Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-135
170 Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1936 május 26-án, kedden. azoknak ,a segítségeknek az igénybevételével, amelyeket a belügyminisztérium részéről kapott. Kétségtelen, hogy a szegények, az, ínségesek és a munkanélküliek tábora ma (hatósági segítésre szorul; ez elől nem lehet elzárkózni, bármennyire nem szívesen látjuk a közigazgatás beleavatkozását ebbe a gazdasági kérdésbe. Sajnos, az eddigi megoldási mód szerény véleményem szerint nem kielégítő, mert az inségmunkák halmozása még inem oldja meg alapjában a kérdést. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Örömmel állapítom azonban meg, hogy a beruházási programmban már látjuk annak a felfogásnak az érvényesülésót, hogy állami közmunkák segítségével iparkodjunk a munkanélküliséggel megküzdeni, mert az nem jelenti az emberi munkaerőnek máról-holnapra való értéktelen elaprózódását, inanem maradandó építményeket jelent. Itt elsősoriban a kormánynak arra a nagyszabású programmj ára célzok, amelyet a FelsőTiszának és a Körösnek a Hortobágyon és a Berettyón keresztül való összeköttetésével, a Körös hajózhatóvá tételével tervez. Tegnap mondotta Péöhy László képviselőtársam, hogy a közmunkák csak akkor jelentenek az illető vidéknek megfelelő mértékben hasznot, ha azokat megosztva^ hajtják végre, úgyhogy az egyes távolahíbi lévő vidékek, külön közmunkákat kapjanak. Egy ilyen nagyszabású műnek — mint amelyet meist lendítettem — a végrehajtását is csak úgy gondolom ihelyesnek, ha azt mindkét végén megkezdik, iszóval nem központosítják az erre a célra szánt 5 millió pengőt egy helyre, hanem elosztják azt a közmunkát egy pár esztendőre, mert csak így lehet a célt sikerrel szolgálni. Az inségmunkák állandósulása, _ amint az előadó úr is mondotta, szomorú jelenség a mi költségivietésünkben, de mit lehet tenni? Kénytelenek vagyunk "az inségmunka fogalmával megbarátkozni addig, amíg a közmunkákra való áttérés sel nem tudunk segíteni azon a lehetetlen állapoton, amely különösen a Tiszántúlon van a szegénység szempontjából. Békés megye egyike azoknak a vidékeknek, amelyek legjobban rászorulnak a hatósági munkaalkalmakra. A napokban a megye székhelyén egy gyűlést tartottak a főispán elnöklete alatt, amelyen már arról tárgyaltak, hogy az eljövendő télen hogyan oldják meg a 'munkanélküliséget. Felhívom az igen t. belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy már az ősszel, amikor még érdemleges munkát lehet végezni, kezdjék meg a munkaalkalmak teremtését és akkor végezzék el azt a munkát, amelyet januárra és februárra szánnak. Ezzel kapcsolatban helyesnek tartom annak a r szegénykataszternek a felállítását, amelyet már egyes községek és vidéki városok megcsináltak, amelyek így minden közmunkásról/tudják, hogy hol volt alkalmazva, mennyit keresett, tehát tudják, hogy kit kell felvenni az ínségmunkába és kit nem kell felvenni. Ha ugyanis nem így járnak el, akkor feibruaAan, márciusiban már olyan nagy a tülekedés az után a nyomorúságos napszám után, amelyet az ínségmunka jelent, hogy az elöljáróság nem is tud igazságos intézkedést tenni a szerint, hogy ki van jobban rászorulva, mert egyforma éhező emberekről kell intézkedni. Az ínséggel kapcsolatban meg kell f még említenem az idei télen a vidéken első ízben alkalmazott Zöld Kereszt-akciót. Az, hogy a keresztet elvesszük az oltár mellől és behozzuk a mindennapi életbe, szerény véleményem szerint nem mindig történik megnyugtató módon. En legalább nem tudom elképzelni, hogy a, kereszt az oltáron kívül, formájában megváltoztatva, akár megtalpalva, akár meghegyezve áldásos működést tudna kifejteni. Lehet ugyan, hogy ilyen esetben is van fénye, amely fény mellett egyesek politikai karriert is futhatnak be, de van igen ,sok árnyéka, amely sok szenvedést okoz. Ha azonban a kereszthez úgy nyúlunk, mint ahogyan azt a genfi Vörös Kereszt konvenció csinálja, amikor a Vörös Kereszt az egészségvédelmet szimbolizálja az egész világon, vagy a Fehér Kereszt, amely a gyermekvédelem szolgálatában áll, vagy pedig a Zöld Kereszt, amelyet most a belügyminiszter úr szervezett meg a vidéken, akkor merem mondani, tisztán érvényesül áldásos hatása és a glória, amely az oltár felett körülveszi a keresztet, nem vész el, sőt a Zöld Kereszt mellett kint a társadalomban dicsfény ragyog és^ mindenkire egyformán áldást hoz, sérelmet, sértést, megbántást pedig senkinek sem. Ez a zöld keresztes akció, amelynek az idén volt a premierje, merem mondani, •; odakint nagy megnyugvást hozott bizonyos társadalmi rétegek nagyon kiélezett helyzetében, amikor is sokgyermekes nyomorgó családok, az egész^ ségügyileg legnyomorultabb helyzetben levő családok gyermekeit emelte ki az akció és mindennap, egyik nap úgy, mint a másik nap megfelelő eledelhez juttatta, a társadalmi szolidaritásnak, együttérzésnek nagy gondolatát is ápolva, de merem mondani, politikailag is megnyugtató hatásokat váltva ki. A belügyi tárca költségvetésében a népegészségügy különös fontosságot kapott ebben az esztendőben. Elismeréssel kell megállapítanom ezt, mert ez bizonyos mértékben szegény emberek támogatását is jelenti, ami politikai szempontból fontos, mert a gazdag embereknek nincs szükségük közegészségügyi és népjóléti intézményekre, hanem annak a szegény ember-' nek van ezekre szüksége, akinek egész kincse, összes gazdagsága az egészsége. Ennek az f egészségnek megvédése, vagy ha beteg, betegségének meggyógyítása elsősorban állami feladat. A fertőző és egyéb népbetegségek, a venereás betegségek és a tuberkulózis elleni védekezésre, általában a falu egészségvédelmének szolgálatára a költségvetés jóval nagyobb összeget vett fel az idén, mint tavaly. Egy betegségre én is rámutatok, amit az előttem szólott Dinnyés képviselőtársam is említett, hogy a mai világban kezd egy betegség kifejlődni, amely már kezdi felvenni a nep : betegség jellegét és ez a szívbetegség. Aki figyelemmel kíséri a halálozási statisztikát, hogy milyen betegségek szerepelnek leggyakrabban a halál előidézésében, azok az utóbbi esztendőkben azt látják, hogy egyre több a rákban elpusztult betegek száma és egyre több a szívbetegségek következtében: meghaltak száma. Ez érthető azért, mert az életkor a háború óta nem utolsósorban az orvosi tudomány gyors fejlődése következtében meghoszszabbodott. Az átlagos életkor ma nagyobb, mint volt a háború előtt, tehát érthető, hogy azoknak a betegségeknek a száma nőtt meg, amelyek az időseM» embereket szoktak megtámadni. Sajnos, a szívbetegség nem az idősebb emberek betegsége, hanem a 40—60 közötti koré és éppen abba az időszakba esik, amikor a legmunkabíróbb és legtevékenyebb az illető. Az a csodálatos motor, amely az ember kebelében az életet tartja fenn, máról-holnapra, egyik pillanatról a másikra képes meg-