Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

Az országgyűlés képviselőházának IS tanfolyamok hallgatását és amikor rendszere­sítik a továbbképző bábatanfolyamokat. Ha ezek: a megfelelői szaktudással és gya­korlati tapasztalatokkal rendelkező egyének a falu intelligenciájával karöltve komolyain ve­szik ezeket a feladataikat és nem 1 vesztik el a kedvüket a kezdetben mutatkozó esetleges si­kertelenségek láttára, akkor meggyőződésem az, hogy a falvak közegészségügye jelentős lé­pésekkel megy előre azon az úton, amely a fal­vak közegészségügyének megjayulásához v&­zet, aminek minél előbb való elérése egyetemes nemzeti szempontból legforróbb kívánságunk. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik Tauf fer Gábor képviselő úr! Tauffer Gábor: T. Képviselőház! A magyar népélet legsúlyosabb problémája ma a köz­egészségügy. Örömmel kell megállapítanom, hogy a belügyi kormányzat szakítva a múlt sajnálatos hagyományaival, — amikor a bel­ügyminisztériumban a régi. háború előtti idők­ben a közegészségügy mostohagyermek volt — most a belügyi politika első vonalába helyezte a közegészségügyi feladatokat. Ha visszanézünk a múltba és a háború előtti heves politikai harcokra gondolunk, ak­kor, ha nem is indokoltnak, de magyarázható­nak tartjuk, hogy abban az időben — »inter arma silent musae« — a közegészségügy prob­lémáival keveset foglalkoztak. Bár az 1876 :XIV. te., legkiválóbb törvé­nyeink egyike, 60 esztendőn keresztül lehetősé­get nyújtott az élet fejlődésének megfelelő tá­gítására, a közegészségügy fejlesztésére, ennek a fejlődésnek most már az 1876 :XIV. te, útjá­ban áll. így a belügyi kormányzatnak helyes az az elgondolása, hogy az 1876:XIV. törvény­cikket a törvényhozás új törvényekkel váltja fel, olyanokkal, amelyek a mai előrehaladot­tabb és fejlődöttebb viszonyoknak megfelelnek. Azon közegészségügyi intézkedéseket, ame­lyeket most látunk, nemcsak közegészségügyi szempontból értékelem', van ezeknek egyéb más értékes vonatkozásuk is. Amikor a (magyar nép látja, hogy kijönnek a faluba és törődnek az ő gyermekeivel, a szülőnőkkel, a betegekkel, amikor azt látja, hokv az áll ama közigazgatás memclsak az adót akarja rajta behajtani, hanem' eljön hozzá és egyéb bajaival is törődik, akkor ezeknek a közegészségügyi rendszabályoknak, ezeknek az újabb intézkedéseknek nemcsak köz­egészségügyi, hanem igen előnyös szociálpoli­tikai hatásuk is kell, hogy jelentkezzék. Öröm­mel üdvözlöm azt az intézkedést, hoigy a 'köz­egészségügyi köröket a belügyminiszter úr év­ről-évre szaporítja. Még csak az volna a kí­vánság, hogy ez a tempó még erősebb legyen, hogy mielőbb elérjük, hogy Magyarország Ösz­szes községei közegészségügyi körökbe legye­nek beszervezve. Ezen a téren meglehetősen elmaradtunk, de hogy mégis most előrejutunk, ebben nagy ér­deme van az Országos Közegészségügyi Inté­zetnek és az intézet volt vezetőjének. Johann államtitkár úrnak, aki az ő intézetével modern irányban kutatta fel a közegészségügy jelensé­geit a falvakban és az új tudományos fejlődés­nek megfelelő eszközökkel és intézményekkel igyekezett a közegészségügy javát szolgálni. Ez volt a bevezetője annak az aukciónak, amelynek élén áll most a belügyminiszter úr, aki igaz lelkesedéssel, valóban nagy hozzáértéssel — ez a mai két és egynegvedórás beszédéből kitűnt — intézi az ország közegészségügyét, úgyhogy ülése 1936 május 27-én, szerdán. 257 annak minden tényezője csak örülhet, örven­detes, hogy a belügyminiszter úr egyéb elfog­laltsága mellett az ország közegészségügyének ilyen nagy gondot szentel. T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy ennél a címnél a közegészségügy egyik té­nyezőjére, a gyógyszertárakra kitérjek és fel­hívjam a belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy a gyógyszertáraknak gazdasági létét meg­erősíteni közegészségügyi érdek. Az 1876 :XIV. te. megállapítja, r hogy a gyógyszertárak közegészségügyi intézetek. A gyógyszertár tényleg közegészségügyi intézet, ugyanakkor azonban meg kell állapítanom azt is, hogy a gyógyszertár bizonyos vonatkozás­ban üzleti vállalkozás is és mint ilyennek nagy rezsivel kell megküzdenie és amikor arra törek­szünk, hogy a gyógyszertár európai vonatko­zásban is tényleg megfelelő színvonalon marad­jon, akkor meg kell akadályozni azt a nagy inflációt, amelyet a múltban tapasztaltunk, amikor volt olyan esztendő is, hogy például Budapesten egy évben 18 gyógyszertárat ado* mányozott az akkori belügyminiszter. A belügyminiszter úr felsőházi beszédében, amit nagy örömmel vettem tudomásul, kijelen­tette, hogy azoknak a tényezőknek pouvoirját, amelyek a gyógyszertárak adományozásában közreműködnek, bizonyos mértékig korlátozni kell. Ilyen kijelentés miniszterek ajkáról rit­kán szokott elhangzani, mert minden miniszter inkább arra törekszik, hogy a hatáskörét meg­őrizze és minél jobban szélesbítse. Igazán rit­kán hall az ember ^ olyan nyilatkozatot, hogy e^y miniszter saját hatáskörét korlátozni akarná, pedig ez ezen esetben nagyon helyes, mert erre tényleg szükség is van. Politikusok, képviselők igen sokszor ostromolják a belügy­minisztereket az ő pártfogoltjaik érdekében és igen sokszor előfordult, hogy nem a közegész­ségügy szempontjai; voltak mérvadók, hanem politikai érdemek jutalmazása volt a múltban az alapja egyik-másik gyógyszertári jog ado­mányozásának. Legyen szabad bizonyos összehasonlítást tennem a műit és a jeieE között. Budapesten például a háború előtt 110 gyógyszertár volt, és raoài 180 van. A népesség szaporodása 10%', a gyógyszertárak szaporodása 60%. Csonka­Magyarországnak 1920-ban 970 gyógyszertára volt, 1930-ban 1396; 1920—1930-ig a népesedés csak 12%-kal szaporodott, a gyógyszertárak száma pedig 33%-kai. Ha a lélekszámot nézzük, Nagy-Magyarországon 9100 lélekre esett egy gyógyszertár, Csonka-Magyarországon pedig 6596 lélekre esik egy gyógyszertár. Ha Német­országgal teszünk összehasonlítást, amely kul­turális szempontból és fogyasztóképesség szem­pontjából jóval felettünk áll. akkor azt lát­juk, hogy ott 10.000 lélekre esik egy gyógyszer­tár. Ausztriában 11.000 lélekre, nálunk pedig 6596 lélekre, kisebb kultúra és kisebb fo­gyasztóképesség mellett. Nagyon fontos, hogy a gyógyszertárak ní­vója fennmaradjon. A törvények és rendele­tek igen sok feltételét írják elő annak, hogy milyen legyen a jó gyógyszertár, ezeknek a feltételeknek pedig anyagi erő hiányában meg­felelni nem lehet. Ezért kérem a belügymi­niszter urat, méltóztassék ezeket a szemponto­kat figyelembe venni. Örömmel hallottam, hogy a belügyminisz­ter úr a nyáron intenzíven kíván foglalkozni a társadalombiztosítás kérdésével. Amikor a régi népjóléti minisztérium megalakult, — mi­35*

Next

/
Oldalképek
Tartalom