Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

Az országgyűlés képviselőházának 138. gyapjút produkál, külön kell zsákolni a kosét, külön az anyáét, külön a toklyóét, külön a jerkéét, külön a bárányét. Ez megint azt jelenti, hogy lm ezt mind külön zsákolja, nem tudja megfelelően értékesíteni. Ezeknél az úgynevezett állattartó kisgazdáknál tehát előtérbe lép a sertéshízlalás és pedig nem a hússertés, hanem a zsírsertés és előtérbe lép a tinóból való hízómarha tartása. Ehhez azonban mi kell? Saját gazdaságiban termelt takarmány. Most bír nagy fontossággal a csapadék, a talaj és a klimatikus viszonyok. Itt vagyok hátor a foldmívelésügyi miniszter úr figyelmébe ajánlani azt, hogy a rétekről egy katasztert kellene felfektetni, — egy minőségi katasztert. Mert hiszen vannak rétek, amelyek igen jók. En ismerek zalai rétekei, ismerek hansági réteket, láttam jó réteket Somogy megyében, Tolna megyében is láttam jó réteket, de a rétek zöme Magyarországon abszolúte mostoha terület. A magyar tankönyvekben az van és sajnos, a Cserhátiban is benne van, hogy a magyar közmondás szerint a rét a szántóföld anyja. Ez annyit jelent, hogy a rét adja a takarmányt, eltartják rajta az állatot és a produktum, a trágya vándorol a szántóföldre. Es itt most Piukovioh gazdasági főfelügyelő úrnak egy nagyon helyes megjegyzésére kell kitérnem, amelyet egy zöldmezőkongresszus alkalmával mondott, hogy: mi történik azzal az anyával, akivel mi nem törődünk? így vagyunk mi a rétekkel is. En hajlandó vagyok elismerni, hogy a rét a szántóföld anyja, de az anyával is kell törődnünk, kell törődnünk a rétekkel is éppen abból a szempontból, hogy a kisgazdaságoknak mi kellő takarmánytermiő és értékesítő lehetőséget adhassunk, őket megfelelő és jó rétekkel elláthassuk. Rá akarok mutatni arra, hogy például Vas megyében a kisgazdaságok, ha nincs jó rétjük, abszolúte nem tudják állatjaikat tartani. Éppen ezért köszönetet mondok itt a foldmívelésügyi miniszter úrnak, hogy módot adott arra, hogy mi a Vas megyén végiighúzódó. Sárvizet most államsegéllyel majd kanalizáljuk. Ezzel ott körülbelül 3600 holdat fogunk a vadvizektől mentesíteni, ami azt jelenti, hogy" ott kellő trágyázással holdankint 30 mázsa szénát fogunk produkálni és ezzel az egész igen szegény, úgynevezett hegyháti lakosságnak gazdaságait fel fogjuk lendíteni. Jelzem; a sárréteknél nem vagiyok érdekelve ,mert nekem nincs rétem; ezt csak mellékesen voltam bátor megemlíteni. Ennek a rétkataszternek a felfektetése mindenesetre befolyásolni fogja a biirtokminimum nagyságának megállapítását. Ahol rét van, ott nem kell annyi szántó; ahol megfelelő rét nincs és ahol nincs megfelelő csapadék, ott gondoskodni kell állandó takarmánytermelésről, takarmánynemesítésről. Nem mindenütt meg a lucerna, nem mindenütt megy az esparsett és éppen ebből az elgondolásból kiindulva, én tíz esztendővel ezelőtt a Tisza völgyében szedett lóhere-törzseket vittem el gazdaságomba; és ugyanezt tettem a Duna völgyében is. Ezeket a lóhere-töveket olyan vidékről szedtem, ahol ősidők óta lóherét magi nem vetettek a gazdák, ahol tehát a lóhere feltétlenül ősi növény^ kellett hogy legyen, olyan ősi növény, amely évelő és amely nem egy-egy évig tart, mint az kultúrlóhere, amelyet mi termelünk. Ezt elvittem tenyészkertembe és tíz év munkájának eredménye az, hogy most már ott tartok, hogy azt hiszem, pár év múlva piacra hozhatok egy ülése 1936 május 29-én, pénteken. 371 olyan lóherét, r amely öt esztendeig kitartott nálam, de remélem, hogy ezt az időtartamot ki fogom tolhatni hat-hét esztendőre is. Ez azt jelenti, hogy azokon a csekély talajú vidékeken, ahol a lucerna talajvíz, kavics, vagy más okok miatt nem megy, ebben a lucernában olyan takarmányt fogunk kapni, amely lehetővé fogja tenni, hoigiy ott is tartsunk megfelelően olqsó .fehérjedús takarmánnyal állatokat. Azt hiszem, ez olyan nagy munka és olyan nagy probléma, amely legalább is egy esztendőt fog igénybe venni, amíg a foldmívelésügyi miniszter úr, amennyiben ezt az elgondolásomat magáévá teszi, a Ház elé jöhet ezzel. Nagyon kérem, méltóztassék ezt konszideráció tárgyává tennú Hiszen nemcsak nálunk fontos ez, hane ma külföld is már felismerte ennek fontosságát és be is vezette. Az eredmények bizonyítják, hogy ez helyes. Sajnos, nálunk, a kisgazdáknál, általános a-törekvés a birtokosztásra. Ez természetes is. A gyermekeik nőnek, az egyik is akar. egy kis földet, a másik is akar, a Ihanmadik is akar, és mi történik ilyenkor? Az ilyen birtokosztás mindenkor a vagyonrombolás jellegével bír, mert az a ház, az az istálló, amely a 20—25 holdas birtokon természetszerű szükséglet volt, átok lesz annak a kezében, aki csak 2—3 holdat kap, a vetőgép, amely egy 30 holdas gazdaságban fontos, 4 holdon ócskavas» akármilyen drágán vásároltuk is azt a gyártól. Ha mi ezeket az értékeket, már csak nemzeti szempontból is, konzerválni kívánjuk, akkor módot kell nyújtanunk a gazdának arra, hogy ő tudja, hogy birtoka nem lesz kisebb és testvérei, a többi gyermek, nem fognak ezzel megrövidülést szenvedni. Ha egy gazda kezében a birtok fix, ha tudja, hogy az nem aprózódik el, akkor neim azt számolja, hogy hány esztendeje van neki a koporsóig, hanem nyugodtan ültet fát. - ^ [ Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. vitéz Roszner István báró: Kérem beszédidőmnek negyedórával való meghosszabbítását. (Felkiáltások: Nem lehet!) Elnök: A költségvetés vitájánál a házszabályok értelmében nincs beszédidőm eghosszabbítás. vitéz Roszner István báró: Akkor befejezem beszédemet. Ez az, amit a birtokminimumrói akartam mondani; azoktól a többi gondolataimtól, amelyeket még fel akartam itt vetni, most — sajnos — el kell tekintenem, de hiszen lesz még alkalmam a t„ Ház eőtt azokat felhozni. En a költségvetésben mindenesetre fejlődő tendenciát látok és azt is tudom, hogy a foldmívelésügyi ^miniszter úr azt mondotta, Ihogy ő ilyen sovány költségvetéssel többé nem jön a Ház elé. Amidőn ezt itt nyilvánosságra hozom, ne haragudjék meg érte a miniszter úr, én ezért hálás köszönetemet fejezeim ki neki, mert a foldmívelésügyi miniszter úr mozgásbahozta a transzformátort és azon van, hogy mi, gazdák, ne csak dolgozzunk, hanem értékesíthessünk és prosperálhassunk is. Ennek a gondolatnak jegyében a legnagyobb bizaloimmal elfogadom a költségvetést. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik. — Dulín Jenő: A gazda hízzék, ne a költségvetés.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: Farkasfalvi Farkas I Gréza!