Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.
Ülésnapok - 1935-133
Az országgyűlés képviselőházának 133. ülése 1936 május 20-án, szerdán. 103 Ezek az emberek zaklatásoknak vannak kitéve, Azon kezdem, hogy a községnek egy igen tekintélyes polgára, dr. Oláh nevű orvos, igen komoly nemzeti szocialista. Ott van egy Schultz József nevű polgár, akinek tulajdonítják azt, hogy ezek a nemzeti szocialisták kitartóan állanak a maguk helyén és nem akarnak engedni a maguk igazából. A csendőröknek nincs más tennivalójuk, mint az, hogy ezt a Schultzot hilincsbe verve kísérték át a gyulai fogházba, ahonnan egynapi ott-tartózkodás után elbocsátották. Ez alatt az idő alatt a többiek nagyon természetesen a legkomolyabb csendőri unszolásnak sem engedve, tovább . állották a sarat. Ezeknek az embereknek célja az, hogy nemzeti irányú elgondolásaikat akarják érvényesíteni és mozgalmukat komolyaibtbá^ akarják tenni. Ezeken a helyeken a szociáldemokratapárt igen t. kép viselői minden további nélkül kaptak gyűlésengedélyt a tél folyamán, kultúrelőadás címén. (Farkas István: Békésben nem engedtek semmit!) Van ott egy Cziegler nevű textilgyáros, aki a nemzetközi eszméknek nagy teret enged. Ez a gyáros a közelmúltban még rőföskereskedő volt és most komiszkodásnak kell neveznem, amit a nemzeti szocialista munkássággal szemben tesz, amikor elutasítja és nem fogadja fel a munkásságot. Az ottani textilgyári munkások nemzetellenes propagandát fejtenek ki, éltetik a proletárdiktatúrát, azt hangoztatják, hogy jöjjön a szovjet és így zavarják ezeket a nemzeti szocialista embereket. (Reisinger Ferenc: Ezt a kesztyűgyárost meg kell tanítani kesztyűbe dudálni!) Felhívom a belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy azokat az embereket, akik állásuknál, polgári foglalkozásuknál és családi származásuknál fogva annyira komoly nemzeti alapokon állanak, méltóztassék nemzeti szempontból elbírálni, őszintén szólva minden demagógiától és pártpolitikától eltekintve elsőrendűnek tartom, hogy nemzeti vonatkozásban biztosnak tudjuk magunk körül a talajt és a környezetet. Kérem, méltóztassék err&vonatkozólag megnyugtató választ adni. Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. vitéz Kozma Miklós belügyminiszter: T. Ház! Balogh István igen t. képviselőtársam interpellációjára van szerencsém a következőkben válaszolni: A helyi hatóságok több helyen a helyzet teljes ismeretében szükségesnek tartották azt, hogy bizonyos turbulens • elemekkel szemben, amelyek főképpen »kaszáskeresztes« cím alatt olyan módon mozdultak meg, amely már túlmegy a, politikának határán és amelyek mozgalmában már egészen más dolgok kezdődnek is, felléptek. Az. az elhatároló vonal, amely a kaszáskeresztes és a nyilaskeresztes párt tagjai között fennáll, némely helyen — nem mindenütt, hanem egyes helyeken — meglehetősen elmosódott volt. Ott pedig, ahol elmosódott, a, hatóság nem állt meg a kaszáskereszteseknél, hanem; fellépéséve] átment a nyilaskeresztesekre is. Amennyiben ilyen jelenségek a jövőben megismétlődnek, ez a fellépés, amíg én •belügyminiszter vagyok, minden esetben meg fog történni. Ezekben kívántam válaszolni, hozzátéve, hogy ^ tudomásom szerint itt nyilaskeresztes pártról, mint nemzeti szocialista pártról van szó. (Zaj, ~ Csoór Lajos: Ml a különbség a kettő között? — Rupert Rezső: Az egyiknek már van lipótmezei bizonyítványa, a másiknak még nincs! — Élénk derültség.) Elnök: Kíván az interpelláló képviselő úr a viszonválasz jogával élni? (Ifj. Balogh Istvás: Igen!) Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ifj. Balogh István: T. Ház! Igen érdekes probléma ez, amely itt hamarjában felmerült: a nyilaskeresztes és a nemzeti szocialista párt megkülönböztetése. Magyarországon a Festetics Sándor gróf vezetése alatt működő nemzeti szocialista párt a, nyilaskeresztes párt. (Zaj.) Nyilaskeresztes pártnak nevezik azért, mert nyilaskeresztes jelvénye van. (Rupert Rezső: Annak idején, 1919-ben, szociáldemokráciát hirdetett Festetics Sándor! Bennünket jól megveretett, akik akkor kisgazda-politikát hirdettünk egy gyűlésen!) Elnök: Rupert 'képviselő urat kérem, hogy ne ő adja elő az interpellációt. (Derültség.) Ifj. Balogh István: Engem a, (belügyminiszter úr válasza megnyugtatott. (Dinnyés Lajos; Hála Istennek! Nyugodjunk békével! — Élénk derültség a Ház minden oldalán.) A kaszáskeresztesek és a nyilaskeresztesek között megvont határvonal el nem imosódhatik, mert ez a határvonal nagyon karakterisztikus és nagyon félreérthetetlen. A mezőberényi emberek között a nyilaskeresztesek minden kellemetlenkedésektől tartózkodnak és a fegyelmet magukra kötelezőnek tartják, soha ellentétbe «nem jöttek a hatósággal, mindig tisztelték a törvényt. Ez jellemzi ezeket a nemzeti szocialistákat. A kaszáskeresztesekről, mélyen tisztelt (belügyminiszter úr, azt hiszem, ilyesmit nem méltóztatik állítani. A (belügyminiszter úr válaszát tudomásul veszem, (Mozgás és zaj.) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a belügyminiszter úr válaszát tudomásul vette. Következnék Csoór Lajos képviselő úr interpellációja, tudomásom szerint azonban a képviselő úr bejelentést óhajt tenni. Csoór Lajos: T. Ház: Tekintettel arra, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr, akihez interpellációmat intéztem, nincs jelen, viszont ő ígéretet tett arra, hogy válaszolni kíván interpellációmra, kérem a Ház hozzájárulását ahhoz, hogy interpellációmat elhalaszthassam. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a halasztáshoz hozzájárul. Következik ifj. Balogh István képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. vitéz Kenyeres János jegyző (felolvassa): »Interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. 1. Az 1934/35. évi külföldre irányuló kereskedelmünk. 2. Miként tervezi a miniszter úr az idei kivitel lebonyolítását? ifj. Balogh István & k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Ifj. Balogh István: T. Képviselőház! Szemben Csoór Lajos igen t. képviselőtársammal, szokva vagyok ahhoz, hogy valahányszor a kereskedelemügyi miniszter urat interpellálom, nem áll módomban őt itt a Házban üdvözölhetni. T. Ház! Az a gondolat, amely engem interpellációm elmondására késztet, nem más, mint az a boldog tudat és az a boldog érzet, hogy az Úristen különös kegyelméből olyan áldásdús, nagy termés ígérkezik, amilyenre kilátás tavaszi időkben hosszú évek óta nem igen mutatkozott. (Farkas István: Várjuk meg az aratást!) Ezzel kapcsolatban az embereket idegessé teszi és gondolkozóba ejti a küLke14*
