és ezek a tömegek azután a gazdatársadalom fogyasztói is lesznek. (Csoór Lajos: Szép elméiét, de más a gyakorlat! — Kun Béla: Láncteória!) Az ipari export is ebben az irányban s azonkívül a kereskedelmi mérleg javításával hozzájárul ehhez a tervhez. Lengyel Géza »Magyarország gyáripara« című brosúrájában kimutatja, hogy az 1929. évben iparunk már 412 millió pengő értékű exportot ért el. Ez a szám, amely nem megvetendő, helyes irányítás mellett nemcsak újra elérhető, de azt túl is szárnyalhatjuk, mert 1935-ben — igaz, hogy a kohászattal és a bányászattal együtt — már 181.597 pengő volt az ipari exportunk, ami az összexportnak 397%-át tette. A kormány a textiliparban ballon d'essaiként egy f exportkasszát csinált, amely feladatának feltétlenül meg fog felelni és módot fog adni arra, hogy más iparok is ilyen irányban terjeszkedjenek, ezen az úton. Külföldi devizaszükségletünknek 39*7 százalékát tehát az ipar az export útján szerzi meg, amire feltétlenül szükségünk van, hogy a külföldi nyersanyagok beszerzéséhez meg legyen a megfelelő devizánk. Ezen devizák felett őrködik a Magyar Nemzeti Bank, amely azáltal, hogy fenn tudta tartani a pengő belső vásárló értékét, olyan kolosszális munkát végzett, hogy az felejthetetlennek anondható. Gondoljunk csak azokra a százezernyi állami és magánhivatalnokokra, akik nem háríthatják át a, drágítást, akik éppen a pengő vásárlóképessége következtében mentesültek a devalváció minden kínjától és ezt köszönhetik a Nemzeti Banknak. (Rajnis Ferenc: A defláció kínjaitól nem szabadít meg, az a hiba!) Az iparfejlesztés lehetősége, amit a,z előbb vázoltam, alkalmat ad az iparügyi miniszter úr azon programmpontjának keresztülvitelére, hogy az újabb ipartelepeket decentralizáljuk az egyes, erre legjobban rászoruló agrárvidékekre, így Tiszántúlra^ ahol a legfontosabb, hogy a felesleges agrármunkásokat felszívni lehessen. Az iparügyi miniszter úrnak nem merem tanácsolni, csak kérem, hogy ez alkalommal ne niammut vállalatokat alapítsanak, hanem kisebb és középvállalatokat, mert bár igaz, hogy Trianon után kénytelenek voltunk magunkon mammutvállalatokkal segíteni, de ez nem jelenti azt, hogy f kívánatos volna a imammutvállalatok fejlesztése. A kívánatos az, hogy kis- és középvagyonú emberek 'tegyék bele a pénzüket ezekbe a vállalatokba, hogy ezeket az embereket lehessen szukcesszíve ezekre az iparokra, megtanítani, hogy ezáltal önálló kapitalisták maradjanak, szabad emberek, 'amit a mammutiparok vezetői nem mondhatnak el magukról és azonkívül — legyen szabad itt egészen nyíltan megmondani — ezen az úton lehet a fajmagyarság predominálását a legegyszerűbben keresztülvinni. (Mozgás és zaj a, baloldalon.) Igenis, ennek mi hívei vagyunk, egészen természetes, hogy Magyarországon a magyarságot illeti a hegemónia. (Mozgás a baloldalon.) Természetesen ezt nem lehet úgy keresztülvinni, ahogyan álmodozók hiszik, hogy máról-holnapra már tmieg is van, mert ez hosszú évek programmja, (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) és ezt hosszú évek alatt el t is fogják érni. ([Ügy van! Ügy van! Tetszés ßobbfeloL), Az agrár és ipari ( érdekek közösségében látom tehát a továbbfejlődés lehetőségét és az ország irányítását az értelemben tartom az iparügyi minisztérium főfeladatának. Legyen szabad ezen a helyen is felkérnem az iparügyi miniszter urat, hogy az iparosok és kereskedők aggkori ellátásának intézményes rendezésével foglalkozzék, illetve ezt jövő programmjába vegye fel, mert lehetetlenség az, hogy az az önálló vállalkozó, legyen az iparos, vagy kereskedő, aki Oti.és Mabi.-díjakat fizet tisztviselői helyett, _ ha 65 éves korában rossz körülmények közé jut, az utca szélén halhat meg és senki sem segít rajta. Ebben az irányban tehát kérem a miniszter urat, hogy a jövő programmjába ezt a kérdést is vegye fel, valamint kérném aa igen t. miniszter urat arra is, hogy az ipari és kereskedelmi utazók jogviszonyának az alkalmazottakkal szemben való intézményes rendezését is vegye fel programmjába, mert az szintén lehetetlenség, hogy az a. teljesen vagyontalan utazó, — hiszen nem az megy utazónak, # akinek vagyona^ van — utazik^ saját rizikójára, saját pénzével, saját idejével, sa y égén, ha hazajön és stornírozzák rendelését, nem tud miből élni. (Ügy van! Ügy van! balfelöl és a jobboldalon. — Egy hang a baloldalon: Ez helyes!) Ez is olyan kérdés, amelyet, nagyon ajánlok az igen t. miniszter úr figyelmébe. Az Oti. ügyei tulajdonképpen nem idetartoznak, hanem a belügyminisztérium ügykörébe, mégis kérnem kell az igen t. miniszte.r urat arra, hogy a munkaadók szövetségének
