Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

312 Az országgyűlés képviselőházának 1 ügyeivel és részletesen ismertette a rátok foglalkoztatási módját. En ehhez a magam részéről csak: a következőket vagyok bátor hozzátenni. Különböző körülmények szerencsés öszsze játszás a eredményezi azt, hogy a rabgazdaságok pénzügyi eredménye olyan kitűnő, mint ahogyan azt az előadó úr itt ismertette. Mert méltóztassék elhinni, hogy ha az igazságügyminisztérium katasztrális holdankint 65 pengőt be tud szállítani effektive az államkincstárba a rabgazdaságqk jövedelmeiből, ez nem lekicsinylendő eredmény, és ezért őszinte^ köszönet illeti azokat, akik a rabgazdaságok ügyét az igazságügyminisztériumban és kinn vezetik. (ügy van! Ügy van! a közéven.) A magam részéről arra fogok törekedni^ hogy a mezőgazdasági természetű, letartóztatási rendszert továbbfejlesszem, mert ezt mind erkölcsi, mind gazdasági szempontból előnyösnek tartom. (Hely esés.) Ezzel kapcsolatos, hogy a fogházfelügyelők és — egy kicsit távolra ugorva — a telekkönyvvezetők elméleti képzettségének felemelésével is foglalkozom. Errevonatkozólag jogszabályt fogunk alkotni, mert lehetetlen, hogy négy középiskola elvégzésével ma valaki képes legyen szakszerűen elvégezni azt a nehéz; feladatot, amely egy telekkönyvvezetőre, vagy egy fogiházfelügyelőre hárul. (Ügy van! Ügy van!) Ebben a tekintetben rövidesen intézkedni fogok. (Helyeslés.) Át kell most térnem az adminisztrációnak egy másik terrénumára, arra a felügyeleti jogkörre, amelyet az igazságügyminiszter az ügyvédek és a közjegyzők felett gyakorol. Itt sok szó esett az ügyvédségről. En nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, hiszen sokszor 'volt már alkalmam kifejteni, hogy az én véleményem szerint egy két és fél évtizedes ügyvédi mult kitörölhetetlen módon megüli valakinek a lelkét, úgyhogy én az ügyvédkérdésről íb eszélve bizonyos mértékig elfogultnak kell, Hogy érezzem magamat. De méltóztassanak azt is megengedni, hogy mind az ügyvédi pályán, mind az igazságügyminiszteri székben szerzett tapasztalatok alapján mégegyszer ismételjem azt a mondást, amelyet Vázsonyi János t. képviselőtársam itt citált, hogy az ügyvédség nincs tudatában helyzete tragikus voltának. Az ügyvédség vezetői is emberek, humánus, jó emberek, telve jóindulattal, ellenben úrrá engedik maguk felett lenni a szánalom érzését és a ma egyes ügyvédeit látják, a fát látják, de nem látják az erdőt. Nem látják talán teljes mértékben azt, hogy őrájuk nem azoknak az egyes ügyvédeknek a sorsa van bízva, akik ma szánalmas helyzetben vannak, nem látják, hogy mind őrájuk, mind az igazságügyminiszterre az ügyvédség intézményének, az ügyvédség gondolatának a sorsa van bízva és hogy nekünk a jövő számára kell dolgoznunk. Igen t. Képviselőház! Az ügyvédi foglalkozás nem teljesen szabad foglalkozás. Az ügyvédnek privilégiumai vannak, bizonyos munkákat csak az ügyvéd van jogosítva állami, törvényes felhatalmazás alapján elvégezni. Ahol privilégium van, ott annak előfeltételeit, hogy az a privilégium helyesen gyakoroltassék, az állam köteles megállapítani. _ Akárhogyan igyekszünk (beállítani a kérdést, akármennyire tökéletesen igaz is, hogy az ügyvédi foglalkozás is a gazdasági élet függvénye és annak alakulása szerint válik jobbá, vagy roszszabbá, nem szabad szem elöl téveszteni, hogy 7. ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. az ügyvédségnek nemcsak gazdasági törvényei, hanem elsősorban erkölcsi törvényei kell, hogy legyenek és hogy ennek az erkölcsi nívónak fenntartása, megóvása és emelése az a kötelesség, amely elsősorban vállaimra hárul. (Ügy van! Ügy van!) Nem ejtettem el azt az ügyvédi rendtartástervezetet, amelyet a mult nyár folyamán volt szerencsém publikálni. Én a törvényalkotásnak legalkotmányosabb módját szeretem választani. Fontos, nagy kérdések helyes intézése a publicitást megkívánja, mert a nyilvános kritika, a nyilvános vitatkozás csak hasznára lehet az ügynek. (Ügy van! Ügy van!) A helyes argumentumok elől sohasem zárkózom el, mert csak az fél a kritikától, akinek a saját meggyőződése nem elég erős. így tehát az észrevételek közül azokat, amelyek ebbe a gondolatmenetbe, ebbe az én erkölcsi felfogásomba beleillettek, igenis honorálom. Igyekszem elhagyni ebből az ügyvédi rendtartástervezetből olyan részleteket, amelyek talán túlsók észrevételt váltottak ki, anélkül, hogy ezt céloztam volna, (Élénk helyeslés.) és igyekszem azokat olyanokkal helyettesíteni, amelyek az eredményt, az erkölcsi nívó emelését biztosítják, anélkül, hogy ez egyeseket sértene, vagy pedig az ügyvédi rendtartást a megszállott^ területek megítélése szempontjából ránk nézve kényes kérdéssé tenné. (Vázsonyi János: Fontos szempont!) Ilyen módon fog az új ügyvédi rendtartás rövidesen ismét ismertté válni és azt remélem, hogy az ősszel megnyíló ülésszakon ezt a törvényjavaslatot elő fogom terjeszteni. Nem kell hangsúlyoznom, hogy dacára annak, hogy mindig azt mondom, hogy felelős vezető állásban lévő embernek néha azt az önmagával szemben legnagyobb kegyetlenséget kell elkövetnie, hogy nem szabad egyéni szánalomból szívére hallgatva, elvi szempontból kifogásolható módon intézkedéseket tennie, kétségtelen — és azt hiszem, ezt senki sem veheti tagadásba — hogy hivataloskodásom ideje alatt hoztam olyan intézkedéseket, amelyek az ügyvédség mai helyzetén is igen lényegesen enyhítenek. Nem akarok ezekkel dicsekedni, utóvégre az a bizonyos illetékrendezés az ügyvédeknek igen fontos kérdése volt, (ErődiHarrach Tihamér: Úgy van!) a nyugdíjintézeti és kamarai tagdíjhátralékok hosszú időre való törvényi elosztása igen lényeges segítség volt, a gazdavédő rendeletekben a vidéki felügyelőbizottságok ügyvédtagjai igen komoly támogatást kaptak abban a honoráriumban, amelyet elnöki állásukban kapnak stb., stb.; de méltóztassanak elhinni, hogy ilyen apró foltozgatásokkal fenntartva a mai hazugságot — mert hazugság az, hogy Magyarországon 6300 ügyvédre szükség volna — tovább nyújtani ezt a helyzetet annyit jelentene, mint az ügyvédség jövőjét feláldozni a jelenért. (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) Itt köszönöm meg az ügyyédszövétségnek azt a nagyértékű közreműködését, amellyel a bírósági adminisztrációban részt vesz, aminek igen nagy hasznát veszem; ebben a tekintetben mindig igen szívesen fogadom tanácsaikat és segítségüket. Az ügyvédség szempontjából is, de nem is annyira ebből a szempontból, mint inkább általános igazságszolgáltatási szempontból meglehetősen nagy jelentősége van annak a mult évi költségvetésben elkezdett szisztémának, amellyel az ügyészi megbízottak helyzetét