Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-135

Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1936 május 26-án, kedden. 191 rek jelentkeztek azért, hogy szintén ebben a segítségben részesüljenek. (Horváth Zoltán: Egyetértünk! Szavazzuk most meg!) Csoór Lajos igen t. képviselőtársam azt javasolta, hogy a telepítésnél hadikölcsönkötvényekkel lehessen legalább a vételár egyrészét törleszteni. Erre már volt precedens akkor, amikor a vagyonváltságadót hadikölcsönkötvényekkel lehetett fizetni és tudjuk, hogy az állam nem bukott bele. Ha most a telepítésnél is megengednék, hogy a föld vételárának csak egy kis részét hadikölcsönkötvényekkel lehessen fizetni, ez nagyon okos intézkedés lenne, mert ha valaki így az egész vételárat nem is, de annak egy bizonyos hányadát ki tudná fizetni, akkor az állam maga is tehermentesülne, viszont az illető is érezné, hogy nem hiába áldozott, mert papirosáért mégis csak kapott valami ellenértéket. A másik kérelmem az igen t. miniszter úrhoz az, hogy a műkedvelő előadások díjait és a zenejogdíjakat szállítsa le. A társadalmi élet teljesen megszűnik különben az egyesületekben. Amikor mi iskolánkívüli népművelésről beszélünk, akkor sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy közönséget csak úgy kapunk, ha műsoros estét rendezünk, mert akkor tömegesen jönnek. De amikor egy-egy ilyen műsoros est rendezéséről le kell mondani, mert olyan magasak a díjak, hogy egy ilyen est biztos ráfizetéssel járna, szóval hacsak egymagában előadás van, akkor a közönség nem jön el. Még súlyosabb ez a sérelem a városokban, ahol most mindenütt kultúrházak épülnek. Az egyházak is kultúrházakat építenek, amelyeket eddig fenn tudtak tartani, ma már azonban nem bírják ezt. Eddig fenntartották ezeket az ilyen előadások jövedelméből, de most nem is kapnak engedélyt, mert van egy miniszteri rendelet, amely szerint, amikor a városban színház játszik, akkor nem szabad előadást tartani. Ahol tehát kilenc hónapig előadást tart a színház, ott kilenc hónapig nem szabad a műkedvelőknek színielőadást rendezniök azon a címen, hogy konkurrenciát csinálnak a színháznak. Ezt nem hiszem el, mert ez nagy szegénységi bizonyítvány lenne. En éppen azt mondom, igenis rendezzenek a műkedvelők előadásokat: ez úgy sem olyan tökéletes, mint a színház, de mégis propaganda a színháznak, mert amikor az az egyszerű ember megismerkedik ott az értékesebb színdarabokkal, akkor meg fogja kívánni a tökéletesebb előadást és elmegy a színházba is, viszont ha annyi pénze sincs, hogy színházba mehessen, akkor miért akarjuk megfosztani legalább annak lehetőségétől, hogy ő is művelődjék, hogy ő is megismerkedjék a magasabb nívójú színdarabokkal. Ezt nem tudom megérteni. Azt még megértem, hogy ha jön egy színház 2—3 hétre, az alatt ne játsszanak a műkedvelők, de azt már nem, hogy például ezen a címen kilenc hónapig ne játszhassanak. Szegeden például ez a helyzet. A kultúregyesületelk nem kapnak színielőadásra engedélyt fcdlenc hónapon keresztül. Az igaz, hogy nyáron, amikor nem játszik a színház, akkor játszhatnak, de akkor viszont nem kapnak közönséget. Ezt a kérdést a népművelés érdekében feltétlenül meg kell oldani. Ami a különféle illetékeket illeti, e tekintetben különbségeket kellene tenni egy alkalmi társaság és egy egyesület rendezése között. Ha egy alkalmi társaság rendez előadást, azt nem mondom, tessék megvágni, azon a pénzen ne mulassanak, de azt mindenki jól tudja, hogy amikor egy egyesület rendez előadást, az a jövedelem kulturális célt szolgál, az egyesület fenntartására szolgál, tehát lehetetlennek tartom, hogy olyan magas illetékekkel róják meg ezeket, hogy kénytelenek ^ lemondani ezeknek az előadásoknak rendezéséről. Es mit csinál akkor az if júság? Nem találván szórakozást, foglalkoztatást, hátat fordít az egyesületnek, kimegy az utcára, ahol azután elvadul és lezüllik. (Ügy van! a baloldalon.) Ezt a kérdést az igen t, r miniszter úr figyelmébe ajánlom. Méltóztassék ezt a kérdést minél előbb rendezni. Feltétlenül kérem, hogy különbséget tegyenek a uiagánegyének és az egyesületek által rendezett előadások között, mert ezieik két különhöző _ célt szobáinak; a magántársaság ennek a jövedelméből (mulat, szórakozik, de az, egyesület abból tartja fenn magát, az egyesület életét, már pedig nagyon jól tudjuk, mennyire fontos és iszükséges, hogy az egyesületek az anyagi forrásokhoz is hozzá tudjanak jutni, mert pusztán tagdíjakból ma egy egyesület sem tudja magát fenntartani. Éppen így vagyunk a zene-jogdíjakkal is. Ha összejön egy egyesület, csak a maga tagjai körében, mert vacsorán akar együttmaradni, zene-jogdíjat kell fizetni, amivel egyáltalában elveszik az emberek kedvét. Nagyon kérem, hogy a miniszter úr foglalkozzék esekkel a kérdésekkel, oldja meg ezeket közmegnyugvásra. Amint annak idején felszólaltam az ellen, amikor a Színházi Elet csinált valami színi-bizottságot, éppen úgy most is tiltakozunk ez ellen és kérjük, hogy a kultúrát tartsák szem előtt és annak szempontjából oldják meg a kérdést. Legyen szabad még egy dologra felhívnom az igen t. miniszter úr figyelmét. Egy ízben, anar régebben, jártam az idegeneket ellenőrző hivatalban, valakinek a számára kértem tartózkodási engedélyt, és akkor megkérdeztek engem, hogy hova utazik az illető? Mondtam, hogy Elek községbe. Azt mondották: nem lehet, amiért nem megy máshová? De feltettem a kérdést, miért tetszik azt mondani, hogy ide ne menjek, hanem .máshova? Azért, — hangzott a válasz — mert ez a község sárga folt a nemzet testén! (Egy hang a baloldalon: Te vagy a képviselője!) Engem választottak meg, igen, de ez nem most volt, régen történt már. Ezen roppant elcsodálkoztam, inert a mi községünk magyarság szempontjából igazán mindig megállotta helyét. A forradalmak utáni időkben, amikor szükség volt rá, az élelmiszereket vagonszámra szállítottuk ingyen a fővárosba és máshova is, s ez a község ma is megállja a helyét magyarság szempontjából. Végtelenül elcsodálkoztam, hogy itt ezt mondották, lelkem mélyéből tiltakoztam ez ellen, mert ez nem igaz és kértem, hogy méltóztassék adatokat szolgáltatni. Aztán mondtak adatokat. Mondom, hogy ezek nem igazak, kitől valók? Azt mondották, hogy a volt főszolgabíró küldte he nekünk. (Egy

1 hang a baloldalon: Nep.-élharcos!) A Nep. akkor még nem volt meg ez régen volt, ami igaz, az igaz. (Zaj. — Elnök csenget.) Csak felhívom az igen t. 'miniszter úr figyelmét arra, hogy ezek nagyfokú sérelmek és éppen ezért a község reputációja és becsülete érdekében a miniszter úr küldjön ki egy bizottságot, hogy az vizsgálja ki és a községnek adja meg a megfelelő elégtételt, mert az. én községem mindig jó magyar volt és az is marad. (Éljenzés és taps a baloldalon.)