Képviselőházi napló, 1935. VIII. kötet • 1936. május 19. - 1936. június 6.

Ülésnapok - 1935-133

Az országgyűlés képviselőházának 1 megszervezését, megteremtését is tervezi, örömmel konstatálom, azt is, — ezt ugyan a miniszter úr nem jelentette be, de »valamennyiünknek, akik ezt figyelemmel kísérjük, tudomásunk van róla — hogy a miniszter úr megalkotta a továbbképző iskola tantervét, amely a múltban bizony meglehetősen általánosságban mozgott^ és tisztán közismereti tárgyak közlésére szorítkozott. Most azonban a miniszter úr úgy alkotta meg a továbbképző iskola tantervét, hogy annak tananyaga a tantervnek körülbelül osak B

/3-át jelenti, tehát a vidéki iskolákba n a falusi gyermekek irányában ezt a népiskolai továbbképzést már nagyon súlyos és értékes gazdasági tartalommal tölti ki. Ezzel kapcsolatban egy sajnálatos jelenségre kívánok itt rámutatni. 52 gazdasági népiskola működik — közülük 21-et állami pénzen tartanak fenn, a többi pedig a községek és vármegyék áldozatkészségéből áll fenn — és ezek mindegyike egyformán a maga hivatásának igazán méltó színvonalán áll. Ezzel szemben egy sajátságos jelenséggel találkozunk,^ nevezetesen azzal, hogy a továbbképző iskolák nem annyira a gazdasági oktatás irányában, mint inkább az általános (képzés irányában^ mutatnak eltolódást. Ez aggasztó jelenség §s fel kell kérnem a kultuszminiszter urat, méltóztassék ezt a jelenséget szíves figyelmére méltatni és odahatni, Logy az általános irányzat helyett, amely tisztán a 'közismereti tárgyak ismétlésére szorítkozik, ez a gazdasági irányú továbbképzés foglalja el a régi általános irányú képzésnek a helyét. Szintén nem túlrégen, talán az ősszel jelent meg egy miniszteri rendelet, amely a polgári iskolának a tantervét is akként módosította, hogy módot ad a mezőgazdasági tárgyaknak a gyakorlati bemutatásra is. Utasítást ad arra, hogy a polgári iskolai növendékek, akik megfelelő mezőgazdasági szakoktatásban is részesülnek, a polgári iskolai tanterv keretében ezeket az ismereteket gyakorlati tanulmányokkal is alátámaszthassák. Utasítást ad tehát arra, hogy ahol vannak gyakorló területek, ezeken folyjék a helyszíni oktatás, ahol pedig ilyen nincs, ott a tanulók kirándulásokat tegyenek a közeli közép- és nagygazdaságokba is, hogy közvetlen impressziók segítségével szilárdítsák meg a tantermek padjaiban szerzett elméleti gazdasági ismereteiket. _ Sajnos, még mindig lényeges hiányosságok állanak fenn a gazdasági szakoktatás terén ezen a területen is, nevezetesen a gazdasági szaktanítói kérdés még mindig nincs rendezve. A békeidőkben tudvalevőleg két intézet képezte ki a gazdasági népiskola tanítóit: a, kecskeméti gazdasági szaktanítónőképző intézet és a komáromi gazdasági szaktanítóintézet. Ezt az utóbbit tudvalevőleg a csehek rabolták el tőlünk és bizony 15 esztendő óta nincsen utánpótlás. Ezek az iskolák, ezeknek legalább is férfitanerői ilyen formán szinte kihaltak, úgyhogy rendkívül sürgős teendő volna, hogy a férfigazdasági szaktanítók képzésére megfelelő európai színvonalon álló és nagyméretű intézetet létesítsen a kultuszkormány; {Helyeslés.) azért nagyméretűt, mert a gazdasági szakoktatás sikerének alapfeltétele az, hogy elméletileg és gyakorlatilag egyaránt megfelelően képzett tanerői legyenek. Bátor vagyok tehát sürgetni ennek a gazdasági szaktanítóképző intézetnek mielőbbi, haladéktalan felállítását és a nagy ügy szolgálatába való állítását. 3. ülése 1936 május 20-án, szerdán. 95 De a továbbképző gazdasági szaktanfolyamokban és ismétlőiskolákban is bizony tapasztaljuk, hogy a gazdasági tárgyak előadói, maguk a tanítók is bizony egy kissé felszínes, felületes gazdasági műveltséggel rendelkeznek. Ezek a tanítók két kategóriát alkotnak. Egyik kategóriájuk olyan, amely négyéves kurzust végzett és itt szerzi meg gazdasági ismereteinek alapelemeit, a másik olyanokból áll, akiknek talán annál a véletlen körülménynél fogva, hogy maga is gazdasággal rendelkezik és talán kisgazdacsaládból is származik, módjuk volt bizonyos gazdasági ismeretek elsajátítására, ezt igazolták és e réven bizonyos jogosításhoz jutottak. Ez azonban nem elegendő, hogy »ex kathedra« hirdesse a mezőgazdasági tudományokat. A gazdasági szaktanítókat az eddiginél alaposabb és gyakorlatiasabb szakműveltséggel kell felruházni. Ehhez vezető útnak tartanám, ha a tanítóképzésnél, már a tanítóképzőintézeti növendékek felvételénél tekintettel^ volnának r ezekre a szempontokra és a tanítóképzőintézetekbe, különösen a vidéki tanítóképzőintézetekbe elsősorban ilyen gazdacsaládokból származó növendékek felvételét szorgalmazná a kultuszkormány. Ezért erre vonatkozólag kérem különösen a kultuszkormány kegyes figyelmét és maradéktalan intézkedését, hogy a falusi tanító tényleg a falu levegőjéből és falusi gazdák: véréből sarjadzzék, hogy ilyen formán meglegyen benne a föld szeretete és meglegyen a^ rábízott növendékek neveléséhez szükséges rátermettsége is. Sajnálattal nélkülözzük a legutóbbi időkben a tanítóképző-intézetekben a gazdasági szaktanárokat. Valamikor volt ilyen katedra rendszeresítve a tanítóképző-intézetefcben, ezek az intézetek azonban kölcsöntanárokkal dolgozták; a, földmívelésügyi minisztérium kölcsönözte a tanítóképző-intézetek számára tanárait, ibár ott is tanárhiányban szenvednek, mert ebben az országban a gazdasági szaktanárok, tanítók száma alig 200, amíg az ipari és a kereskedelmi szakoktatás szolgálatába állított tanári kar létszáma felül van az ezren. Nem helyeselhetjük, hogy ebben az agrárországban ilyen kevés a megfelelő gazdasági oktatószemélyzet száma, tehát az volna a tiszteletteljes kérésem a kultuszminiszter úrhoz, hogy ezt az állapotot is haladéktalanul szüntesse meg és a tanítóképző-intézeteket méltóztassék ellátni megfelelő gazdasági szakl^anerőkkel megfelelő állandó gazdasági tanároknak beállításával. T. Ház! Nagy szóosaták folytak a mai nap folyamán a gazdasági szakoktatás problémájáról, a történelmi ' materializmusról, meg a szellemtörténelmi irányzatról és azoknak értér keléséről. Azt hiszem, hogy az agrikultúra igenis maga i» kultúra és bár nem vagyok az anyagelvű világnézet embere, de vallom azt, hogy a kultúra virágai is csak akkor nyílnak, díszlenek és pompáznak, ha a gazdasági jólét talajába bocsátják be 'gyökereiket. {Ügy van! Ü

gy van! a jobboldalon.) Ezt^ a rendkívüli fontosságú tételét a költségvetésnek azzal a tiszteletteljes kéréssel ajánlom a iminiszter úr kegyes jóindulatába, hogy azokat a, gyakorlati kívánságokat, amelyeket a sikeres oktatás érdekében most kifejezésre juttattam, minél előbb, lehetőleg a most következő iskolaév elején már intézményesen biztosítani méltóztassék. Egyébként a címet elfogadom. {Helyeslés a jobboldalon.) 13*