Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-120

74 Az országgyűlés képviselőházának 1, (Élénk derültség a jobboldalon. — Payr Hugó: Önök többet tudnak jelölni, az biztos!) Elfelejtették ugyanis kedves képviselőtársamat, Czirják Antalt pénzügyminiszternek jelölni. (Derültség.) Egy aktív minisztert vontak be a kombinációba, valamint egy más párthoz tartozó neves államférfiút, aki ma még nem is tagja a törvényhozásnak. (Rassay Károly: Halljuk már a neveket! — Boczonádi Szabó Imre: Bassay ibenne van! — Derültség. — Beyer Károly: Meg vagyunk nyugodva! — Boczonádi Szabó Imre: De Rupert kimaradt ! — Zaj.) A listán belügyminiszter Eckhardt Tibor, külügyminiszter gróf Bethlen István, igazságügyminiszter Rassay Károly. (Kassay Károly: Végre! — Derültség.) A pénzügyminiszter hiányzik. (Br. Berg Miksa: Talán olyan rossz kormány volna ez? — Payr Hugó: Fognak annak is tapsolni! — Bassay Károly: Vérlázító lázítás! — Derültség.) Ugyanebben a cikkben Eckhardt nyilatkozik (olvassa): »Reám nézve nem újság a Gömbös-kormány bukása. Gömbös már régen bukott emlber volt, -csak az ország közönsége előtt sikerült neki ezt elleplezni.« (vitéz CsicseryRónay István: Ez már lázítás! — Peyer Károly: Olyan, mint a négus; az is meghalt, csak titkolják! — Jurcsek Béla: Eckhardt még leplezni sem tudja, hogy megbukott! — Folytonos nagy zaj a Ház minden oldalán.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak a szigetvári választás izgalmait itt újra eljátszani. (Elénk derültség. — Peyer Károly: Ilyen olcsó szórakozásunk régen volt!) Gr. Pálffy-Daun József: A lap Jkövetkező oldalán az áll, hogy egy nagynevű és vitéz tábornok, felsőháza tag, azért érkezik a kerületbe, hogy ott a válasiztás menetét ellenőrizze. (Mozgás.) A harmadik oldalon az áll, hogy a jelölt rögtön ki fog lépni a nemzeti egységből és átlép a nyilaskeresztes pártba, de erről a Nep. még semmit sem tud. (Br. Berg Miksa: Még megtudhatja! — Gr. Apponyi György: Az lázítás, hogy belép a nyilaskeresztesekhez?) Az a negyven képviselő, aki ott volt, idevonatkozólag nem tudott meg semmit. (Payr Hugó: Es mit írtak a ti lapjaitok! Azt is tessék felolvasni! — Zaj. — Elnök csenget. — Rupert Rezső: Pálffy-Daun utálja a grófokat!) Elnök: Tessék folytatni. A képviselő úr örüljön,, hogy csend van: méltóztassék folytatni. (Élénk derültség.} Gr. Pálffy-Daun József: Hogy miképpen dolgozott az ellenzék, igazolja az a körülmény, hogy ezeket a lapokat ezerszámra küldöttek szét a kerület széleire, a Dráva vidékére és nem bent a központban terjesztették először, hanem ott, ahol azt hitték, hogy kisebb a csendőri ellenőrzés és nem fogják megtalálni ezeket a lapokat. (Payr Hugó: Mi bűn van ezekben a cikkekben? Nincs olyan ügyészség, amely vádat emelne ezekért!) A választási törvény 150. §-a értelmében igenis, el kellett kobozni ezeket a lázító lapokat, ezt helyesen tették és dicséretet érdemel a hatóság, hogy elkobozta ezeket. (Peyer Károly: De hol van itt a lázítás?) Ott, amiért a házkutatási; elrendelték. (Payr Hugó: Törvénytelenül. — Br. Berg Miksa: Nem volt joguk!) A nyomdász fia tettlegesen szállt szembe a csendőrséggel. Ezért el kellett kobozni a lapot. (Payr Hugó: Ez nem ad jogot a házkutatásra! Tanulja meg a törvényt a gróf úr! ?. ülése 1936 április 29-én, szerdán. — Egy hang a jobboldalon: Ne kiabáljon. — Peyer Károly: A vizsgálóbíró koboztathatja el!) Az egész választási kampányból látható volt, hogy azt Budapestről irányították. (Payr Hugó: Hogy az urak terrorizáltak! — Zaj és felkiáltások jobbfelől: Önök!) De az urak tévedtek, tudniillik elfelejtették azt, hogy a vidék lakossága nagyon megutálta a karteleknek és Sermáknak a küldönceit. (Ügy van! a jobboldalon. — Peyer Károly: Ha mi ezt mondjuk a vidéken, akkor tényleg lecsuknák bennünket lázításért.) Az ilyen újságok súlyosan érintik a jelölt esélyeit, mert a választók egész éjjel a rádiót hallgatták, miután tudni akarták azt, hogy a kormány miért mondott le. Ezért koboz tattá el az ügyészség B. 2000'1936. szám alatt az összes található lappéldányokat a büntetőtörvénykönyv 567. §~a alapján és ezért tartotta nagyon helyesen. Kenderessy főszolgabíró a házkutatást az ellenzék párthelyiségeiben. (Payr Hugó: Magánlakásban tartott házkutatást, nem a párthelyiségben. Ne mondjon ilyent, ami nem áll meg! Hálószobában és nem a pártirodákban tartott házkutatást! A gróf úr mellé ütött, a tényeket tessék mondani!) További tényekkel jövök. Az egész idő alatt a sajtó egy része álhírekkel bolondította a választókat, pl. azzal, hogy 38 feljelentést volt kénytelen tenni az üldözött ellenzék, holott a jelentések szerint április 27-ig — 19-én volt a választás — egyetlen feljelentés sem étkezett be a hatóságokhoz. (Payr Hugó: A törvényben benne van, hogy 30 napon belül kell beadni a feljelentéseket, hogy az adatokat kellőképpen összegyüjthessék!) A kerületben teljes nyugalom uralkodott egészen addig a pillanatig, amíg az úgynevezett aszfaltgazdák meg nem jelentek: fiatalemberek térdnadrágban, dobutcai és váciutcai stílussal, (Payr Hugó: És fekete ingben a grófok! — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ezekről az emberekről látni lehetett, hogy bölcsőjük nem a szigetvári kerület magyar faluiban ringott, hanem másutt. Az utolsó nap előestéjén is megjelent és ellepte a kerületet 30—40 bócher, (Nagy derültség.) akik a bizalmi címet és jelleget viselték azért, hogy másnap reggel megvédjék az alkotmányt ós a jogrendet. (Derültség a, jobboldalon. — Egy hang jobbfelől: Gratulálunk az egyesült ellenzéknek!) Természetesen ilymódon a harag a hivata los jelölttel és a nemzeti egységgel szemben egyre fokozódott részükről, de ugyanilyen mértékben fokozódott az ellenzéki terror is. (Gr. Apponyi György: A bócherek terrorizáltak?) A budapesti liberális sajtó tüzet látszott hányni és a legképtelenebb hazugságokat volt kénytelen megírni azért, hogy az igazság valahogyan ki ne tűnjön. (Zaj. — Czirják Antal: És azok a csendőrök, akik Eckhardtra vártak?) Bizonyos cikkekből kifolyóan lovagias ügyek is keletkeztek, de ezekről, mivel elintézve még nincsenek, természetesen nem nyilatkozhatom. Mindenesetre feljogosított bennünket a baloldalig sajtó egyre, és pedig arra, hogy a sajtótörvényjavaslat tárgyalása folyamán (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) minden egyes rágalomért, minden egyes paragrafuson egyet szorítsunk, egyet csavarjunk. (Nagy zaj. Taps a jobboldalon. Taps és derültség a baloldalon.) Azt hiszem, nemcsak az én pártom osztja ezt a felfogásomat, de osztja a becsületes magyar közvélemény és a becsületes magyar, hazafiasán író és gondolkodó sajtó is. (Zaj és derültség a balol-