Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-138
Az országgyűlés képviselőházának IS 8, tudom azt, hogy vannak komoly kereskedelmi cégek, amelyek ia szövetkezetek munkásságát csak a legnagyobb elismeréssel kénytelenek figyelemmel kísérni. A mezőgazdasági termeivények értékesítésénél szükségesnek látom, hogy a mezőgazdasági termel vények exportjáról is megemlékez0 zem, annál is inkább,, mert ez az utóbbi időben örvendetes fejlődést mutat. Hiszen ha megnézzük az 1935/36. évi export adatait, azt látjuk, ! hogy a kormányzat ebben a vonatkozásiban, helyes úton haladt előre és kétségtelen, hogy ezt a helyes utat megfelelő devizapolitikával még fokozni lehet, mert méltóztassanak megengedni, hogy megállapítsam azt, hogy a mezőgazdasági ternielvények exportját a Nemzeti Bank jelenlegi devizapolitikája meglehetősen hátrányosan érinti és indokolt lenne a mezőgazdasági termeivények exportjának fokozása tekintetében, hogy a Nemzeti Bank eddig folytatott devizapolitikáját megváltoztassa. Egy pár számadattal kívánom megvilágítani, hogy a mezőgazdasági exportunk az utóbbi időben milyen szép és örvendetes fejlődésről tesz tanúságot. így például lókivitelünk, amely 1934-hen 13.000 darab volt, 1935-hen 18.900 darabot tett ki, míg a folyó év első négy hónapjában 7000 darabnál többet szállítottunk ki a külföldre. Itt válaszolnom, kell előttem szólott t. képviselőtársamnak arra a kívánságára, amely abban csúcsosodott ki, hogy a lóvásárlásoknál a közvetítő kereskedelem kikapesoltassék. Ezt a legteljesebb mértékben helyesnek kell tartanom és azt hiszem, megfelelő az a , megoldás, amelyet a német exporttal kapcsolatosan a mezőgazdasági 1 kamarák bekapcsolái sával folytattak, illetőleg bonyolítottak le. Szarvasmarha-kivitelünk is igen szép fejlő, désről tett tanúságot, amennyiben, ha mennyiségileg 1935-ben nem is nagyobbodott az export, értékben egymillió pengővel többet tett ki, mint a korábbi években. Ha hozzászámítjuk ehhez, hogy a felárak ebben az évben növekedtek, viszont a statisztikai adatokban a felár feltüntetve nincsen, akkor meg kell állapítanom, hogy az elmúlt évben az előző évekhez képest egymilliónál sokkal több jutott a szarvasmarha-kivitelből a gazdatársadalomnak. Ugyancsak örvendetes emelkedést mutatott az 1935. évben sertéskivitelünk is. Az idő előrehaladottságára való tekintettel talán csak még egy tételt említek, ez zsírkivitelünk, amely 1933-ban csak 19.000 métermázsa volt, míg az 1935. évben ennek tízszeresére emelkedett, vagyis 193.000 mázsát tett ki. Kötött forgalom lévén, az export kérdésénél meg kell említenem a kontingentálás bizonyos hátrányait. Miután külföldön az ár magasabb, érthető, hogy aki ma kontingenst kap, bizonyos vonatkozásban nemzeti ajándékot is kap, mert, mint mondottam, külföldön magasabb árat tud elérni. Ha ezt a rendszert fenn kell tartanunk, akkor nekem ebben a vonatkozásban az a tiszteletteljes kérésem, hogy a kontingenst, illetőleg a kiviteli engedélyt minden esetben a gazda kapja meg. Nagyon jól tudom, hogy nem minden gazda van abban a helyzetben, hogy kinn a külföldön eladhassa » állatait, ha a kiviteli engedélyt meg is kapta, 1 - de egész kétségtelen, hogy magasabb árat ér el akkor, ha a kiviteli engedéllyel a 'kezében adja tovább valamely kereskedőnek az állatait. Ha a kiviteli engedély egy nemzeti ajándék, akkor adjuk ezt a nemzeti ajándékot KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VIII. ülése 193$ május 29-én, pénteken. 3^0 azoknak, akik arra leginkább rá vannak szorulva. (Helyeslés a baloldalon.) Érdekes, hogy ezzel szemben a kereskedőtársadalom körében bizonyos ellenvetés hangzik el, amennyiben kifogásolják azt, hogy nem az egész kontingenst, nem az összes kiviteli engedélyeket a kereskedőtársadalom kapja; hivatkoznak arra, hogy a piacszerzés és egyéb rizikó miatt szükséges nekik ez a bizonyos plusz, amelyet a kivitel folytán megkaphatnak. A kereskedelemnek ez az álláspontja talán a béke idejében bizonyos vonatkozásban indokolt volt, azonban ma, amikor a külföldi piacokat nem a kereskedőtársadalom, hanem az állam, a kormányzat a maga szerveivel kutatja fel, amikor megfelelő kereskedelmi szerződések teszik lehetővé a kivitelt, amikor a legtöbb esetben a kivitel semmiféle rizikóval nem jár, a kereskedőtársadalomnak előbb említett állásfoglalását semmiképpen sem lehet honorálni. A kivitel lebonyolításával közvetlenül megbízott Külkereskedelmi Hivatal munkásságát e helyen is csak dicsérettel kell megemlítenem, mert kétségtelen, hogy a jelenlegi keretek közt a Külkereskedelmi Hivatal mindent elkövet, hogy a kivitelt megfelelő módon bonyolítsa le. Különösen meg kell emlékeznem a hivatal állatkiviteli osztályáról, mert ez példaszerű munkásságot fejt ki. A Külkereskedelmi Hivatalnál az én megítélésem szerint, ha nem is a mostani helyzetet veszem figyelembe, szükségesnek látnám azt, hogy a földmívelésügyi kormánynak a Külkereskedelmi Hivatalra való állandó befolyása biztosíttassák. A helyzet ugyanis az, hogy igen sok esetben a Külkereskedelmi Hivatal tevékenységénél nemcsak áruforgalmazás, hanem termeléspolitikai kérdések is merülhetnek fel és ilyenkor feltétlenül sokkal jobb, ha a földmívelésügyi minisztériumnak megfelelő befolyása biztosítva van. Hangsúlyozni kívánom azt, hogy — amint én a helyzetet látom — ma ez a befolyás megvan, azonban éppen a jövő szempontjából ennek a befolyásnak állandó biztosítása érdekében szükség lenne ezt a kérdést intézményesen rendezni. (Helyeslés a balközépen.) A földmívelésügyi tárca költségvetésével kapcsolatban az egyes címeken végignézve egy pár olyan kérdést szeretnék megemlíteni, amelyeket talán a mai napon előttem szólott képviselőtársaim még nem említettek. Az első cím itt az állami erdészet, amely örvendetes fejlődést mutat, amennyiben majdnem több mint félmillió pengővel van jobban dotálva. Ez kétségtelenül helyes. Helyes azért is, mert ez a dotáció főleg az újabb csemetekertek létesítésére vonatkozik és ezzel az anynyira fontos Alföld fásítását talán nagyobb mértékben vihetjük előre. Itt e helyen meg kell emlékeznem a földmívelésügyi kormánynak egy olyan kísérletügyi intézményéről, amelyet talán nagyon kevesen ismernek az országban, de annál inkább ismernek a határokon túl és ez a püspökladányi erdészeti szikkísérleti telep. Érdekes, hogy ennek a telepnek látogatói úgyszólván minden héten külföldről idesereglő erdészek és ennek a telepnek a munkásságát és működésót az ország határán belül alig ismerjük. Ez az intézmény olyan kiváló eredményeket tudott a fásítás terén és a szikek fásítása terén elérni, hogy kívánatos lenne, hogy az országban minél nagyobb mértékben elterjedjenek az itt szerzett tapasztalatok. Azt hiszem, helyes az a kívánság, amelylyel a földmívelésügyi kormányzathoz fordu49
