Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-134

Az országgyűlés képviselőházénak 13U. ülése 1936 május 25-én, hétfőn. 123 Klnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Cseh-Szombathy László: Befejezem. — Ennek a nagyszabású tervnek megvalósításává,! •akarja megmutatni a jelennek és akar emléket állítani^ a jövő számára annak a, törhetetlen hazafiságnak, amely a sok kiállott szenvedés és csalódás dacára ezekben a csonka-bénatestű hadirokkantak lelkében kitörülhetetlen erővel él. T. Ház! A költségvetést tisztán azért nem áll módomban elfogadni, mert a honvédelmi miniszter úr évközben elejtett megjegyzései ennek a kérdésnek kedvező elintézéséről nem nyugtatnak ímeg. (Helyeslés a baloldalon.) Elnök: Müller Antal képviselő úr következik szólásra. Müller Antal: T. Képviselőház! A magam részéről is teljesen egyetértek mindazokkal a hazafias és szociális gondolatokkal, amelyeket előttem felszólalt Cseh-Szombathy t. képviselőtársam kifejtett, sőt, a magam részéről is leszek bátor egy-két ilyen kérdésre rátérni. T. Ház! Ha, a honvédelmi költségvetésnek adatait figyeljük és a végösszegét megnézzük, akkor elmondhatjuk, hogy Trianon szégyenfoltját tükrözi vissza ez a költségvetési összeg. Békét szaval az egész világ, főleg a győztes hatalmak 18 év óta, és soha nem volt ilyen nagymérvű hadi készülődés, mint éppen az utóbbi években. A hadifelszerelési ipar az egész világon ontja a gyilkos eszközöket és mi, szegény, .megcsonkított .magyarok itt vagyunk tehetetlenül kiszolgáltatva a,z idegen akaratnak, nem. tudjuk a védelemnek legelemibb eszközeit sem igénybevenni, mert a szégyenteljes trianoni béke ezt részünkre nem engedi meg. Körülöttünk állig fölfegyverkezve állanak, mi pedig ki vagyunk teljesen szolgáltatva. Ma olvasom az »Uj Nemzedék« első oldalán egy szívig hasító szót: »Védtelenség«. Ebben a védtelenségben szenved egész, hazánk, szenved társadalmunk, szenved hazánk minden egyes polgára. Ezt a védtelenségét nemcsak mi érezzük és nemcsak mi fedezzük fel, hanem az újságcikkek révén tudjuk, hogy egész Európában már fölemelik szavukat azok a, nemzetek, amelyeknek szívében még lakozik az igazság, mind fölemelik tiltakozó szavukat, hogyan lehet ilyen védtelenül hagyni egy ilyen nemzetet, mint a imagyar nemzet. Szégyen az, 'hogy nem imi határozzuk 'meg a mi védőseregünk létszámát, ezt reánk diktálták, egyáltalán nem intézkedhetünk abban a tekintetben, hogy imiennyi katonára van szükségünk, hogy (honvédelmiünk, e csonka ország védelme mennyi katonát tesz szükségessé; ezt nem mi szabhatjuk im/eg, hanam mindig a külső erőszaknak kell engedelmeskednünk. Az igazság jegyében mi egyenlő elbánást követelünk: vagy-vagy! kiáltjuk oda a világnak, aimiit nekik szabad, almit odaát szabad megtenni, miért nem adják azt meg nekünk magyaroknak, vagy pedig, amit nem szabad nekünk, miért cselekszik és miért tehetik meg azt a nagy, hatalmas, győző államokí Az igazság csak egyféle lehet. Ha igazság az, hogy ők védekezhetnek, akkor engedjék ezt meg a magyar nemzetnek is, ha pedig ezen védekezésre a 'béke érdekében nincsen szükség, akkor ne gyakorolják éppen elsősorban ők. T. Ház! Szociális szempontból is fontos ez a kérdés, mert ha rendes létszám lenne az országunkban .megengedve, mennyig munkanélküli szívódnék fel éppen a kötelező katonaság révén. De hasznos is egy ilyen katonai idő letöltése, mert azokban a fiatalemberekben a fegyelmet, a tekintélyt, a törvénytiszteletet és mindazokat a nemes érzéseket erősíti, emeli, amelyeket mi (mindig tapasztaltunk a békeidőben, tapasztaltunk a 'miultban. Milyen más volt az a legény, az a magyar ember, aki katonaviselt volt azzal szemben, aki nem volt katona, mennyit tanult, mennyit tapasztalt, mennyi tapadt reá az alatt a két-három év alatt, menynyit hozott magával haza a, katonaságtól. A mi békés szándékunk őszinte és becsületes, de a világ urainak természetesen meg kell érteniök azt, hogy a trianoni határok fenn nem tarthatók. En remélem, hogy egyetlen nemzet sem gondolhatja azt, hogy a magyar nemzet ebben a megcsonkítottságában sokáig fennmaradhat. Végeredményben egy reánk erőszakolt^ reánk diktált béke nem tűrhető sokáig. Nem tűrhetjük azt> hogy négymillió magyar idegen járom alatt szenved. A magyar parlamentben el kell hangzania annak, amit az egész közvéleményben napnap után hallunk, amit a társadalom minden egyes osztálya hangoztat, hogy lehetetlenség ezt tovább tűrni és nekünk magyaroknak társadalmi úton, a politika révén és mindenféleképpen fel kell világosítanunk a világ hatalmasait, hogy ez így tovább nem tarthat, hanem tessék ezeket a színmagyar területeket visszacsato'lni, tessék Szent István birodalmát visszaállítani. Nem Trianon diktátorai, hanem a magyarok Istene szabta meg e haza határát, ezer éven keresztül azt fenntartottuk és a magyarok Istenéhez folyamodunk, hogy minél előbb segítse azt visszaszerezni. (Helyeslés a baloldalon és jobbfelől) Már az általános vitánál szóvátettem a légvédelmi törvényt. Azt megszavaztuk, de annak végrehajtási utasítása még a mai napig nem jelent meg. Eckhardt Tibor képviselőtársammal az élén több előttem szólott képviselőtársam ezt a ^kérdést már felszínre hozta és a honvédelmi tárcánál helyesnek tartom magam is megemlíteni azt, hogy amikor az egész világ készülődik, amikor az egész világ polgárait védi, tehát a békés polgárokat védi meg egy esetleges támadástól, akkor mi magyarok sem nézhetjük teljesen ölhetett kézzel ezt a hatalmas nagy készülődést és, azt, hogy idebenn békés polgárok védelmére semmit se csináljunk. (Dulin Jenő: Pedig a törvényt gyorsított menetben tárgyaltuk !) A törvényt letárgyaltuk és meg is szavaztuk, mert éreztük azt, hogy szükség van arra, hogy a polgári gáz- és légvédelemről gondoskodni kell. Sajnos, a költségvetésben erre a célra semmi sincs beállítva. Nem tudom, hogy a kormány végrehajtási utasítás megjelenése után mit akar cselekedni, de én ezt a kérdést olyan sürgősnek t ártom, hogy ebben tényleg gyorsan kellene jönniök az intézkedéseknek. A külföldön mindenütt kötelezték a háztulajdonosokat, hogy minden utjonnan épült házban már ilyen védő kamrákat, ilyen helyiségeket kell berendezni, itt nálunk Magyarországon, sajnos, még egyáltalán nincs erről szó. Épülnek hatalmas új házak betónalapzatokkal, de légvédelmi helyiségekre vonatkozó kötelező intézkedés a hatóság részéről mindezideig nem történt. (Surgóth Gyula: Majd lesz, tessék várni!) Igen helyes t. képviselőtársam, hogy lesz, de mivel ez sürgős és mivel éppen itt vagyunk most a tavasszal, amikor nagyon sok ház építkezését^ kezdik meg, amikor egész városrészek építkezése van tervbevéve, nem lehet azt mondani, hogy majd lesz, hanem ezzel a kérdéssel ma kell jönni és nem holnap, hogy