Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-135

Az országgyűlés képviselőházának 1* amelyen felül szegénységi bizonyítvány ki nem. adható, fel kellene emelni legalább 1000 pengőre, vagy ha lehet még magasabbra. Még súlyosabb a helyzet a tüdőbetegek elhelyezése és gondozása terén. • Ennek a magyar népbetegségnek és terjedésének egyik fő oka az, hogy a szegény beteget nem lehet elkülöníteni, márpedig minden ragályos betegség terjedése megakadályozásának alfája az, hogy a heteg a, környezetéből kiemeltessék, ami ma lehetetlen. Ezen a szomorú állapoton valahogyan segíteni kellene, talán úgy, hogy minden kórháznak legyen tüdőosztálya a szegény betegek részére, vagy úgy, hogy miniéi több községben legyen tüdőbeteggondozó ház. Igen sok panasz hangzik el az Oti. ellen. Tapasztalatom szerint a, társadalom széles rétegében hangzanak el ezek a panaszok és a rászorulók körében igen nagy a bizalmatlanság ezzel az intézménnyel szemben. Panasz van a, magas díjak miatt, a gyógykezelés miatt, de panasz van az adminisztráció miatt is. A sok panasznak mindenesetre valami okának mégis csak kell lenni, de ezeket az okokat elsősorban, magának az intézménynek kellene megszüntetnie és a betegeket úgy kellene kezelnie, hogy a bizalom helyreálljon és a közönség neosak súlyos terhet, haneim áldásos intézményt is lásson benne. T. Ház! A népegészségügyhöz szorosan hozzákapcsolódik a szociális gondolat érvényesülése, amely gondolatnak át kell hatnia nemcsak törvényhozásunkat és közigazgatásunkat, hanem társadalmi életünk szellemét is. A szo-. Cialis gondolat érvényesülése mindenre kiterjedő nemzeti feladat és ezért nem lehet pártpolitikai agitációs eszköz. De nem is lehet ezt a feladatot meggyőződésem szerint csupán karitatív módon megoldani. Ma a szociális gondolatot intézményesen kell érvényre juttatni. A népegészségügy jelentős javulása a tömegek nyomorának enyhítése nélkül alig képzelhető, a tömegnyomor enyhítése pedig intézményesen csak a szélsőségek lenyesegetésével, vagyis a nemzeti jövedelem és a terhek igazságosabb elosztásával érhető el. Ezt meg kell értenie elsősorban magának a társadalomnak. Kell, hogy a magyar társadalomban felébredjen a felelősség érzete az éhező és nyomorgó magyarok iránt, de ha nem ébredne fel, akkor az államhatalomnak joga, sőt kötelessége intézményesen közbelépni, mert különben nem feltámadás, hanem lassú sorvadás lesz nemzetünk sorsa. Tudom, hogy^ a belügyminiszter úr szemében a népegészségügy és az ezzel szoros kapcsolatban álló szociális ügyek az első vonalban állanak. Meggyőződésem, hogy ő nagy szeretettel és a legkomolyabb törekvéssel igyekszik ezt érvényre juttatni és mivel én a belügyi tárca költségvetésében az erre vonatkozó törekvést érvényesülni látom, a költségvetést tisztelettel és bizalommal elfogadom. (Éljenzés és taps a középen. A szónokot számosan üdvözlik. Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: T. Képviselőház! Van szerencsém a kisdedóvásról szóló, 1891 : XV. te. némely rendelkezéseinek módosításáról szóló törvényjavaslatot a t. Képviselőházhoz beterjeszteni. Kérem annak kinyomatását, szétosztását s előzetes tárgyalás és javaslattétel céljából a közoktatási bizottságnak leendő kiadatását. Egyben kérem a törvényjavaslat bizottsági >. ülése 1986 májúé 26-án, kedden. 167 tárgyalására a sürgősség kimondását. Végül bejelentem, hogy a törvényjavaslat tárgyalásának tartamára miniszteri megbízottként dr. Tasnádi Nagy András államtitkár urat jelöltem ki. Elnök: A beterjesztett törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, tagjai közt szétosztatja és előzetes tárgyalás és javaslattétel céljából kiadja a pénzügyminiszter úr által megjelölt bizottságnak. Miután a pénzügyminiszter úr a törvényjavaslat tárgyalására a sürgősség kimondását is kérte, kérdem a t. Háztól, méltóztatnak-e a sürgősség kimondásához hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként mondom ki. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Petro Kálmán! Elnök: Petro Kálmán képviselő urat illeti a szó. Petro Kálmán: Igen t. Ház! Előttem szólott képviselőtársam a vármegyékről és a községi közigazgatásról beszélt, igazán alapos tudással elmélyedve a kérdésben. Látszott rajta, hogy vármegyéjének vezérlő egyénisége, aki a vármegyének nemcsak politikai, hanem közigazgatási és községi, kérdéseivel is foglalkozott. En is szerettem volna átmenni gratulálni neki, (Felkiáltások jobbfelől: Lehet!) mert mindazokat, amiket ő mondott, én is vallom és én is kívánom, hogy a megyei közigazgatás végre-valahára racionalizáltassék, a községi közigazgatás pedig egyszerűbbé tétessék. Igen t. Ház! Mai felszólalásomat egészen másszerű témának szentelem, imint amellyel az általános vitában foglalkoztam, ahol a városok közigazgatásáról, a városok hajairól beszéltem, ^éppúgy, mint ahogy ^ előttem szólott képviselőtársam a megyékről és a községekről. En a városok gazdasági nehézségeit igyekeztem feltárni és a városi lakosságnak azt a helyzetét, amelyet részben a mai gazdasági viszonyok, részben pedig a kormányintézkedések okoztak. Most is városi kérdésről akarok beszélni, méig pedig a városi nyomorról. Azokról a szerencsétlen, nyomorgó, beteg emberekről, akiket köznyelven koldusnak hívnak. Azokról az emberekről akarok 'beszélni, akiknek nagyon kevesen ^sietnek 'segítségére, akik kiállanak az utcára és nyomorukat fitogtatják, bénaságugat mutogatják, azért, hogy az emberek megszánják őket. Azokról az emberekről is akarok beszélni, akik egészségesek, de mégis nyomort, bénaságot, betegséget színlelnek, azért, hogy maguknak ebből kereseti forrást csináljanak. Nem tudom soha elfelejteni azt a tülekedést, amely városomban, Egerben a templomok lépcsőjén folyt, ahol a koldusok verekedtek egy jobb helyéirt. De azt sem tudom elfelejteni. hogy láttam Egerben egy kocsmai jelenetet, ahol a béna, a vak, a, féllábú koldus orgiát rendezett azon a pénzen, amelyet az, előző napi vásáron összeszedett. Láttam a nyomort nemcsak városomban, hanem az ország nagyon sok városában, de láttam azt is, hogy a nyomor kereseti forrás lett, álkoldusok járják az utcákat, álkoldusok vannak Budapesten és álkoldusok vannak mindenütt, ahol a kolduskérdést még nem oldották meg. A köldnkkérdésnek — az álkoldus- és a kolduskérdésnék egyaránt — megoldását hozta az egri norma. Az egri normáról akarok beszélni, amelyet egy egyszerű, szegény ferencrendi szerzetes az egri elhagyott rendházban magába vonulva ÜQ-