Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-137
314 Az országgyűlés képviselőházának 1 tatásokat tegyünk. Ilyen novelláris intézkedések ismételten történtek, s ezek is szerteszéjjel vannak szórva, úgyhogy ma onár eligazodni ezekben -meglehetősen nehéz. En tehát elkészíttettem egy törvényjavaslatot, — s ez tmár kinyomatva a kezetmben van — amely összefoglalja a polgári peres és perenkívüli eljárásnak mindazokat a szabályait, amelyek az 1911. évi I. te.-en kívül vannak, illetőleg ennek a törvénynek módosításait és a per rendi törvény szerkezetébe beillesztendő módon fogja szabályozni a polgári peres és perenkívüli eljárást.* (Helyeslés.) Ez szintén rövidesen ismertté fog íválni. Csak azt vagyok bátor előterjeszteni, hogy ebben a tervezetben a-közvéleményben már úgyszólván kialakult néhány kívánalmat igyekszem kodifikálni. Ilyen kívánalom, például a törvényszéknél a társasbíráskodás kizárólagossága. (Helyeslés u jobb- és a baloldalon.) En határozottan amellett vagyok, hogy a törvényszék legyen társasbíróság, a járásbíróság legyen egyesbíróság. (Helyeslés.) Helyes ez az ítélkezés szempontjából és rendkívüli fontosságú a ibírónevelés szempontjából is. Hasonlóképpen a közvéleménybe már-már teljesen átment kívánság a fellebbviteli eljárás további egyszerűsítése, a felfolyamodási eljárásnak a fellebbviteli eljárással való harmóniába hozatala, hogy ne forduljon elő az, ! hogy ugyanabban az ügyben más bíróság a felfolyamodási és más bíróság a fellebbezési fóruim. Szükséges azután az értékhatárok megváltoztatása, a fellebbezhetetlen ügyek járásbírósági értékhatárának a csökkentése, mivel ma már egy százpengős ügy is elég fontos a kereskedő felekre nézve. Ezt szintén rendezni kívánóim. (Helyeslés. — Szetsey István: A törvényszéki ügyek értékhatára szigorú!) Vannak még egyes értékhatárok, melyeket szintén rendezni kell. Igen érdekes intézkedése desz ennek a tervezetnek a községi bíráskodás bizonyos megváltoztatása, amelyet már eddigi költségvetési beszédeimben is említettem, hogy tudniillik bizonyos értékhatáron aluli, mondjuk 20 pengőn aluli ügyeket kizárólag osalk a törvénybíró elé — a községi bíráskodás (ugyanis nem marad mùg a mai fonmájában, hanem egy más, alkalmasabb személy fogja gyakorolni — lehet vinni és ennek ítélete eddig a határig fellebbezhetetlen lesz. Lehetetlen ugyanis fenntartani azt az állapotot, hogy egy 10 pengős ügyet a községi bíróságtól felvigyenek a járásbírósághoz, emiatt egy fél falut (mozgósítsanak, ezek az emberek mind elmulasszák a munkájukat, hogy mint ügyfél, mint tanú, vagy mint nem tudom micsoda ott ü'ljenelk egy vagy két napot a járásbíróságon. Ezt a luxust a magyar nemzet nem bírja, ki és a nemzeti munkával takarékoskodnunk kell. (Helyeslés.) Még csak egy újításra akarok itt rámutatni. Az Igazságügyi Orvosi Tanács működése mind a büntető, mind a polgári ítélkezésnél rendkívül áldásos hatású. A szakértők között vitássá vált ügyekben az Igazságügyi Orvosi Tanács magas tudása, véleménye eldöntötte a szakkérdéseket. Ennek r a tanácsnak a mintájára tervezem egy Igazságügyi Műszaki tanács és egy Igazságügyi Mezőgazdasági Tanács felállítását, (Helyeslés jobbfelől<) amely épúgy, mint az Igazságügyi Orvosi Tanács, ezekben a szakkérdésekben mint legmagasabb fórum fogja véleményét a bíróság elé terjeszteni. (Helyeslés jobbfelőL) Ettől az ítélkezés 7. ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. biztonságának igen nagymértékben való megerősödését várom. Méltóztattak itt említeni a kereskedelmi törvény társasági-jogi részére, a részvény jog kérdésére vonatkozó kodifikáció állását. (Halljuk! Halljuk!) Ez a téma régi keletű, régóta sürgeti a közvélemény, néha talán nem egészen megfelelő, de néha nagyon indokolt alapon. Ha ilyen gazdasági kérdésekhez hozzányúlunk, akkor bizonyos gazdasági igazságokat kell szem előtt tartanunk. Ennek az országnak, amely a végtelenségig tőkeszegény, tőkére van szüksége. Mivel tőkére van szüksége, a tőkeüldöző beállítás és a tőkeüldöző intézkedések nem állnak az ország, érdekében. (Ügy van! Ügy van!) Roppant nehéz ugyanabban az időben hitelt kérni és a kötelezettségek nem teljesítését, majdnem azt, mondhatnám dicsérendő elj minősíteni. Ilyen paradoxonokat ki kell küszöbölni! a közéletből. Viszont a legnagyobb mértékben hangsúlyoznom keJÜ, hogy aki idegen tőkét kezel, az a részvénytársaság, bank vagy egyéb vállalat, a legnagyobb lelkiismeretességgel tartozik azt kezelni, a legnagyobb felelősséggel tartozik annak mikénti kezeléséért. (Elénk helyeslés.) Lehetetlen, hogy a kezelők egyéni érdeke előbbrevaló legyen, mint a kistőkéseknek az érdeke, akik reájuk bízták vagyonuk kezelését. (Ügy van! Ügy van! — Drozdy Győző: meg kell szüntetni a százezres jövedelmeket!) Ezért igenis, szükségesnek látszik a részvényjog bizonyos reformja, (Igaz! Ügy van!) túlzásoktól mentesen, nem jelszavak hatása alatt, de olyan módon, hogy az ellenőrzés és a nyilvánosság, amely sokszor a legbiztosabb fegyver, — értve nyilvánosság alatt a részvényesek előtti nyilvánosságot — a legteljesebb mértékben érvényesüljön és azok a hazugságok, amelyek néha-néha a mérlegekben foglaltatnak, kiküszöböltessenek. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon. — Vázsonyi János: Es a kisebbségi részvényesek védelme?) Most csak ennyit óhajtok mondani, majd méltóztatik azután a kész tervezetből, ha elkészül, meglátni, hogy hű maradtam-e ezekhez a gondolatokhoz'? Most méltóztassék megengedni, hogy egy másik kényes kérdéshez nyúljak hozzá. A köz; vélemény egy igen tekintélyes része követeli a sajtójog reformját, viszont más oldalról mindenféle sajtójogi reform ellen erős hangok hallatszanak. Mindenekelőtt le akarom szegezni azt, hogy én a sajtószabadságnak rendíthetetlen híve vagyok, (Elénk helyeslés.) a szabad sajtót, a szabad véleménynyilvánítást a nemzet életében igen fontosnak tartom, (Helyeslés.) r mert úgy a közéletnek, mint bármiféle közcélú feladatok végzésének legbiztosabb garanciája a nyilvánosság ellenőrzése. (Erődi-Harrach Tihamér: Ügy van!) Ebből a szempontból tehát a sajtó a nemzetéletnek nélkülözhetetlen kelléke és a nemzetélet helyes folytatásának egyik legfontosabb biztosítéka. Méltóztassék azonban elhinni, hogy ha ezt a kérdést ilyen ideális szempontból tárgyaljuk, és a realitásokat nem veszszük egészen figyelembe, akkor talán nem jutunk teljesen helyes döntésre, mert hiszen a sajtó ma nemcsak idealisták véleményének megjelenési lehetősége. A sajtó ma üzleti vállalkozás, a saját üzleti érdekében a nemzet érdekét igen gyakran másodrangúnak tartja. (Ügy van! Ügy van! jobbfelőL) Szenzációhajhászás, a közérdekkel semmi kapcsolatban nem álló magánviszonyok szellőztetése az, (Ügy
