Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

240 Az országgyűlés képviselőházának 1 is, ha közlöm azt az adatot, hogy Tolna megyé­nek Dunaszentgyörgy községében a községi jegyző egy községi bizonyítvány kiállítása al­kalmával abba a rovatba, ahol az illetőnek sze­mélyi tulajdonságai és defektusai vannak fel­tüntetve, beírta, hogy »szülei ellenzéki érzel­műek«. (Zajos felkiáltások bal felől: Hallatlan!) Itt egy kiskorúról volt szó, aki állami iskolába akarta magát felvétetni. A községi jegyző, Benkő Gyulának hívják, a megjegyzések rova­tába írta be azt, hogy a kiskorú szülei ellenzéki érzelműek, (vitéz Kozma Miklós belügyminisz­ter: Felléptek ellene?) Feljelentettük. Az alis­pán úr természetesen megindította ellene az el­járást, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Szóval rendben van ! — Zaj a baloldalon.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék befejezni beszédét. Dulin Jenő: Ezt most nem azért hoztam fel* hogy ^méltóztassék külön megtorolni, esa'k pél­daképpen, (vitéz Kozma Miklós belügyminisz­ter: Remekül funkcionál az apparátus, az alis­pán azonnal fellépett!) T. Ház! Ezt esak annak illusztrálására hoz­tam fel, hogy a miniszter úr is lássa, hogy egyes alsóbb közegek mennyire nem a minisz­ter úr intenciói szerint járnak el. Elnök: Gróf Festetics Domonkos képviselő urat illeti a szó. Gr. Festetics Domonkos: T. Képviselőház! Mivel rövid idő áll rendelkezésemre, nem aka­rok kitérni előttem felszólalt igen t. képviselő­társam szavaira. Mindenesetre én nem vagyok olyan félénk természetű, mint ő és nem igen félek attól, ha felírják az autóm rendszámát vagy megnézik, hogy mit csinálok, mert utó­végre azt hiszem, hogy Magyarországon egyet­len becsületes keresztény magyar embernek sincs oka arra, hogy féljen. Azt hiszem, a bel­ügyi tárca költségvetésének tárgyalása után nyugodtan elmondhatjuk, hogy Magyarorszá­gon olyan biztonság van, hogy nincs okunk félni. T. Ház! örömmel mondok köszönetet a t. belügyminiszter úrnak, hogy mielőtt még a mai napra bejegyzett interpellációmat elmon­dottam volna, reflektált egy olyan esetre, amelyre ki akartam térni s amely a magyar közrendet alkalmas lett volna feldúlni. Célzok arra az esetre, amely a sajtóban látott nap­világot. A darányi tanítónak, egy 75%-os rok­kant keresztény magyar embernek esetét a sajtó is érintette és róla egy galíciai destruk­tív stílusban író újság, a 8 Órai Újság, azt merészelte állítani »A tanítóbácsi akasztat« című cikkében, hogy Darányban ez a tanító arra tanította a gyermekeket az iskolában, hogy 'mindenkit fel kell akasztani, aki nem fogadja meg a tanítóbácsi parancsait. A bel­ügyminiszter úrnak imént elhangzott^ szavai után a mai napra .bejegyzett interpellációmat nem fogom elmondani és köszönetet mondok azért, hogy hajlandó az ilyen rágalmazásokat lehetetlenné tenni, különösen akkor % mikor ezek a rágalmazások a magyar felsőházba is bekerültek, illetőleg szóvátétettek, a külföldi újságokban is megjelentek és mindenesetre al­kalmasak voltak arra, hogy egy olyan társa­dalmi osztályt, amely Magyarországon csak kultúrát terjeszt s amely sokszor nagyon cse­kély pénzért nagy munkát végez, lepocskon­diázzanak. Mindenesetre felhívom a mélyen t. belügyminiszter úr figyelmét arra, nem lehet­ne-e 5499/1919. és 5484/1914. számú miniszter­elnöki rendeletek értelmében az ilyen újságok ellen eljárni. 36. ülése 1936 május 27-én, szerdán. T. Ház! Egy pár üggyel szeretnék röviden foglalkozni. Az első: a ihadikölcsön-ügy. Ez mindnyájunknak szívügye, mert mindany­nyiunknak rengeteg választója van a szegé­nyebb néposztályból is, akik annak idején hadi­kölcsönt r jegyeztek. Emiékezzünk csak vissza: a katonák hazajöttek a harctérről, megtakarí­tott pár koroniájukat hadikölesönbe fektették és ma sokszor semmit sem kapnak. Nagyon kérném a belügyminiszter urat, hogy ne csak olyanoknak juttassunk segélyt, akik 1000 kooro­nán felül jegyeztek hadikölcsönt, hanem olya­noknak is, akik 1000 koronán alul jegyeztek. Módot kell találni arra, hogy ezek is kapjanak valami segélyt a jegyzett hadikölesöniük után, miután ezek éppen a legszegényebb emberek, — rendesen csupa cselédember — akik legin­kább rá vannak szorulva erre a segélyre. Egy másik nagyon fontos ügy, amely ugyan nem tartozik szorosan a belügyi tárca körébe, csak közvetve, — miután a törvényható­ságok bírálják el — a kórházi ápolási díjak kérdése. Nagyon sok szegény ember van, aki ha megbetegszik, kórházba megy s ott fekszik két vagy három hétig. A törvény azt mondja, hogy ha van valakinek 600 pengő értékű va­gyona, akkor már fizetésre kötelezhető. Bizony megtörténik, hogy egy-kétholdas agyonterhelt kisgazda bemegy a kórházba s mikor kijönnek, akkor még nagyobb teher zúdul rájuk s na­gyon sokszor el is árverezik őket. A törvény­hatóságokra talán lehetne hatást gyakorolni, hogy az ilyen szegény embereket ne árverez­zék él, hanem a vármegye viselje valamilyen formában ezeknek a szegény embereknek a kórházi költségeket. (Helyeslés.) Felírtam magamnak még a védőnői kér­dést is. A védőnők a Zöld Kereszt kötelekében dolgoznak és végeznek áldásos munkát. Itt felhívom a miniszter úr figyelmét arra, hogy nagyon jó lenne, ha ezt a védőnői intézményt nem Budapest perifériáin kezdenők és onnan mennének a határok felé, hanem igenis a ha­tárok felől kezdenők és onnan haladnánk az ország közepe felé. Mert, mint határmenti képviselő, én magam is tudom, hogy éppen a határoknál kell) valamit tenni, ott, ahol van a nemzeti ségv ahol a nép el van hanyagolva. Éppen ezért ott kellene a védőnői intézményt bevezetni és) legelőször is onnan kellene meg­indítani azt a kultúrát, amelyet ez az áldásos intézmény hozna. Mindenesetre mind^ a hadi­kölcsönkérdésre, mind a védőnői intézményre én a költségeket még mindig keveslem és ké­rem, hogy abban a mederben, amint idáig is évről-évre gyarapodtak ezek a költségek, ezen­túl is tegyen meg a miniszter úr mindent, hogy ezekre a célokra minél több pénz álljon rendelkezésére. Ezeket voltam bátor megemlíteni és mint­hogy a kormány iránt bizalommal viseltetem, a címet elfogadom. (Helyeslés jobbfelol és a középen.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Kenyeres Jáncs jegyző: Fábián Béla. Elnök: A képviselő úr nincs itt, jelentke­zése töröltetik. Szólásra következik? vitéz Kenyeres János Jegyző: Buchinger Manó! Elnök: Buchinger Manó képviselő urat illeti a szó. Buchiinger Manó: Mélyen t. Ház! Az ál­lampolgárság és a honosság kérdését vagyok kénytelen egynéhány szóval at. belügyminisz : ter úr figyelmébe ajánlani. Éppen a tegnapi

Next

/
Oldalképek
Tartalom