Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

132 Az országgyűlés képviselőházának dés s el foglalkoztunk, az volt, hogy próbáltunk panaszokkal illetékes helyen eljárni és én lojálisán állapítom meg, hogy úgy a Hadigondozó Hivatalban, mint a németvölgyi Hadirokkant Otthonban a legmelegebb szívű megértéssel találkoztunk. Megállapítom azt, hogy mindenütt, ahol pótlékul kellene valamit adni annak a hadirokkantnak, r különösen a Honvéd-utcában, két kézzel szórnák a pénzt, ha megvolna rá a fedezet. De megállapítom azt is, hogy annak a módja, hogyan lehet az igazságtalanságokat kiküszöbölni, nem a, hadirokkant-törvényben rejlik, mert az végig hibás. Annyi baj van vele, hogy én valóban köszönettel olvastam képviselőségem elején Gömbös miniszterelnök úrnak azt az ígéretét, hogy ha majd az élet kialakítja a hadirokkan tkérdést, új novellákkal fog jelentkezni. Amikor azonban én megkíséreltem a legnagyobb sérelmeket a Ház előtt feltárni és kívántam azok orvoslását, miután egy törvény sem lehet olyan merev, mint amilyen merevnek találom a hadirokkanttörvényt, akkor azt mondották, hogy ez lázítás. Amikor azután megkíséreltem a hadirokkanttörvény sérelmes szakaszainak felsorolását, akkor éppen Árvátfalvi igen t. képviselőtársam közbeszólására azt mondotta a legilletékesebb tényező, hogy: ha esak egy rokkant lesz, akkor sem fogom felemelni annak a járadékát, (vitéz Árvátfalvi Nagy István: De nem azért, mintha én nem kívánnám a felemelést.) A Hadirokkant Újság 193,3 április 16-án egészen mást közöl a honvédelmi miniszter úrról. Az igen t. miniszterelnök úrnak, illetőleg a honvédelmi miniszter úrnak — álláspontja revideálása előtt — valóban tiszteletreméltók voltak a szándékai, amikor ő egy fajvédő kiáltvány programmjában azt mondotta, hogy 75 aranykoronánál, illetőleg a tiszti állománynál 150 aranykoronánál kisebb hadirokkantjáradék nem lehet s amikor ő azt állította, hogy minden köztisztviselői és magántisztviselői állás betöltésénél a hadirokkantak elsőbbségi igényének törvénybeiktatását fogja szorgalmazni s a hadirokkantalap és a hadirokkantműhelyek felállítása mellett fog lándzsát törni. Amikor ezt idézem, sajnálattal állapítom meg, hogy az ő ismeretes állásfoglalásának revíziója nem szolgálta ezt az ügyet, (vitéz Szalay László: Annál magasabbak a jelenlegi százalékok!) Szolgálni fogok vele azonnalit, képviselőtársam, de akkor ön szégyelni fogja magát. Elnök: Kérem a képviselő urat, ne szólítsa fel a képviselőtársait, hogy szégyeljék magukat^ Czirják Antal: De majd fogja, ha én fel fogom olvasni. Elnök: A képviselő urat, mivel az elnökkel polemizált, rendreutasítom. Czirják Antal: Igen t. Ház! Bátor vagyok a hadirokkanttervezet kapcsán a Honsz. által benyújtott véleményt is megemlíteni, mint amely egészen igazságos alapokon (vitéz Árvátfalvi Nagy István: Amit most is vallunk!) lényegesen magasabb javadalmazást akart juttatni a rokkantaknak, (vitéz Szalay László: Csak a Gömbös-kormány csinált valamit a hadirokkantak érdekében!) Arra nézve, amit Szalay t. képviselőtársam mondott, hogy nálunk magasak a, járadékok, ugyancsak a Honsz. kiadásából vagyok bátor idézni, hogy míg a magyar hadirokkanta áradék átlag 10 pengő 30 fillér, addig a német S~4, ülése 1936 május 25-én, hétfőn. hadirokkantak járadékának átlaga 113 pengő 91 fillér, a sokkal szegényebb osztrákoké 114 pengő, (vitéz Árvátfalvi Nagy István közbeszól.) Ezen nem lehet vitatkozni, ez az ön kiadványa, de nem is beszélek á belga és angol 2—300 pengős járadékokról, sőt az Egyesült Államok 5—6—700 pengős járadékairól sem

% Ugyancsak az önök kiadványaiból állapítom meg azt, hogy míg nálunk a hadiözvegyjáradék két gyermekkel 6 pengő 50 filléres átlagot tesz ki, addig az osztrák 55 pengő 68 fillért, a német 108 pengő 80 fillért; a teljes árva járadéka nálunk 3 pengő 25 fillérrel szerepel, míg az osztrákoknál és németeknél 43 pengő 50 fillérrel. Azzal az állítással szemben, hogy CL öllelgyár hadirokkantak jól vannak ellátva, legyen szabad ugyanerre a kompetens kiadványra hivatkoznom, amelyből megállapíthatjuk azt, hogy a legénységi 25 százalékos rokkant 2 pengős járadéka, az 50 százalékos rokkant 16 pengős járadéka vagy a 75 százalékos rokkant járadéka nem azt jelenti, hogy ezek nagyszerűen vannak ellátva, tmég akkor ^em,^ ha a 80 pengős 100 százalékos rokkantjáradékot megfelelőnek méltóztatik tartani, (vitéz Szalay. László: A 100 százalékosokra mondotta a képviselőtársam, hogy jól vannak ellátva. Azok tényleg jól el vannak látva!) A honvédutcai Hadirokkant Hivatal működése ma teljességgel kifogástalan lenne, ha a törvény erre módot nyújtana. Meglátogattam a németvölgyi-úti Hadirokkant ^Otthont is, amelynek ugyanolyan melegszívű tiszti és ápolószemélyzete van, mint amilyent az ilyen intézményeknél méltán elvárhatunk. (Malasits Géza: Csak pénzt adnak keveset!) Ott nem is az kell, hogy pénzt adjanak sokat, hiszen az ott ápolt 103 hadirokkant mellett még két- vagy háromszáznak is volna helye, hanem a gyakorlatiatlanság, a rossz szellem, a hibás intézkedés. Mert ott ugyebár találunk egy termet, ahol csupa egylábú ember van, találunk egy másik termet, ahol csak a törzsük vau meg a hősöknek, találunk egy harmadik termet, amely tele van olyan ágyonfekvő reszketősökkel, akik 18—20 esztendeje minden tagjukban reszketnek, sőt olyan is van közöttük, akinek a nyaka reszket, úgyhogy táplálni nem tudják, s az ottaniak kénytelenek végignézni, hogyan pusztul el. Ha azonban ebből a templomból kijövünk, könnybelábadt szemekkel s keressük, mi volna itt az orvoslás, az orvoslást abban látjuk, hogy az ilyen félkarú ugyancsak oda utalt hadirokkantakat vegyék ki abból a környezetből és adjanak nekik tisztességes hadirokkantellátási díjakat, hogy otthon is meg tudjanak élni, esetleg nyújtsanak módot nekik arra, hogy a raktárakban fekvő 70—80 varrógépből kapjanak egyet-egyet és készíttessenek velük például katonai nadrágokat. Ez nem lenne az ipar hátrányára s ezt egészen bátran tudná nélkülözni a hadseregnél dolgozó szabóság. (Malasits Géza: Több szív kellene ide!) Egyik módja volna ennek, hogy emberi színvonalra emeljék ezeket a hadárokkant-segélyeket és ne mondják azt, hogy nem fognak több hadirokkant-pótlékot adni akkor sem, ha már az utolsó hadirokkant lesz ott egyedül, mert az ilyen szív irányában, amelyet kérgesnek fognak minősíteni az

( érdekeltek, nem lesznek bizalommal azok a hősök, akiket állandóan kalaplevéve kellene megtisztelni és azok a hősök, akik ennek a Magyarországnak jövő katonáit fogják nevelni s akikre bizton számi tha-