Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-138

368 Az országgyűlés képviselőházának 138. ülése 193S május 29-én, pénteken. tekét. (Farkasfalvi-Farkas Géza: Mindennek megvan a maga oka!) Erről lehetne beszélni. Baross Endre t. barátomnak is válaszolni kívánóik és pedig azt, hogy ahogyan ő beállít] borkérdés rendezését, ahogyan ő kívánja ezt a szeszkérdésen keresztül megoldani, az, véleményem szerint, nem lehetséges. Mert miről van szól Ezidén ő biztosan reméli, de én még mindig nem tudom, nem is vagyolk benne biztos, bár úgy volna, hogy igaza lesz — hogy itt egy 3—3H millió hektoliterrel, kvalitatíve elsőrendű minőségű bortermésünk lesz és attól tart, hogy (ha ez így lesz, akkor itt /megint káosz, vagy — imondjuk — értékesítési nehézség lesz. Az igen t. földmívelésügyi miniszter úrnak és a pénzügyminiszter úrnalk kezében voltak az adatok, különböző ankéteken többször tárgyaltuk, hogy az egész fogyasztási szesz 28—30.000 hektoliter, amelynek esetleg teljes átengedése a borgazdaság részére csak 250—300.000 hektoliter bormennyiség kivételét jelentené a 3K millió hektoliteres termésből. En nem. tudom elképzelni azt, hogy ez a kvantuim alkkor, midőn a mezőgazdasági szeszipart szerintem halálosan (megsebzi, magávanvéve a szőlőgazdálkodáson segítene. Ha úgy volna, meg kellene csinálni. A magam részéről, ha választanom keli a 360.000 vagy 370.000 szőlőbirtokos között s a 250—270 szeszgyáros között, kétségtelennek tartom, hogy ezeknek kell engedni, s azoknak az érdeke előbbrevaló. De nem tudom megint elképzelni, — ikülönösen amikor ezek a számok cáfolatlanul itt állanak előttünk — hogy anagábanvéve ezzel az egész szőlőgazdálkodás meg volna mentve. Az bizonyos, hogy az utóbbi években a szőlőtermeléssel foglalkozó községek száma — éppen a kormány statisztikájából idézem, — 2640 volt. Kivágtak az utóbbi években 1989 hektár szőlőt, s ugyanakkor ültettek 2656 hektár szőlőt. Kénytelen vagyok rámutatni arra az állapotra, amely ma van, amit napról-napra láttunk a tavasz folyamán, hogy valóságos láz van, olyan szőlőültetés folyik az egész országban. (Far&asfalvi-Farkas Géza: Ez igaz!) Most kerestem meg éppen az 1929:XVII. tc.-t, a szőlőgazdálkodásról, a hegyközségről szóló törvényt, amelyet annakidején Mayer János miniszter úr hozott a t. Ház elé s amelyet mi megszavaztunk. Ennek a törvénynek a végrehajtása sokáig késett a hegyközségekre vonatkozólag bizonyos okoknál fogva, de már ennek a törvénynek 1. §-a megtiltotta új szőlők telepítését. Lehet, hogy ez a törvény nincs kellően publikálva s természetes, hogy a törvény nem tudása nem mentesít, de az is bizonyos, hogy éppen most újabban kaptunk egy tervezetet, — amelyről nem tudom, illetékes helyről jött-e, a földmívelésügyi miniszter úrtól vagy a kamarától — amely ugyanazon a vágányon halad, ugyanazokat mondja ki, — ha nem is az 1. §-ában — az újabb telepítések korlátozását. Ám, ha ez a helyzet, amelyről beszéltünk, bekövetkezik, kérném az 1929. évi törvény végrehajtását kellő módon publikálni az országban, mert azt, hogy arról nem tudott komolyan senki, hogy nem vették komolyan a végrehajtását s most ebből kifolyólag, amint láttuk és hallottuk, az úgynevezett büntetéskihágások megindultak a magam részéről semmi körülmények között nem tartom helyesnek és célszerűnek. Kénytelen vagyok most már rátérni ... Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ne térjen új tárgyra, hanem fejezze be beszédét, mert beszédideje lejárt. Klein Antal: Akkor majd a részletes vitánál leszek bátor a Sió hajózhatóságának kérdését szóvátenni és ugyancsak az állattenyésztés kérdésében is legalább bizonyos kérdéseket intézni a földmívelésügyi miniszter úrhoz. En a földmívelésügyi miniszter úr jóakaratát és jószándékát a legmesszebbmenőén elismerem és honorálom is, minthogy azonban a kormánynak általános gazdasági, pénzügyi, szociális és alkotmányjogi politikáját illetőleg a legmesszebbmenő bizalmatlansággal viseltetem, —• minden tiszteletem egyébként a földmívelésügyi miniszter úr jóakaratú és kedves személyének — a költségvetést a magam részéről az előbb említett okokból nem fogadhatom el. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szeder János jegyző: vitéz br. Eoszner István! Elnök: vitéz br. Eoszner István képviselő urat illeti a szó. vitéz br. Roisizaier István: T. Ház! Midőn a földmívelésügyi tárca költségvetéséhez hozzászólok, szeretnék egy hasonlattal élve, ezt a tárcát egy nagy transzformátorral összehasonlítani, mely a magyar föld munkáját értékesíteni akarja, amely lehetővé akarja tenni azt, hogy a mi munkánk nekünk tényleg eredményt jelentsen. A földmívelésügyi tárca egész elgondolása, a miniszter úr koncepciója alapjában véve mind erre van beállítva, és én arra akaorm felhasználni azt a rövid időt, amely egy felszólalásra rendelkezésemre áll, hogy ennek a költségvetésnek egyes pontjait kiragadva, talán közelebbről világítsam meg, mondjuk olyan szempontból, ahogyan azt én szívesen látnám. Midőn múlt éve itt a Házban első beszédem alkalmával módomban állt agrárproblémákkal foglalkoznom, rámutattam annak a kérdésnek fontosságára, amely a juhászat okszerű fejlesztésében rejlik. Örömmel látom, úgy a kormányintenciókban, mint az egész költségvetésben, hogy a juhászat okszerű fejlesztésére magasabb összeg van a költségvetésbe felvéve, hogy a kosakció megindult, a gyapjúértékesítés rendes mederbe van irányítva és hogy ez a rendkívül fontos cikk Magyarországon fejlődési tendenciát mutat. Remélem, hogy ha ezt folytatólag ilyen irányban kezelik, ha a földmívelésügyi miniszter úr folytatólag ilyen nagy súlyt fog helyezni a juhászatra, akkor a jövőben Magyarország végre fedezni fogja tudni azt a gyapjúszükségletet, amelyet itthon elő kell állítani, amelyet gyáraink fel tudnak dolgozni és ezzel el fogjuk érni azt, hogy a Nemzeti Banknak is meglesz a maga kisded öröme, amennyiben erre a célra kevesebb devizát fognak igényelni. Elvégre amikor minden állam autarchikus törekvésekkel dolgozik, amikor minden állam azon törekszik, hogy magát a külföldtől önállósítsa, akkor mindent el kell követnünk, hogy felkaroljuk azt a kevés cikket, amely nekünk a belföldi produkció terén belföldi szükségletünk fedezésére nekünk rendelkezésre állhat. Idetartozik a juhászat, de nemcsak a juhászat ilyen, hanem az állattenyésztés terén minden olyan mozgalom, amely lehetővé teszi az állattartást teljes mértékben hazai terményekből, azaz minket e téren a külföldtől függetlenít. Tudományos körök haragszanak rám azért, mert mindenütt hangoztatom, hogy az a moz-