Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-137

284 Az országgyűlés képviselőházának 137. ülése 1936 május 28-án, csütörtökön. hangoztatása mellett, arra törekedjenek, hogy az új helyzet véglegesen és változatlanul fenntartassák. Ez a törekvés az évek során a körülményekhez képest különböző címek alatt más és más formában jelentkezett, a nélkül azonban, hogy lényegileg, a célban változás állott volna be. Ezt a célt voltak hivatva alátámasztani az 1924. évi genfi jegyzőkönyv, a hosszá évekig tartó leszerelési konferenciák s az ezeket, a konferenciákat megelőző tárgyalások. Az olyan jelszavak, mint az »egyetemes és oszthatatlan biztonság« és a »kölcsönös segélynyújtás«, amelyek az utóbbi időben egyes körökben újból rendkívül nagy népszerűségnek örvendenek, éppen úgy, mint a népszövetségi paktum 16. §-ának önműködővé tételére irányuló törekvések, hasonlóképpen többé-kevésbbé a mai helyzet állandósításának célját szolgálják. Ugyanennek az irányzatnak szüleményei a kisantant és a balkáni paktum. Most legújabban pedig az alapokmány 21. §-ának kissé merész interpretálásával egy arra irányuló törekvés indult meg, hogy xíjabb regionális szerződések köttessenek, így példának okáért a tervbevett, de egyes érdekeit államoknak ellenállásán megbukott keleti egyezmény, az úgynevezett keleti Locarno, amely, — mellesleg megjegyezve —• egy három hatalom kölcsönös katonai támogatását biztosító egyezménnyé zsugorodott össze, ami csak fokozta a már amúgy is uralkodó igen nagy izgalmat. Jelszóvá vált, hogy a mai európai helyzet fenntartása olyannyira szent, oly magasztos cél, hogy a Népszövetség nem nyújtván erre elegendő garanciát, rom lehet soha e köré a célkitűzés köré elég fegyverre kész szövetségest csoportosítani. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Különösen, amióta az új Németország komoly fejlődéso azt a látszatot kelti, mintha a jelenlegi európai helyzetnek bástyái újabb megrősitésre szorulnának és másrészt, amióta az olasz-abesszin viszály következtében az egykori győztesek t fron Íján erős ingadozás észlelhető, lépett fel újult erővel a mai helyzet megmentésére irányuló törekvésnek ez az irányzata. Ennek a körülménynek és nemcsak az utóbbi években elért nagyszerű katonai megerősödésének köszönheti Szovjet-Oroszország is azt a kimagasló szerepet, amely neki az európai ügyek vitelénél a legutóbbi időkben jutott. Röviden összefoglalva, t. Ház, Európa helyzetét a következőképpen lehet ma jellemezni: A háború befejezése után lefolyt időszak az úgynevezett békeorganizációnak jegyeben állott, melynek alapja az a felfogás, hogy a párizskörnyéki békék sub specie aeternitatis születtek meg, (Ügy van! Ügy van!) amelyeknek célja ennek megfelelően a győztes hatalmak katonai és politikai túlsúlyának hosszú időre való biztosítása, eredménye pedig az, — mint ezt nemrég egy igen szellemes francia író is megállapította — hogy Európa ma nem számítható többé kontinensnek, hanem csak teljes zűr-zavarnak tekinthető, amelyben máisenki sem tudja, kire számíthat és kire nem. T. Ház! örömmel és megelégedéssel állapítom meg, hogy most, amikor áttérek beszédem, második részére, tudniillik a .magyar kormánynak ez alatt az időszak alatt tanúsított magatartására, valamivel világosabb képet tárhatok a t. Ház elé. (JHálljuk! Halljuk! jobbfelőt) Magyarország, .amint kilábolt a forradalom légköréből, állandóan és céltudatosan az igazi béke elérésére törekedett, amely alatt természetesen nem a győztesek és legyőzöttek egymással szemben való kategóriáinak végnélkül való fenntartását, (Helyeslés a Hát minden oldalán.) haneim a békés kiegyenlítődés erőinek érvényesülését értem. Ezt a célt a magyar politika mindig csak a békés evolúció útján igyekezett elérni. Ezt hirdette a. magyar kormány állandóan és ennek megfelelően irányította külpolitikáját is. Méltóztatnak talán emlékezni, hogy a régebbi magyar kormányok igenis ismételten kísérletet tettek arra, hogy egyik-másik szomszéd állammal modus vivendi teremtessék. A jelenlegi kormány pedig, ' amint uralomra lépett, azonnal olyan békülékeny hangot ütött meg, amely neon kerülhette el senkinek a figyelmét, aki komolyan törekszik az igazi békére. Idézem erre vonatkozólag Gömbös miniszterelnök 1933 május 14-én elhangzott beszédéből a következőket (olvassa): »Remélem, — mondotta a miniszterelnök — hogyha egyszer a zöldasztalhoz leültünk és férfias őszinteséggel feltárjuk azokat a nehézségeket, amelyek a Duna-medence gazdasági együttműködése elé tornyosulnak meg lesz a kívánatos megoldás.« Visszhangot azonban hiába vártunk. Azt hiszem, nem forogj fenn annak szükségessége, hogy a magyar békekészséget — amelyet különben tegnap egy ellenzéki szónok is kifejezetten elismert — sok konkrét példa felsorolásával alátámasszam, hanem beérhetem azzal, hogy a legközelebbi múltból két esetet idézzek, amelyek a magyar békeakaratnak világos tanúbizonyságai. A másfél évvel ezelőtt felmerült magyarjugoszláv viszály ibékéis likvidálása, — mint mindenki tudja — annak a, nyugodt magatartásnak is köszönhető, amelyet a magyar kormány a tárgyalások során tanúsított. Azt hiszem, hogy ennek a magatartásnak értékét lényegesen emeli az a körülmény, hogy a helyzet akkor nem volt olyan, hogy a magyar kormány minden körülmények között engedékenységre lett volna kényszerülve. A második eset a legutóbbi időben játszódott le és a magyar kormánynak ismét alkalmat adott arra» hogy ibékülékeny szellemének tanújelét adja. Ertem ezalatt azt a tényt, hogy Magyarország a német és^ az osztrák felfegyverkezés deklarációjának példáját nem követte, hanem a túlfűtött európai légkörre való tekintettel hasonló lépés megtételétől óvakodott. Őszintén sajnálom, hogy -egyes szomszéd országokban az engesztelékeny magatartás elismerésre egyáltalában nem talált. A magyar külpolitika lojalitása a békülékenység terén odáig ment, hogy amikor tavaly felmerült a dunamenti népek közötti viszony újjárendezésének eszméje, a magyar kormány késznek nyilatkozott erre irányuló tárgyalásokban — teljes jóhiszeműséggel — résztvenni, dacára annak, hogy tisztában kellett lennie azzal, — és tisztában is volt azzal — hogy a béke és a biztonság jelszavainak hangoztatása 'mögött .megint csak a statusque megmerevítésének eszméjével fog találkozni. (Ügy van! Ügy van!) Az e tárgyba vágó tárgyalások ismert okokból abbamaradtak, de a magyar kormány továbbra is fenntartja azt az elhatározását, hogy hajlandó minden komoly javaslatot komoly megfontolás tárgyává tenni. Különösen kiemelem a Ház előtt azt, hogy a magyar kormány a Duna-rnedence újjárendezésének kérdésében azt az álláspontot foglalja el, hogy kiváltságokat a maga részére nem kér, ragaszkodunk azonban minden körül-