Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-140

Az országgyűlés képviselőházának 140. lesz egyik legnagyobb tevékenysége és telje­sítménye, amelyet a kisiparosok igen nagy örömmel fognak üdvözölni, különösen, na megvalósul, — nem tudom, mennyire valósít­ható meg és mennyire nem — hogy azok a bizonyos gyárak és nagyvállalatok a közszál­lításoknak n)e 60%-át kapják és a kisiparosok 40%-át, hanem megfordítva; a nagyvállalatok kapjanak 40%-ot és a kisiparosok 60%-ot. Igen nagy örömmel üdvözlöm az ipartes­tületek érdekében nyújtott miniszteri segítsé­get. Anyagi megsegítésükhöz tartozik egyrészt az, hogy a miniszter úr a tagdíjak beszedésé­vel is fog majd segítségükre sietni, hogy ez valóban az ő anyagi dotálásuk is legyen, más­részt az, hogy szellemi vezetésükre, az ipar­testületek vezetésére kapnak nagyszerűen ki­képzett modern jegyzőket. Harmadszor örömmel látom, hogy ez a költségvetés ismételten 1%-kal felemelte az annuitás kamatlábát, úgyhogy a miniszter úr az ipartestületek székházainjál az annuitásból 3%-ot vesz át a múltkori 2% helyett. (Friedrich István: Csak üdvözölje tovább! — Mozgás és zaj a báloldalon.) Hány percem van még hátra? (Csoór Lajos: Még öt perce van. Még egy pár üdvözletre telik. — Derültség half elöl.) Nemrégiben, talán két nappal ezelőtt, al­kalmam volt nemcsak a miniszter úr intenció­ját, hanem az egész minisztérium adminisztra­tív ügyeit vezető államtitkár úrnak szándé­kait is megismerni. Az a kitüntetés ért, hogy hallhattam egy beszédét, amelyet száz száza­lékban alá kell írnom és nagy örömmel kell üdvözölnöm az egész iparosság nevében. Ebben lényegében a következő gondolatmenetet fej­tette ki: Az egyénntek öntudata adja meg a nemzetnek is igazi öntudatát. Az a kisiparos egyéni öntudatot kap, ha társadalmi helyzete valóban olyan lesz, mint amilyen valamikor volt. A kisiparos öntudatot kap, ha szakmájá­ban! hivatásában megtalálhatja örömét, élet­boldogságát, anyagi javait. A sok kisiparos­nak, ennek a sok kisembernek öntudata adja meg az egész nemzetnek öntudatát. Igen t. Ház! Azért üdvözlöm örömmel a népi és nemzeti politikát valló emberek és ipa­rosság nevében az iparügyi miniszter úrnak ezt a költségvetését, mert ezekből a röviden felso­rolt költségvetési adatokból is megvalósulni látjuk éppen a nemzeti öntudat hajnalát fel­virradni látó kisiparosság megsegítését szo­ciális szempontokból. Valamikor egy évezreddel ezelőtt vonult be ebbe az országba a magyar kisiparosság. A bognárok, a nyeregkészítők, a szerszámkészí­tők, a kovácsok, a különféle ékszerkészítők mmd a magyar nemzet tagjai voltak, amikor a magyarság bevonult az országba és meghódí­totta ezt a területet. Nem az ittlevő népek ad­ták a kisipart a hódítóknak, hanem az velük jött. Ez a magyar kisipar őseinktől kezdve egészen a mai napig előkelő helyet töltött be a nemzet történetében. Ha végigtekintünk azo­kon az alkotásokon, amelyekkel Pozsony, Sop­ron, Kassa, Kolozsvár, Brassó ékeskednek a templomokon és a városházákon, megállapít­hatjuk, hogy ezek a magyar kisipar művészi termékei voltak. Ha ezer esztendőn keresztül ez a magyar kisiparosság ilyen eminens része volt a magyar nemzetnek, a magyar nemzet lelkének, történetének, kultúrájának, vájjon miért ne lehetne a mai időkben is? Az igen t. miniszter úr intézkedései azt a reményt keltik bennünk, hogy a kisiparosság ezt a helyét vissza fogja kapni és valóra fog KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. ülése 1936 június U-én, csütörtökön. 445 válni az, amit a kisiparosság évezredek óta köszöntésképpen mond ebben az országban: Isten áldja a tisztes ipart. (Éljenzés és taps jobb felől.) Elnök: Szólásra következik? Rakovszky Tibor jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Méltóztas­sék megengedni, hogy beszédem elején az előt­tem szólott igen t. képviselőtársamnak beszé­dével foglalkozzam. Az igen t. képviselő úr beszéde tulajdon­képpen nem volt egyéb, mint köszönet a kor­mány tagjainak és köszönet a t. iparügyi mi­niszter úrnak. Megvallom egészen őszintén, hogy egész beszéde alatt az volt az érzésem, hogy a t. képviselő úr olyan kormánypárti képviselő, mint amilyen a Szentírásban meg van írva: (Derültség.) mindent üdvözöl, min­den irányban igazi öröme telik. Méltóztassanak megengedni, hogy azzal kezdjem beszédemet, amivel t. képviselőtársam végezte. Azt mondta a t. képviselő úr, hogy a magyar kisiparosság milyen óriási érdemeket szerzett ebben a hazában, hogy a magyar nem­zet gerincéhez, történelmi középosztályához tartozik. Már ezer esztendővel ezelőtt amikor Árpád bejött az országba, velejöttek egyes kis­ipari ágak és milyen fontos volna, hogy ez a magyar kisiparosság megint azt a társadalmi, politikai és gazdasági helyzetet foglalja el, amelyet elfoglalt egy évezreden keresztül. Nekünk is ez a kívánságunk. De ha t. kép­viselőtársam a föld kerekségén mindennel meg van már elégedve, ha a magyar kisiparos­ság érdekében a t. iparügyi miniszter úr és a t. kormány már mindent elkövetett, akkor hol laknak ebben az országban azok a gonoszok, akik megakadályozzák, hogy ez a nemzet ge­rincéhez, a magyar középosztályhoz tartozó magyar kisiparosság elfoglalja azt a helyet, amelyet megérdemel? Vagyunk néhányan a képviselőház baloldalán, akik itt hosszú esz­tendők óta valósággal szisztematikus harcot folytattunk a magyar kisipar érdekében és próbáltuk megelőzni azokat a bajokat, amelye­ket kormányintézkedések zúdítottak a magyar kisipar nyakába. A magyar kisiparnak egy baja van, az, hogy a magyar kisipar rendkívül sokat szerepel a pohárköszöntőkben és rendkí­vül keveset a kormányintézkedésekben. A ma­gyar kisipar a nemzet gerincéhez tartozik a politikai népgyűléseken, a nemzet gerincéhez tartozik akkor, amikor képviselőválasztások alkalmával a magyar kisipar kortesszolgála­taira van szükség, ellenben sajnálattal látjuk hosszú esztendők óta, — legalább 15 esztendő óta — hogy akkor, amikor valamelyik társa­dalmi réteget elő kell venni, akkor mindig elő­veszi a t. kormányzat a kisiparosságot. Méltóz­tatnak emlékezni arra, hogy Magyarországon még a világháború előtt is volt egy kisipar, amely úgy Budapest székesfőváros életében, mint.az ország minden községének életében jó­formán vezetőszerepet játszott. (Egy hang a jobbóldalon: Ma is!) Méltóztassanak megnézni a háborúelőtti képviselőtestületeket, azokban a magyar kisipar tagjai igazán vezetőszerepet játszottak. A világháború után azonban bekö­vetkezett a leromlottságuk annak ellenére, hogy abban az esetben, ha ebben az országban a kormányzat a nemzeti szempontokat, a pol­gári szempontokat olyan mértékben honorálta volna, mint amilyen mértékben ezeket a nem­zeti és polgári szempontokat honorálnia kel­lett volna, akkor a világháború és a forradal­61

Next

/
Oldalképek
Tartalom