Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

Az országgyűlés képviselőházának IS tanfolyamok hallgatását és amikor rendszeresítik a továbbképző bábatanfolyamokat. Ha ezek: a megfelelői szaktudással és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező egyének a falu intelligenciájával karöltve komolyain veszik ezeket a feladataikat és nem

1 vesztik el a kedvüket a kezdetben mutatkozó esetleges sikertelenségek láttára, akkor meggyőződésem az, hogy a falvak közegészségügye jelentős lépésekkel megy előre azon az úton, amely a falvak közegészségügyének megjayulásához v&zet, aminek minél előbb való elérése egyetemes nemzeti szempontból legforróbb kívánságunk. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik Tauf fer Gábor képviselő úr! Tauffer Gábor: T. Képviselőház! A magyar népélet legsúlyosabb problémája ma a közegészségügy. Örömmel kell megállapítanom, hogy a belügyi kormányzat szakítva a múlt sajnálatos hagyományaival, — amikor a belügyminisztériumban a régi. háború előtti időkben a közegészségügy mostohagyermek volt — most a belügyi politika első vonalába helyezte a közegészségügyi feladatokat. Ha visszanézünk a múltba és a háború előtti heves politikai harcokra gondolunk, akkor, ha nem is indokoltnak, de magyarázhatónak tartjuk, hogy abban az időben — »inter arma silent musae« — a közegészségügy problémáival keveset foglalkoztak. Bár az 1876 :XIV. te., legkiválóbb törvényeink egyike, 60 esztendőn keresztül lehetőséget nyújtott az élet fejlődésének megfelelő tágítására, a közegészségügy fejlesztésére, ennek a fejlődésnek most már az 1876 :XIV. te, útjában áll. így a belügyi kormányzatnak helyes az az elgondolása, hogy az 1876:XIV. törvénycikket a törvényhozás új törvényekkel váltja fel, olyanokkal, amelyek a mai előrehaladottabb és fejlődöttebb viszonyoknak megfelelnek. Azon közegészségügyi intézkedéseket, amelyeket most látunk, nemcsak közegészségügyi szempontból értékelem', van ezeknek egyéb más értékes vonatkozásuk is. Amikor a (magyar nép látja, hogy kijönnek a faluba és törődnek az ő gyermekeivel, a szülőnőkkel, a betegekkel, amikor azt látja, hokv az áll ama közigazgatás memclsak az adót akarja rajta behajtani, hanem' eljön hozzá és egyéb bajaival is törődik, akkor ezeknek a közegészségügyi rendszabályoknak, ezeknek az újabb intézkedéseknek nemcsak közegészségügyi, hanem igen előnyös szociálpolitikai hatásuk is kell, hogy jelentkezzék. Örömmel üdvözlöm azt az intézkedést, hoigy a 'közegészségügyi köröket a belügyminiszter úr évről-évre szaporítja. Még csak az volna a kívánság, hogy ez a tempó még erősebb legyen, hogy mielőbb elérjük, hogy Magyarország Öszszes községei közegészségügyi körökbe legyenek beszervezve. Ezen a téren meglehetősen elmaradtunk, de hogy mégis most előrejutunk, ebben nagy érdeme van az Országos Közegészségügyi Intézetnek és az intézet volt vezetőjének. Johann államtitkár úrnak, aki az ő intézetével modern irányban kutatta fel a közegészségügy jelenségeit a falvakban és az új tudományos fejlődésnek megfelelő eszközökkel és intézményekkel igyekezett a közegészségügy javát szolgálni. Ez volt a bevezetője annak az aukciónak, amelynek élén áll most a belügyminiszter úr, aki igaz lelkesedéssel, valóban nagy hozzáértéssel — ez a mai két és egynegvedórás beszédéből kitűnt — intézi az ország közegészségügyét, úgyhogy ülése 1936 május 27-én, szerdán. 257 annak minden tényezője csak örülhet, örvendetes, hogy a belügyminiszter úr egyéb elfoglaltsága mellett az ország közegészségügyének ilyen nagy gondot szentel. T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy ennél a címnél a közegészségügy egyik tényezőjére, a gyógyszertárakra kitérjek és felhívjam a belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy a gyógyszertáraknak gazdasági létét megerősíteni közegészségügyi érdek. Az 1876 :XIV. te. megállapítja, r hogy a gyógyszertárak közegészségügyi intézetek. A gyógyszertár tényleg közegészségügyi intézet, ugyanakkor azonban meg kell állapítanom azt is, hogy a gyógyszertár bizonyos vonatkozásban üzleti vállalkozás is és mint ilyennek nagy rezsivel kell megküzdenie és amikor arra törekszünk, hogy a gyógyszertár európai vonatkozásban is tényleg megfelelő színvonalon maradjon, akkor meg kell akadályozni azt a nagy inflációt, amelyet a múltban tapasztaltunk, amikor volt olyan esztendő is, hogy például Budapesten egy évben 18 gyógyszertárat ado* mányozott az akkori belügyminiszter. A belügyminiszter úr felsőházi beszédében, amit nagy örömmel vettem tudomásul, kijelentette, hogy azoknak a tényezőknek pouvoirját, amelyek a gyógyszertárak adományozásában közreműködnek, bizonyos mértékig korlátozni kell. Ilyen kijelentés miniszterek ajkáról ritkán szokott elhangzani, mert minden miniszter inkább arra törekszik, hogy a hatáskörét megőrizze és minél jobban szélesbítse. Igazán ritkán hall az ember ^ olyan nyilatkozatot, hogy e^y miniszter saját hatáskörét korlátozni akarná, pedig ez ezen esetben nagyon helyes, mert erre tényleg szükség is van. Politikusok, képviselők igen sokszor ostromolják a belügyminisztereket az ő pártfogoltjaik érdekében és igen sokszor előfordult, hogy nem a közegészségügy szempontjai; voltak mérvadók, hanem politikai érdemek jutalmazása volt a múltban az alapja egyik-másik gyógyszertári jog adományozásának. Legyen szabad bizonyos összehasonlítást tennem a műit és a jeieE között. Budapesten például a háború előtt 110 gyógyszertár volt, és raoài 180 van. A népesség szaporodása 10%', a gyógyszertárak szaporodása 60%. CsonkaMagyarországnak 1920-ban 970 gyógyszertára volt, 1930-ban 1396; 1920—1930-ig a népesedés csak 12%-kal szaporodott, a gyógyszertárak száma pedig 33%-kai. Ha a lélekszámot nézzük, Nagy-Magyarországon 9100 lélekre esett egy gyógyszertár, Csonka-Magyarországon pedig 6596 lélekre esik egy gyógyszertár. Ha Németországgal teszünk összehasonlítást, amely kulturális szempontból és fogyasztóképesség szempontjából jóval felettünk áll. akkor azt látjuk, hogy ott 10.000 lélekre esik egy gyógyszertár. Ausztriában 11.000 lélekre, nálunk pedig 6596 lélekre, kisebb kultúra és kisebb fogyasztóképesség mellett. Nagyon fontos, hogy a gyógyszertárak nívója fennmaradjon. A törvények és rendeletek igen sok feltételét írják elő annak, hogy milyen legyen a jó gyógyszertár, ezeknek a feltételeknek pedig anyagi erő hiányában megfelelni nem lehet. Ezért kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék ezeket a szempontokat figyelembe venni. Örömmel hallottam, hogy a belügyminiszter úr a nyáron intenzíven kíván foglalkozni a társadalombiztosítás kérdésével. Amikor a régi népjóléti minisztérium megalakult, — mi35*