Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

Az országgyűlés képviselőházának 137. ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. 30Ô után ezeket a már kialakult, a gyakorlat által szankcionált jogszabályokat belefoglalni egy •kódexbe. Az biztos, hogy egy nagy kódex alkotásának előfeltételei nem forognak fenn, de azért nem megyek azi ellenkező végletbe, mert Iviszont az élet, a mi gazdasági helyzetünk olyan különös, előre nem látott viszonyokat, körülményeket termelt ki, amelyeket nem lehet jogszabály nélkül hagyni. Igenis indokolt tehát bizonyos vonatkozásban pótolni az észlelhető hiányokat. Fábián t. képviselő úr a kodifikáció ellen nyilatkozott ugyan, de követelt a szövetkezeti jogra vonatkozólag egy részlet- vagyis novelláris intézkedést. Ez egy logikai ellenmondás. Látok bizonyos kérdéseket, amelyeket nem lehet kodifikáeionális munkálat nélkül hagyni. Ilyennek látom többek között a rész vény jogot, amelyről annyi szó esett itt ebben a Házban, mert a részvényjog az, amellyel a legjobban visszaéltek a közönség bizalmával (Ügy van! Ügy van!) és amellyel a legtöbb visszaélést takartak, de a kereskedelmi élet nem nélkülözheti, tehát bizonyos pótlásokról gondoskodni kell. Ha egy jó rész vény jogunk lenne, — nem mondom, hogy egyetemes kódex-szel, de bizonyos novelláris intézkedésekkel, amelyek az élet mutatkozó szükségleteit kielégítenék — akkor nagyobb lenne a kereskedelmi forgalom, nagyobb lenne a ma szalmazsákokban és trezorokban tartott tőkék aktivitása. Én abban látom ugyanis a legnagyobb veszedelmet, hogy a tőke tartózkodó. (Ügy van! Ügy van!) A tőkét nem is engedném ilyen nagy kamatozással ott hagyni a trezorokban, hanem a kamatpolitikával is rákényszeríteném arra, hogy résztvegyen a termelésben. Ennek az előfeltétele természetesen a részvényjog hiányainak pótlása. Igaz ugyan, hogy általános szólam a kisebbségi kérdés s lehet, hogy a kisebbség sokszor nehézségeket csinál egy részvénytársaság eredményes vezetésénél, de mégis ezeket a kérdéseket szabályozni kell. M'ár mondottam a pénzügyi bizottságban és itt is megismétlem: látom, hogy az igazságügyminiszter úr jószándékát — ne méltóztassék ezt politikailag venni — sokszor gátolják a gazdasági birtokokban levők, akik félnek a részvényjog reformjától és minden úton-módon próbálják ezt az okos, jó és célszerű reformot elgáncsolni. Ezt megállapítom. Én a nemzeti ügy érdekében beszélek és azt mondom, tévednek ezek a tényezők, mert ők attól tartanak, hogy a részvény jog reformja nagyon radikális lesz. Hát én megjósolom: minél tovább várnak és minél több nehézséget gördítenek az igazságügyi kodifikáció útjába, annál radikálisabb reformot fognak majd kapni a jövőben. (Ügy van! Ügy van!) Ha ezt nem akarják megérteni, nagyon sajnálom, de ez egy józan, megfontolt intelem, amelyet szeretném, ha elhatározásaiknál tekintetbe vennének. Igenis, hirdetem, hogy szükség van kodifikációra, pl. az összeférhetlenségi törvény megalkotása végett is. (Helyeslés balfelöl és a balközépen ) Én a magam részéről az abszolút független törvényhozók ideális álláspontján állok. (Élénk helyeslés.) Az igazságügyminiszter úr ki is dolgozott egy javaslatot és azt szeretném mielőbb itt látni újra a Ház előtt. Nem mondhatjuk tehát, hogy nines szükség kodifikációra. Valószínűleg Fábián képviselő úr is azt mondaná, hogy ezt a törvényt ő is itt akarja látni, ha pedig ez így van, akkor ne mondja, hogy nem akar kodifikációt. Én tehát csak ez ellen a felfogás ellen foglalok állást. A képviselő úr akar kodifikációt a szövetkezeti jogban és valószínűleg akar az összeférhetlenség kérdésében is, de én ezt sem akarom pártpolitikából a világért sem, hanem csak az egyetemes nemzeti érdek szempontjából. Itt minden képviselőnek, aki önzetlen, tiszta hazafias érzéstől eltelve ül ennek a Háznak padjain, bármelyik helyen, egyaránt kell követelnie, hogy lelki függetlenséggel dönthessenek itt a képviselők a nemzeti kérdésekben. (Élénk helyeslés.) Pedig most vannak külső érdekek. Hányszor láttam azt, hogy hoznak egy 33-as bizottsági rendeletet és ott ül a lelkeken az anyagi érdekeltség nehéz súlya. Hogy lehessen kívánni, hogy valaki, aki biztosítási ügyekben elsősorban anyagilag érdekelt, biztosítási kérdésekben elfogulatlanul ítélkezzék? Emberek vagyunk és nem angyalok. Ugyanez a helyzet, ha a szeszkartelről van szó. Nem akarok senkit sem bántani, nem egyénekről beszélek, hanem általános nemzeti érdekekről. Igenis, az ilyenek nem tudnak függetlenül dolgozni. Jöjjenek be tehát ide a szegények, jöjjenek be ide a független gazdagok, de egyaránt mindenki független lélekkel üljön ezekben a padokban. (Általános helyeslés.) Ezt mozdítja elő az összeférhetlenségi törvény. Akinek tiszta a lelkiismerete, az ne féljen az összeférhetlenségi törvénytől, de ezt meg kell csinálni. Egy keresztény nemzeti, alapon álló kormánynak kötelessége az összeférhetlenségi kérdést mielőbb megoldani. (Ügy van! Ügy van!) Ezt én olyan kívánságnak tartom, hogy hajlandó lennék ebben még messzebb is menni, mint amit a törvény józan megfontolással elfogad, mert igenis, ez a legszentebb kötelesség. Ne mondjuk, hogy ebben a rettenetesen anyagias, materiális világban már kifogyott az idealizmus az emberek lelkéből. Hát jöjjenek ide az idealisták! Aki itt a saját érdekét keresi, az menjen kalmárnak, de ne itt akarja az érdekét szolgálni. Maradjon ott, ahol van, nem bánom, ha becsületes kalmár, de hogy ő törvényt hozzon egyéni elfogultság jegyében és azt rákényszerítse a nemzetemre, ezt elfogadni nem

> tudom. (Helyeslés.) Ugyebár, mégis szükséges lenne a kodifikáció? Ugyanígy vagyok a büntetőjoggal. A büntetőjogban is vannak bizonyos dolgok, amelyek már elavultak. Elismerem, hogy nagyon szép, nagyon is, öntudatos alkotás, de én mégis szükségesnek tartanék bizonyos korszerű változtatást. Ami a perrend reformját illeti, azt, amit erről ErŐdi-Harrach t. képviselőtársam mondott, hagy érdeklődéssel hallgattam, ö ott volt az egyszerűsítési törény tárgyalásánál, együtt ültünk az igazságügyi bizottságban. Emlékezzék vissza rá, hogy már akkor óva intettem az igazságügyminisztert az egyesbírói rendszer túlzásaitól. Ez be is következett. A bírói foglalkozás is a bensőséges nagy tudás mellett gyakorlatot igényel. Nagyon bölcs intézkedés, hogy egy fiatal, kezdő bírót beosztanak egy okos tanácselnök és egy tapasztalt bírói kollégium mellé és ott megtanulja az életet. Nem egyszerűsítés, hanem a rossz ítéletekkel való komplikálás, ha én ezt a kezdő bírót azonnal felruházom önálló bíráskodás jogával és azután nem tudja a fellebbviteli bíróság ezt reparálni. Igenis, szükségesnek tartanám a jogorvoslatok kérdésének egyszerűsítését is. Az igaz, mindig arra szoktak hivatkozni, hogy a magyar psziché szeret perlekedni, de én ezt nem 42*