Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-139

Az országgyűlés képviselőházának 139. ülése 193$ június 3-án, szerdán. 383 bátba bújik, bricsesz-nadrágot, lovaglócsizmát vesz fel, lovaglóostort vesz a kezébe, megtanul egy kicsit káromkodni, (Derültség.) s kimegy gazdálkodni; azok a nagy tudású okleveles gazdatisztek pedig állás nélkül tengődnek, rendőrök vagy vámhivatalnokok lesznek, vagy tudja a jó Eg, hogy miképpen helyezkednek el az országban. (Ügy van! ügy van! jobbfelől.) Elismerem, vannak kivételesen a gyakorlati gazdák között is elsőrangúan gazdálkodók, de méltóztassanak elhinni, hogy ezeknek a gazdálkodásról általános áttekintésük sohasem lesz. Lehet az egyik jó kereskedő, a másik elsőrendű ipari gazda, a harmadik kitűnő hizlaló vagy tejtermelő gazda, de hogy általános képük legyen a gazdálkodásról, ahhoz feltétlenül az szükséges, hogy fiatal koruktól kezdve foglalatoskodjanak a gazdaságban, akadémiát végezzenek s azután még sok évi tapasztalatot szerezve mondhatják csak magukat tökéletes gazdáknak. En még a tervbevett 1500 katasztrális holdas megjelölést is magasnak tartom, mint amely föld tulajdonosa kötelezve van okleveles gazdatiszt tartására. Méltóztatnak tudni, hogy a nagybirtok mindjobban porlódik, tehát helyes lenne, ha már ezer katasztrális holdnál szabnák meg ezt a határt. Nem úgy értem ezt, hogy ha van valakinek 3000 holdja, akkor három okleveles gazdatisztet kell tartson, — ezt fel lehetne osztani 1500—1500-as részekre — hanem azt szeretném, hogy ha valakinek már ezer holdja van, az kötelezve legyen arra, hogy végezzen akadémiát, vagy pedig tartson okleveles gazdatisztet. - Ami a giazdatiszti kívánságok második részét illeti, a kötelező nyugdíjkérdés, ez kézenfekvő dolog s a birtokosnak és a gazdatisztnek egyaránt határozott érdeke. És itt csak a legmélyebb hálával mondok ismételten köszönetet a miniszter úrnak, mert neki köszönhetjük, hogy ha már Önálló nyugdíj szervet nem is kaphatnak a gazdatisztek, de legalább a munkáspénztár kebelében válik lehetségessé nyugdíjkérdésük megoldása. A harmadik kívánságuk: ia gazdatiszti kamara. Ez a másik két. kívánságnak tulajdonképpen a csoportosító ja, kiegészítő része volna. Szükségesnek^ tartom ia [kamara felállítását különösen azért, mert minden gazdatisztet kötelezni lehetne arra, hogy a kamaráiba belépjen. Mély tisztelettel meghajlok ama megoldás előtt is, hogy mi a Mezőgazdasági Kaim arában mint egy kúria kapjunk helyet. A Mezőgazdasági Kamarával már tárgyalásban is voltunk ebben a kérdésben, azonban a mi intézményüniket nem lehet máskép beilleszteni a Mezőgazdasági Kamarába, csak úgy, hogy 15 delegáltat küldhetnénk ibe, de hogy az összes gazdatiszteket be lehessen ide vonni, az teljesen lehetetlen. Azt hiszem, ezt a három kívánságot gyorsan lehetne teljesíteni, mert, ismétlem, a miniszterelnök úr és a földmívelésügyi miniszter úr bizalommal és jóakarattal van irányunkban. Ha ezek a kívánságok teljesedésbe mennek, akkor a gazdasági akadémiák ismét he fognak népesülni és akkor azzal a sokezer fiatalemfoerrel, aki majd ott tanul, tehermentesülni fognak az egyetemek és ugyanannyival lesz kevesebb ebben az országban a szellemi pro; letár. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr! Haám Artúr: Befejezem. Még egyszer mély tisztelettel kérem a földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék teljesí teni a gazdatiszteknek ezen jogos kívánságait. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Dulin Jenő! Elnök: Dulin Jenő képviselő urat illeti a szó! t Dulin Jenő: T. Képviselőház! Az előttem szólott igen t. képviselőtársammal egyetértek abban, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetése túlságosan szűkre méretezett. Általában az a kifogásunk az egyes tárcák költségvetéseivel szemben, hogy nem aránylanak anyagi viszonyainkhoz, ; a földmívelésügyi költségvetésnél azonban éppen ellenkezőleg azt nehezményezzük, hogy egy agrárországban, viszonyítva a t költségvetés többi tárcáihoz, túlságosan kevés az az összeg, amely földmívelésügyi célokra felvétetett. Ezért van az, hogy ha korszerű reformokról beszélünk, ha olyan újításokról, befektetésekről, beruházásokról van szó, amelyek a többtermelést lennének hivatva elősegíteni, akkor azzal a kifogással állunk szemben, hogy: minderre pedig nincs pénz. így vagyunk például a Sió szabályozásával, a, Sió hajózhatóvá tételének kérdésével is. Ez is olyan probléma, amely állandóan napirenden van. Nemcsak hat vármegye közvéleménye sürgeti állandóan a megoldást, hanem már a szakbizottságok is döntöttek és sürgősnek találták ennek a gyakorlatba való átültetését, mindannyiszor azoniban a pénztelenséggel álltunk szemben. A Siót Krisztus után a III. században Galérius í*ó[irt£il 'CsaszÊLi* àsaxt/ci, ő maga is tudván, hogy Pannónia gazdasági felvirágoztatása a Balatonnak és a Dunának összeköttetéséiben rejlik. A rómaiak alatt a Sió meglehetősen használt hajózási út volt. Később a római birodalom összeomlása után ez természetesen megszűnt, a vízművek elrombolódtak, maga a csatorna beiszaposodott, úgyhogy a Sió mint hajózási út hosszú időn keresztül számottevő tényező nem: volt. A legutóbbi időben isimét felvetődött ez a kérdés, amióta rájöttek a közgazdasági ismeretek gyarapodása folytán a hajózási utak fontosságára és arra a nagy különbségre, amely a szállításnál a szárazföldi és a vízi utak között van. 1908 : XLIX. tomberai a Sió szabályozására, illetőleg hajózhatóvá tételére hatmillió korona van előirányozva,. Annyira mentünk már, hogy maga a nieder szabályoztatott, a medret kikotorták, azonban még hiányoznak azok a vízügyi építkezések, amelyek a hajózhatóságot lehetővé tennék. Jelenleg a Sión csak akkor lehet egy uszályt leúsztatni, ha a Balaton felesleges vizével felduzzasztják a folyót, ha azonban ezt a vízszolgáltatást elzárják, abban az esetben az uszály megáll a Sió közepén és sem előre, sem hátra mozogni nem tud. Maga, a Sió körülbelül 100 kilométeres szakasz, a Balaton környéke 200 kilométer, úgyhogy körülbelül 300 kilométeres terület az, amely ebbe a« érdekeltségbe belevonható. Ha figyelemibevesszük, hogy körülbelül 200 kilométer sáv a víz szélétől befelé még az érdekeltséghez tartozik, akkor elgondolható, hogy milyen óriási terület az, amely ebben a hat vármegyéiben a Sió hajózhatóvá tételétől várja gazdasági fellendülését. A fuvardíjak hihetetlen nagy különbséget mutatnak például a gabonánál, ami elsősorban a kisgazdatársadalom érdeke, hiszen 10 tonna gabona szállítási költsége 100 kilométerre számítva körülbelül 220 pengő, nem számítva a fuvardíjat és a mellékilletékeket. Ez a szállí: 53»