Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

240 Az országgyűlés képviselőházának 1 is, ha közlöm azt az adatot, hogy Tolna megyének Dunaszentgyörgy községében a községi jegyző egy községi bizonyítvány kiállítása alkalmával abba a rovatba, ahol az illetőnek személyi tulajdonságai és defektusai vannak feltüntetve, beírta, hogy »szülei ellenzéki érzelműek«. (Zajos felkiáltások bal felől: Hallatlan!) Itt egy kiskorúról volt szó, aki állami iskolába akarta magát felvétetni. A községi jegyző, Benkő Gyulának hívják, a megjegyzések rovatába írta be azt, hogy a kiskorú szülei ellenzéki érzelműek, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Felléptek ellene?) Feljelentettük. Az alispán úr természetesen megindította ellene az eljárást, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Szóval rendben van ! — Zaj a baloldalon.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék befejezni beszédét. Dulin Jenő: Ezt most nem azért hoztam fel* hogy ^méltóztassék külön megtorolni, esa'k példaképpen, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Remekül funkcionál az apparátus, az alispán azonnal fellépett!) T. Ház! Ezt esak annak illusztrálására hoztam fel, hogy a miniszter úr is lássa, hogy egyes alsóbb közegek mennyire nem a miniszter úr intenciói szerint járnak el. Elnök: Gróf Festetics Domonkos képviselő urat illeti a szó. Gr. Festetics Domonkos: T. Képviselőház! Mivel rövid idő áll rendelkezésemre, nem akarok kitérni előttem felszólalt igen t. képviselőtársam szavaira. Mindenesetre én nem vagyok olyan félénk természetű, mint ő és nem igen félek attól, ha felírják az autóm rendszámát vagy megnézik, hogy mit csinálok, mert utóvégre azt hiszem, hogy Magyarországon egyetlen becsületes keresztény magyar embernek sincs oka arra, hogy féljen. Azt hiszem, a belügyi tárca költségvetésének tárgyalása után nyugodtan elmondhatjuk, hogy Magyarországon olyan biztonság van, hogy nincs okunk félni. T. Ház! örömmel mondok köszönetet a t. belügyminiszter úrnak, hogy mielőtt még a mai napra bejegyzett interpellációmat elmondottam volna, reflektált egy olyan esetre, amelyre ki akartam térni s amely a magyar közrendet alkalmas lett volna feldúlni. Célzok arra az esetre, amely a sajtóban látott napvilágot. A darányi tanítónak, egy 75%-os rokkant keresztény magyar embernek esetét a sajtó is érintette és róla egy galíciai destruktív stílusban író újság, a 8 Órai Újság, azt merészelte állítani »A tanítóbácsi akasztat« című cikkében, hogy Darányban ez a tanító arra tanította a gyermekeket az iskolában, hogy 'mindenkit fel kell akasztani, aki nem fogadja meg a tanítóbácsi parancsait. A belügyminiszter úrnak imént elhangzott^ szavai után a mai napra .bejegyzett interpellációmat nem fogom elmondani és köszönetet mondok azért, hogy hajlandó az ilyen rágalmazásokat lehetetlenné tenni, különösen akkor

% mikor ezek a rágalmazások a magyar felsőházba is bekerültek, illetőleg szóvátétettek, a külföldi újságokban is megjelentek és mindenesetre alkalmasak voltak arra, hogy egy olyan társadalmi osztályt, amely Magyarországon csak kultúrát terjeszt s amely sokszor nagyon csekély pénzért nagy munkát végez, lepocskondiázzanak. Mindenesetre felhívom a mélyen t. belügyminiszter úr figyelmét arra, nem lehetne-e 5499/1919. és 5484/1914. számú miniszterelnöki rendeletek értelmében az ilyen újságok ellen eljárni. 36. ülése 1936 május 27-én, szerdán. T. Ház! Egy pár üggyel szeretnék röviden foglalkozni. Az első: a ihadikölcsön-ügy. Ez mindnyájunknak szívügye, mert mindanynyiunknak rengeteg választója van a szegényebb néposztályból is, akik annak idején hadikölcsönt r jegyeztek. Emiékezzünk csak vissza: a katonák hazajöttek a harctérről, megtakarított pár koroniájukat hadikölesönbe fektették és ma sokszor semmit sem kapnak. Nagyon kérném a belügyminiszter urat, hogy ne csak olyanoknak juttassunk segélyt, akik 1000 kooronán felül jegyeztek hadikölcsönt, hanem olyanoknak is, akik 1000 koronán alul jegyeztek. Módot kell találni arra, hogy ezek is kapjanak valami segélyt a jegyzett hadikölesöniük után, miután ezek éppen a legszegényebb emberek, — rendesen csupa cselédember — akik leginkább rá vannak szorulva erre a segélyre. Egy másik nagyon fontos ügy, amely ugyan nem tartozik szorosan a belügyi tárca körébe, csak közvetve, — miután a törvényhatóságok bírálják el — a kórházi ápolási díjak kérdése. Nagyon sok szegény ember van, aki ha megbetegszik, kórházba megy s ott fekszik két vagy három hétig. A törvény azt mondja, hogy ha van valakinek 600 pengő értékű vagyona, akkor már fizetésre kötelezhető. Bizony megtörténik, hogy egy-kétholdas agyonterhelt kisgazda bemegy a kórházba s mikor kijönnek, akkor még nagyobb teher zúdul rájuk s nagyon sokszor el is árverezik őket. A törvényhatóságokra talán lehetne hatást gyakorolni, hogy az ilyen szegény embereket ne árverezzék él, hanem a vármegye viselje valamilyen formában ezeknek a szegény embereknek a kórházi költségeket. (Helyeslés.) Felírtam magamnak még a védőnői kérdést is. A védőnők a Zöld Kereszt kötelekében dolgoznak és végeznek áldásos munkát. Itt felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy nagyon jó lenne, ha ezt a védőnői intézményt nem Budapest perifériáin kezdenők és onnan mennének a határok felé, hanem igenis a határok felől kezdenők és onnan haladnánk az ország közepe felé. Mert, mint határmenti képviselő, én magam is tudom, hogy éppen a határoknál kell) valamit tenni, ott, ahol van a nemzeti ségv ahol a nép el van hanyagolva. Éppen ezért ott kellene a védőnői intézményt bevezetni és) legelőször is onnan kellene megindítani azt a kultúrát, amelyet ez az áldásos intézmény hozna. Mindenesetre mind^ a hadikölcsönkérdésre, mind a védőnői intézményre én a költségeket még mindig keveslem és kérem, hogy abban a mederben, amint idáig is évről-évre gyarapodtak ezek a költségek, ezentúl is tegyen meg a miniszter úr mindent, hogy ezekre a célokra minél több pénz álljon rendelkezésére. Ezeket voltam bátor megemlíteni és minthogy a kormány iránt bizalommal viseltetem, a címet elfogadom. (Helyeslés jobbfelol és a középen.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres Jáncs jegyző: Fábián Béla. Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentkezése töröltetik. Szólásra következik? vitéz Kenyeres János Jegyző: Buchinger Manó! Elnök: Buchinger Manó képviselő urat illeti a szó. Buchiinger Manó: Mélyen t. Ház! Az állampolgárság és a honosság kérdését vagyok kénytelen egynéhány szóval at. belügyminisz

: ter úr figyelmébe ajánlani. Éppen a tegnapi