Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-121

88 Az országgyűlés képviselőházának 121 hogy szalonkocsikat rendezzenek be az ország­ban, hanem arra is, hogy olyan kocsikat ren­dezzenek be, amelyeket az utasok használnak és amelyeket elég drágán fizetnek meg, mert olyan horribilis tarifa van Magyarországon... (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Egyike a legolesóbbaknak a világon!) Ezt az érvet is­merem, igen t. pénzügyminiszter ár, tényleg úgy van, olcsóibb, mint a nyugat felé eső álla­mokban, ellenben ne méltóztassék figyelmen kívül hagyni azoknak a teherviselőképességét, keresőképességét a magyar emberek keresőké­pességével szemben. Ha abszolút számokban veszi az összehasonlítást a miniszter úr, akkor tényleg igaza van, azonban nem abszolút szá­mokban kell ezt az összehasonlítást megtenni, hanem ahhoz kell a díjakat hasonlítani, hogy a magyar utazóközönség elbírja-e, hogy Buda­pesttől Debrecenig, erre a 240 kilométeres tá­volságra, a gyorsvonat második osztályán 20 pengő 50 fillért kell fizetni. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Azt is meg kell nézni, hogy a Máv. megbírja-e!) A Máv. megbírja, mert a miniszter úr által bevezetett filléres vonatok nagyszerűen beváltak, kifizetődnek és, sajnos, odáig jutottunk, mint a napok'ban is olvastam, hogy valóságos rohamot intéznek a filléres gyorsvonatok utasai a jegyekért, mert máskép nem tudnak hozzájutni ahhoz, hogy hozzátar­tozóikat, rokonaikat a vidéken meglátogathas­sák. (Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: El­árulhatom, hogy a filléres vonatokra ráfizet a Máv.) Amit tehát a miniszter úr itt beígért, hogy öntözésre, államvasuti és vízimunkálatokra 13*6 milliót kíván fordítani, ez édeskevés ezek­nek a munkálatoknak elvégzésére, úgyhogy itt feltétlenül szükséges, hogy a kocsipark meg­változzék és a felfrissítés megtörténjék. De bátor vagyok a miniszter úr figyelmét felhívni egy másik körülményre és pedig a be­ruházási programmnak egy másik tételére, az útépítésre. Az útépítési programmot a minisz­ter úr elődje, nem a pénzügyminiszterségben, hanem még a kereskedelemügyi miniszterség­ben volt elődje, Bud János kezdte meg Ma­gyarországon, már nagyobb mértékben. Erről a kérdésről a múlt év decemjber 2-án & keres­kedelemügyi miniszterhez interpellációt intéz­tem és interpellációmban különösen arra hív­tam fel a kereskedelemügyi miniszter úr fi­gyelmét, hogy ha egyszer már utat építenek, akkor lehetőleg olyan úttípust válasszanak ki, amely út-típus megépítése mellett az arra for­dítandó költségeknek tekintélyes része, lehető­leg száz százaléka jusson anyagra, magyar anyaerra és a munkaerőnek a felhasznál Akkor ebben a felszólalásomban, ebben az interpellációmban rámutattam, arra, hogy az utóbbi időkben végzett nagy munkálatok, akár a transzkontinentális útnak a megépítése, akár a siófoki, akár a bécsi útnak a megépítése olyan anyagok felhasználásával történt, ame­lyeket külföldről kellett beszerezni, holott a külföldről való anyagbeszerzés a pénzügymi­niszter úrnak a programmjába is ütközik, így tehát ennél a kérdésnél nem közömbös pénz­ügyminiszteri szempontból sem, bár nem tar­tozik a miniszter úr hatáskörébe, hogy az utak építése milyen^ anyagból történjék meg. Már most éppen ennek az anyagnak a tár­gyalása előtt kaptam egy versenytárgyalási hirdetményt, egy ajánlati felhívást, amely a fűzesábony—nyírábrányi állami közútnak a megépítésére vonatkozik. Ennek a közútnak ülése 1936 április 30-án, csütörtökön. megépítése topekaburkolattal történik. Ami­kor meglehetősen bőségben van itt, ebben az országban magyar anyag, amelyet magyar munkáskéz termel ki, amelynek felhasználásá­val több munkaerőt tudunk foglalkoztatni, ahol nem tisztán gépi erővel, hanem emberi munka­erővel lehet az anyagokat felhasználni, akkor teljesen lehetetlennnek tartom, hogy akár asz­faltburkolatos utakat építsen az igen t. kor­mány, akár pedig topekaburkolatos utakat, amihez külföldi anyagot kell behozni, azonkívül gépi erővel végzik a munkálatoknak nagyobb részét, ami azt jelenti, hogy kevés ember jut ezen a módon keresethez és akkor inkább a kapitalisták, 'inkább a vállalkozók rakják zsebre azokat az összegeket, amelyeket zsebre akarnak rakni az ilyen útépítéssel kapcsola­tosan. Felhívom még ezzel kapcsolatosan a mi­niszter úr figyelmét arra, hogy necsak azok­nak az utaknak kiépítését méltóztassék a kor­mánynak programmjába venni, amelyekre Gre­csák képviselőtársam is utalt, amelyek kétség­kívül feltétlenül szükségesek, — én magam is beismerem — a nyugati államokkal való köz­lekedés szempontjából, tehát elsősorban az ide­genforgalom szempontjából, hanem méltóztas­sék az igen t. pénzügyminiszter úrnak, mint a kormány egyik tagjának, figyelembe venni a tiszántúli részeknek teljesen elhanyagolt út­építését is. (Esztergályos János: Es a dunán­túlit is!) A Dunántúl egyrésze,, különösen So­mogynak, Baranyának egy része is teljesen elhanyagolt állapotban van, de ahhoz fogható elhanyagoltság, amilyen a tiszántúli részeken van, sehol az országban, egyetlenegy vidéken sincsen. Ugyancsak évek óta halljuk a kormányzat részéről, mint programmot, hogy az Alföld megmentése érdekében intézkedéseket tesznek. Alföldi kongresszusokat tartották a legutóbbi tíz évben, egyszerre megismerték és meg akar­ták ismerni az Alföldet. Ezeken a kongresszu­sokon azonban, amelyeket tartottak, nem tör­tént semmi más, mint az, hogy nagy beszédek hangzottak el az Alföld megismertetéséről, az Alföld elhanyagoltságáról, a tuberkulózisnak az Alföld lakói, tehát a színmagyar népesség között való pusztításáról, ellenben, ezen túl semmiféle intézkedés sem történt az Alföld megmentése érdekében. Nem történtek ott út­építések, nem történtek vízi munkálatok, nem 1 történtek fásítások, nem történtek erdősítések és ma a tiszántúli rész olyan elhanyagolt terü­lete az országnak, amilyenhez fogható mines, mert ha összehasonlítást teszünk a nyugati vármegyékkel, akár a dunántúli vármegyékj kel, azok parádézhatnak a Tiszántúllal való összehasonlításban és valóságos kulturális ma­gaslaton állanak a tiszántúli vidékkel szem­ben. (Ronkay Ferenc: Erről is a kormány te­het? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát ki?) Hát ki? (Farkas István: Ki igazgatja az országot? — Esztergályos János: A négus te­het talán róla? — Farkas István: A bugac­pusztai csősz vagy a kormány az úr az or­szágban? — Zaj.) Egy további kérdés, amelyre a miniszter úr figyelmét felhívom, hogy teremtsen az or­szágban olyan közállapotodat és olyan gazda­sági helyzetet, amely lehetővé teszi, hogy ne­csak közimunkákat kelljen nekünk sürgetnünk munkaalkalmak teremtése céljából, hanem maga a polgárság is tudjon magánnrankála-

Next

/
Oldalképek
Tartalom