Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-136

Az országgyűlés képviselőházának 136. üzemeket a szerződésadta lehetőségek mellett átvette. Átvette őket egy krajcár nélkül, átvette őket minden külső segítség nélkül, A miniszter úr is el fogja ismerni, hogy egy olyan üzem, amelynek forgótőkéje nincs, amelynek a napi bevételekből, a táskapénzből kell magát fenntartania, az nem tud invesztálni, ha pedig invesztál, akkor adósságokba keveredik; ezektől az adósságoktól pedig csak úgy lehet mentesíteni, ha módot adunk arra, vagy tarifaemeléssel, vagy valamely nagyobb beruházási kölesönnek felvételével. A miniszter úr az előbbit választotta, amikor a szanálási rendeletet kiadta. Kernelem, hogy az eredmény mindenesetre meglesz, mert ez a renddelet valószínűleg körültekintéssel és a szakértők referátumának alapján készült, amelyet a miniszter úrnak feltétlenül magáévá kellett tennie. Egyet azonban megállapítok. Méltóztassék a miniszter úrnak a jövőben a törvényhatóságokat dolgozni hagyni — mindjárt megmondom, hogy miért — s méltóztassék a különféle címeken megindított vizsgálatokat mellőzni. Arra kérem a miniszter urat, győződjék meg róla, hogy vannak üzemek a fővárosnál, amelyeknél már nyolc esztendő óta évről-évre egyebet sem csinálnak, mint a legkülönbözőbb kimutatásokat készítik és ezeket a kimutatásokat különféle bizottságok > kívánságára a legkülönbözőbb formában terjesztik elő. így aztán természetszerűleg nem lehet a kérdésről tiszta képet kapni, egyszer egy ilyen üzemvizsgáió bizottság jön, máskor egy másik, azután 17-es vagy harmincas bizottság és azután megint egy külső szakértőkből álló ibizottság. (Mozgás a jobboldalon.) Ezt nem a miniszter úr rendelte el, hanem a miniszter úr tiszteletreméltó elődei, sorozatosan. 1924 óta, tehát 12 esztendő óta állandóan folyik a fővárosnál a vizsgálatok tömege. így nem lehet nyugodtan dolgozni, hiszen a tisztviselő maga is folyton érzi a Damokles kardját a feje felett és tudja, hogy ma ilyen irányban fogják végrehajtani a szanálást, holnap talán megint egy másik irányban, a fizetéscsökkentéssel, holnap pedig elbocsátással. Különösen a külső szakértők bevonása, a nem hivatalos szakértők bevonása okoz nagy rázkódtatást az üzemek felülvizsgálásánál. A közigazgatási szempontból való vizsgálat természetszerűen mindig eredményesebb lesz, mint a külső szakértők bevonása, akik esetleg tisztán a merkantil szempontokat veszik figyelembe és nem érzik át azokat a szociális vagy pedig városgazdasági szempontokat, amelyeket magának a miniszter úrnak is tulajdonképpen figyelembe kell vennie. A miniszter úrnak különösen közegészségügyi szempontból elmondott programmját teljes egészében aláírom és nagyon köszönöm a miniszter úrnak, hogy ilyen elismerő szavakkal nyilatkozott az orvosi társadalom munká

: járói, viszont kijelentem, hogy maga az orvosi társadalom tömege a rendbontó törekvésekkel szemben állást foglalt és majd a kamarai választásoknál meg fogja adni a méltó választ arra, amellyel a miniszter úr is azt hiszem minden körülmények közt meg lesz. elégedve. Méltóztassék azonban megengedni, hogy — bár nem akarok személyi kérdésekkel foglalkozni — a miniszter úr megjegyzésére a magam részéről én is választ adhassak. Egyesek talán félreértették a beszédemet, amikor azt mondottam a tegnapi napon -— talán nem tudom szó szerint idézni: Van Magyarországon egy helytelen felfogás, amely azt mondja, hogy ülése 1936 május 27-én, szerdán. 237 csak a jogászok tudnak kormányozni és kérem a miniszter úr ne engedje meg azt, hogy gátat vessenek n#ki akár a minisztériumon belül, akár a minisztériumon kívül állok. Méltóztassék megengedni, hogy a miniszter úr szavaival válaszoljak. A miniszter úr azt mondotta, hogy nem szereti az olyan tisztviselőt, aki nem gerinces, aki a maga felfogását nem tárja a minisztere elé. Lehetnek a minisztérium kebelén belül különböző felfogások, ezeket azonban én minden körülmények között tiszteletreméltóknak tartom és elvi szempontokból mindig helyeselem is. Én tehát ezzel a felfogásommal nem akartam a minisztérium tisztviselői karának bármelyik tagját is megbántani, ez eszemágában sem volt és nem is vonatkoztattam szávaiamat egyik tisztviselőre sem, annál kevéshbé, miután tudom, hogy a magyar alkotmányjogi felfogás értelmében minden minisztériumi oselekedetért tulajdonképpen a miniszter felelős. Mi képviselők pedig a kritikát itt tulajdonképpen a miniszterrel szemben gyakoroljuk, abból a szempontból, hogy az ország sorsát előbbre vihessük. Ebből a szempontból mondottam ezt a kritikát is, mert úgy éreztem, hogy bizonyos kérdésekben az orvosvezetésnek kell érvényesülni, s az orvosok véleményét kell mint egy szentenciát a hatóságoknak is elfogadni. Ezt a felfogást csak alátámaszthatom a miniszter úr tiszteletreméltó pártjában ülő reformnemzedék propgrammjávai, —: és sok képviselő van benn a reformnemzedékben — amely programmjában többek között a következőket mondja az egészségügyről (felolvassa): »Nemzetünk jelenlegi helyzetével számolva azt látjuk, hogy a közegészségügyi szolgálat teljes állami átszervezése elkerülhetetlen. Kívánjuk tehát új egészségügyi törvény megteremtését a nemzetet átfogó hatókörrel. Kívánjuk, hogy az egészségügyi igazgatást függetlenítsék a közigazgatás többi ágától és külön orvosi státussal gyakoroltassék egészségügyi felügyelet az összes intézmények felett egészségrendőri jelleggel és hatalommal.« Azt hiszem ezért, t. miniszter úr, hogy amikor azt kívántam, hogy a jogászi felfogás bizonyon mértékben ne tengjen túl, és ne érvényesüljön, akkor a reformnemzedék álláspontjával szemben a jogászokra nézve sokkal kedvezőbb álláspontot foglaltam el, mert én nem kívántam jelen pillanatban az orvosi vezetést, bár vannak közöttünk olyanok is, akik ehhez értenek, mert ezzel foglalkoznak. Méltóztassék a miniszter úrnak azt is tudomásul venni, ihogy én, amikor arra akartam utalni, hogy differenciák vannak a minisztérium kebelén belül, én elismerem, hogy azok a tisztviselők, akik esetleg velem szemben elvi szempontból más álláspontot foglalnak el, szintén csak jót akarnak és az ország közegészségügyét szándékoznak előbbre vinni. Ezzel a kérdéssel tehát végeztem. Azt hiszem, ebben senki semmiféle bántó élt nem láthat és senki sem mondhatja azt, hogy én őt aikár személyileg, akár más tekintetben hántottam volna. T. Ház! Még egy kérdésre szeretnék rámutatni, amelyben már egy ízben, ha nem is egészen kielégítő, de bizonyos mértékben megnyugtató kijelentést kaptam, ez tudniillik a tisztifőorvosoknak és a tisztiorvosoknak az államosítási törvény értelmében a fizetési osztályokba való besorolása. Ma ugyanis nagyon könnyen megtörténhetik, hogy egyes tisztifőorvosok az eltöltött szolgálati idő beszámítása-