Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-132

Az országgyűlés képviselőházának 1, dió előfizetési díjakat legalábbis falun valamivel leszállítani. Megemlítem ínég, hogy az iskolánkívüli népoktatás rendkívül fontos kelléke volna a filmekkel, illetve keskeny filmekkel való dolgozás. Ez még csak néhány, nem túlsók helyen van bevezetve, pedig sürgősen szükség volna ennek általánossá tételére. Az anyagi hiányokkal küzdő népművelés, iskolánkívüli oktatás is — a rendelkezésére álló kevés pénz ellenére — mégis valósággal csodákat művel. Ezt nem szabad lekicsinyelni., Elég, ha megemlítem, hogy a legutóbbi évben a hivatalos statisztika, szerint éppen a tízszeresét végezte annak a munkának, amelyet 10 évvel ezelőtt végzett. Nem volna célja annak, hogy az amúgy is már a feledés homályába 'merülő statisztikai adatokat itt mind felsoroljam, de megemlítem, hogy az elmúlt évben 107.000 közművelődési előadást tartottak és a, rádióelőadások száma is több, mint 8000-re emelkedett. 350 analfabéta tanfolyam működött, és ezek segítségével Magyarország analfabétáinak száma örvendetesen csökkent. Míg 1920-ban analfabétáink száma 15% volt, ma már nem egészen 9%. Összehasonlításként van szerencsém ismertetni, hogy Bulgária analfabétái az összlakosságnak 40%-át, Lengyelorzágéii 30%-át, Csehszlovákiáé 7* 5%-át, Romániáé 40%-át, azonban Finnországé nem egészenl%-át

í teszik ki. Amint mondottam, imi nem érjük már el a 9%-ot sem. A magyar nép tud és akar tanulni, csak tanítani kell. Évszázadok tragikus mulasztásait természetesen rövid évek alatt pótolni nem lehet, de mindenesetre kis anyagi áldozatokkal is valóságos csodákat tudunk művelni és meg fogjuk állani helyünket a világ népeinek kultúrversenyében. Eszünkbe kell jutni Széchenyi szavainak: »Elvész az a nemzet, amely tudomány nélkül való.« (Farkasfalvi Farkas Géza: A bibliában is benne van ez!) De t. képviselőtársam, ezt senki sem találja^ meg a bibliában, fogadások is történtek és nem találták sehol. (Farkasfalvi Farkas Géza: En megmutatom, ha szabad lesz!) Éppen ma beszéltem erről. (Farkasfalvi Farkas Géza: Tudom egészen biztosan! — Gr. Festetich Domonkos: A főgondnok tudja! — Derültség.) Ha így van, akkor kompetens személytől el kell fogadnom. (Farkasfalvi Farkas Géza: Bocsánatot kérek, ez nem okvetetlenkedés, csak konstatálom ezt! — Gr. Festetich Domonkos: Ne vitatkozzál a főgondnokkal, az jobban tudja!) Akkor készséggel elfogadom. T. Képviselőház! Az előadottakból nyilvánvaló, hogy óriási fontossággal bír nemzetnevelési, gazdasági, politikai és katonai szempontból az iskolánkívüli népoktatás újjászervezése és kifejlesztése. Ehhez azonban a miniszter úrnak és minden munkatársainak minden jóakarata sem elegendő, ha a tárca nem rendelkezik megfelelő anyagi dotációval. Különben is a kultusztárca rendkívül gyengén van javadalmazva. Ez az oka annak, hogy ilyenkor előléptetések előtt az állásnélküli tanítók százai és százai rohanják meg a képviselőket. (Dinnyés Lajos: ígértek nekik fűt-fát! Most be kell váltani a gavallérváltókat! — Zaj.) Azokat beváltjuk, (vitéz Csiesery-Rónay István: Mi nem ígérgettünk! — Friedrich István: Itt-ott néha! Semmit? Sohal — Derültség. — Gr. Festetics Domonkos: Friedrich bácsi, te sohasem ígértél ? — Friedrich István: Majd elolvasom a nemzeti munkatervet, várjatok csak! — Derültség. — Elnök csenget.) Azt az összeget, amely erre a célra, az isko?. ülése 1936 május 19-én, kedden. 23 lánkívüli népoktatásra és általában a kultusztárca fokozott dotálására szükséges, nézetem szerint, feltétlenül, okvetlenül elő kell keríteni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ugy van!) Éppen ezért, amikor népnevelési törvény megalkotását indítványozom, van szerencsém felvetni azt az indítványt, (Halljuk! Halljuk!) hogy miután a végsőkig megterhelt városok és falvak népét és az alsóbb és szegényebb néposztályokat újabb terhekkel sújtani már nem lehet, mindazokat, akiknek évi jövedelme 20.000 pengőn túl van, azokat a személyeket és intézményeket, 1—3%-ig terjedő kulcs szerint meg kell adóztatni. Ebből feltétlenül összejön akkora összeg, amennyi az előbb előadott célokra elegendő. (Felkiáltások: Megszavazzuk!) Nagyon örülök és köszönettel veszem ezt tudomásul. (Farkas István: Csak a saját pártja szavazza meg^imert a nélkül nem lehet végrehajtani! — Friedrich István: Komoly reform!) A saját pártom megszavaz minden olyan indítványt, amely nemzetünknek és népünknek javára szolgál, bizonyára ezt is megszavazza, (Friedrich István: Helyes!) amennyiben ennek a pénzügyi megoldása lehetséges. A kormány és a kultuszminiszter úr iránt teljes bizalommal viseltetvén, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Andaházi-Kasnya Béla képviselő űr. (Friedrich István: Mi lesz az adóval, miniszter úr?' Most dőlt el az adó, úgy látom! — Rátz Kálmán: Tévedés! — Friedrich István: Ne hagyd magad, tartsd az adót!^ — Derültség.) Friedrich képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni. Andaházi-Kasnya Béla képviselő urat illeti a szó. Andaházi-Kasnya Béla: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nagy érdeklődéssel hallgattam az előttem szólott B-átz Kálmán képviselőtársam beszédét, és arra, kérem, ne tekintse udvariatlanságnak, ha nem térhetek ki hosszabban beszédére, de a rendelkezésemre álló^ rövid idő oly^ kevés, hogy az alatt inkább néhány szakkérdést szeretnék itt szőnyegre hozni. Már most előrebocsátom azonban, hogy a költségvetést^ nem azért nem fogadom el, mintha kiváltkép a kultuszminiszter úr iszemélyável^szemiben volnék bizalmatlan, eőt megmondom őszintén, azért nem fogadom el, mert nagyon kevésnek találok egy csomó olyan öszszeget, amelyeknek igen súlyos kérdések, így a művészeti kérdések támogatására kellene szolgálniuk. Igen t. Képviselőház! A mai napon valamennyi képviselőtársam a legnagyobb szeretettel beszélt^— tényleg teljes joggal — a kultusztárcáról, és azt hiszem, ezekről az oldalakról sem szólalhat fel senki másként, mint őszinte igaz szeretettel ennél a tárcánál. Ez a szeretet azonban bennünket nemcsak arra kötelez, hogy dicsérjünk, hanem arra is, hogyha valahol kifogásolnivalót látunk, kritikát is gyakoroljunk. Bevallom egészen őszintén, hogy bár rendkívül érdekes volt Törs Tibor képviselőtársam és barátom beszéde, ha valamit nehezményeztem belőle, talán az volt, hogy ő, aki szakszerű szakértő lévén, igen sok helyen élesen rámutathatott volna bizonyos kirívó jelenségekre, megelégedett egyszerűen a dicsérettel. Ezekután tehát reám az a feladat háramlott^ hogy helyreigazítsam azt az egyetlen mondatát, amellyel az mondotta, hogy a jelen esetben a képviselőház nem alkalmas arra, hogy művé-