Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-135

178 Az országgyűlés képviselőházának Amint méltóztatnak látni, maga az orvosi kar, az orvosi közület végzi helyesen az ellenőrzés munkáját, úgyhogy ennek következtében a piai harmadik birodalom a régmúlt időknek ezt az intézkedését teljes egészében átvette, sőt még kiegészítette azzal, hogy a szabad orvosválasztás mellett megengedte még a szabad gyógyszerrendelést is és megengedte azonkívül a gyógymód megválasztását is. Méltóztassék megengedni, mélyen t- miniszter úr, ha az ellenőrzés jó, akkor a végrehajtás is jó kell, hogy legyen. Ha az orvosi társadalomnak a kamarája mái* meglesz, arra kérem a miniszter urat, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni azt, hogy a szabad orvosválasztásnak ezen keresztül való bevezetését megkísérelje. Lehetetlenségnek tartom ugyanis, hogy tisztán csak azért akadályozzuk meg egyes helyeken a szabad orvosválasztást, mint például a Máv.-nál, mert ez rájuk több bürokratikus munkát hárít, mert viszont a betegek kielégítése és kiszolgálása száz százalékkal jobb volt, mint amilyen azóta, amióta a Máv. üyen intézkedéseket hozott. Egyebekben nagyon örülök annak, hogy a miniszter úr munkatársának, Johann államtitkár úrnak helyesirányű munkálkodását láthatom, s megállapítom, hogy az új miniszterrel új munkatársak és új éra került a minisztériumba. Én ugyan mindig eléggé támadtam a minisztériumot közegészségügyi szempontból, most azonban csak helyeselhetem azt az intézkedést, amely e tekintetben a miniszter úr részéről történt az utóbbi időben. Csak arra kérem, ne méltóztassék megállni a félúton, s ne méltóztassék engedni, hogy gátat vessenek akár a minisztériumon belül, akár a minisztériumon kívül. Mert van Magyarországon egy helytelen felfogás, amely azt mondja, hogy csak a jogászok tudnak kormányozni, de én úgy látom, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok között a közgazdászok, mérnökök, orvosok és mindenki megállja a maga helyét és eleget tesz a maga kötelességének. Nagyon örültem, amikor a múltkor a pénzügyi bizottságban az egyik igen kiváló jogászképviselőtársam szájából hallottam azt, hogy nagy a jogásztúltengés, s szakembereket szeretne a helyükön látni, hiszen a magyar emberben megvan az a sajátosság is, hogy nagy az alkalmazkodóképessége és könnyen megtanulja ezeket a kérdéseket. Ami pedig a mellékkormányt illeti, erről is vagyok bátor néhány szót szólni. Én úgy látom, hogy Magyarországon közegészségügyi mellékkormány is van. (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Holl) Epol.-nak hívják, az Egészségpolitikai Társaság. Én szívesen veszem azt, ha minél több ember mutat érdeklődést a közület iránt, ha azonban ezek úgy gérai ják magukat, mint olyan intézkedő fórum, amely nélkül a közegészségügyi kérdésekben és a közegészségügyi politikában semmit sem lehet tenni, ezt én helytelennek tartom, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Semmiben sem intézkedhetik!) De megtévesztik az országban az embereket. Ez tény. Ügy állítják be a dolgot, mintha például az Otba.-kérdést csak rajtuk keresztül lehetne megoldani, mintha ők adnák a kenyeret. (Zaj.) Én nem azt mondom, hogy tessék eltiltani a szervezkedést, de nem tartom helyesnek, ha egyesek arra hivatkoznak, hogy mögöttük a kormányzat áll ebben a kérdésben. Vagy pártpolitika húzódik meg e kérdések mögött, vagy olyan egyéni akció és törekvés, ahol egyenesen a saját pecsenyéjüket 135. ülése 1936 május 26-án, kedden. akarják megsütni, (vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: Aki rám hivatkozik, jogtalanul hivatkozik rám!) Nagyon örülök, hogy a miniszter úr ezt ilyen kategorikusan kijelentette, mert ennek mindenesetre visszhangja lesz. Lehetetlennek tartom, hogy fiatalembereket ezen keresztül tévesszenek meg, vezessenek félre, s igyekezzenek őket a mai viszonyok között, amikor a legnehezebb szervünknek, a Kamarának megalakulása áll a küszöbön, széthúzásra és a jelenlegi társadalmi rend megbontására rábírni. Ahogyan perhorreszkálom a bolsevisták és kommunisták ilyetén módon való szervezkedését, éppen úgy helytelennek tartom a demagógiának ezt a fegyverét, amelyet közegészségügyi kérdésekben kívánnak alkalmazni. (Az elnöki széket Sztranyavszky Sándor foglalja el.) T. Ház! Egy másik kérdésre kívánnám még a t. miniszter úr figyelmét felihívni, ez pedig a kórházügy Magyarországon. Megállapítást nyert és éppen a miniszter úr szájából, hogy Magyarországon elegendő férőhellyel rendelkezünk. Azomban kétségtelennek kell tartani, hogy ezek a férőhelyek kihasználatlanok. r A mai rendszer mellett, amikor úgynevezett átalányrendszer alakul ki a kórházaknál, ma már a közületek, a törvényhatóságok sem képesek a kórházak fenntartásának megfelelni. Ezzel szemben méltóztassék megengedni, hogy megállapítsam, hogy gombamódra szaporodnak az országban, az úgynevezett szanatóriumok, amelyek tulajdonképpen nem szanatóriumok, hanem egyszerűen betegeket fizetés mellett ápolnak. Viszont szaporodnak azok a kisebb kórházak is, amelyeket nem. a közületek hívnak életre. Méltóztassék megengedni, lehetetlenség az, hogy egy Oti.-beteget hajlandó ugyan ez az úgynevezett szanatórium 28 napig ápolni, 28 nap után azonban — minthogy fennáll egy 'belügyminiszteri rendelet, amely kimondja, hogy 28 nap után csak a táppénz erejéig kell a, beteget ápolni — ez a szerződéses magánkórház kidobja a beteget és egyszerűen átutalja valamelyik közkórházba. Nagy differencia ugyanis az, hogy a táppénz egy ötödrészéért ápolják a beteget és a beteg után nem kap 60—70 fillérnél többet az a kórház. Így el lehet képzelni, miért deficites az összes közkórházak költségvetése és miért nem tudnak a kórházak töhbet produkálni, a betegeknek jobb ápolást, az orvosoknak pedig' különb fizetést adni, amikor rájuk nézve meg van szorítva az élet lehetősége. (Elnök csenget) Befejezem., A magam részéről helyeslem a belügyminiszter úrnak a közegészségügy terén foganatosított eddigi intézkedéseit, és mivel a belügyminiszter úr személye iránt bizalommal vagyok, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon. — Zaj.) Elnök: Eckhardt Tibor képviselő urat illeti a szó. (Éber Antal: Szanált és bizalommal viseltetik! — Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. Eckhardt Tibor! T. Ház! Méltóztassék megengedni éhben a, most megenyhült légkörben, hogy a belügyi tárcához hozzászólván, azokat az elvi szempontokat iparkodjam felhozni, amelyeket egy elég hosszú közigazgatási múlt és tapasztalat mondat el itt velem. Nem rekriminálni szándékozom, noha meg kell vallanom, hogy a legtöbb politikai természetű panasz természetszerűleg a ibelügyi tárcával