Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-120
. Az országgyűlés képviselőházának 120. tatkoztak a díjtartalékban, a felügyelő hatóság követelte, hogy ezt a magyarországi követelést kössék le a díjtartalék fedezetéül. A bécsi köz-» pont le is kötötte, azonban közben a felügyelő hatóság tudta nélkül a papírokat, amelyek a vételárkövetelés ellenértékei, a világ legkülönbözőbb részeiben igen súlyosan megterhelte, úgyhogy ezek most már mint követelés csak annyit érnek, amennyi a papírok kiváltása után, ha egyáltalában valami megmarad. Ez a postatakarékpénztári tartozásnak a hiteles története, minden egyéb kombinációt méltóztassék tárgytalannak tekinteni. Miután megfeleltem ezzel az első, második, negyedik és hatodik kérdésre, — áttérek a hetedik kérdésre, amely lényegében a felügyelet kiépítésére vonatkozik. Azt hiszem, hogy közben már erről is nyilatkoztam. En igenis a felügyelet kiépítését szükségesnek (Helyeslés.) és helyesnek tartom. Részletesen kidolgozott tervem volt már februárban, sőt már régebben a Phönix-bukás előtt, ez pedig nagyban és egészben az, hogy több szakembert kell beállítani, (Helyeslés.) továhbá a felügyeletet hatályosabbá kell tenni a helyszíni vizsgálatokkal is és azután az egész felügyeletet — hogy úgy mondjam — bizonyos autonómia bevonásával disztanszirozni kell a pénzügyminisztériumtól, bár megtartva annak főhatósága alatt. Mert méltóztassanak elképzelni: nem lehetséges állapot az, hogy a legkiválóbb főtisztviselők egyike, az államtitkár kénytelen most ezzel az üggyel foglalkozni, minthogy rátukmálták a fel ügyelőhatóság elnöki tisztét és ugyanakkor az akták gyűlnek és egyéb fontos ügyeket nem ér rá elintézni. Nézetem szerint lehetőleg egy kívülálló szakértőt kell elnökké megtenni. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Szükséges ez azért Is, mert a pénzügyminisztériumnak még ezen a felügyeleti hatóságon is felül kell állnia. Egyébként is reformokat kell életbe léptetnünk, mert nem nézhetjük azt, hogy ma a felügyelőhatóságnak nincs hatályos eszköze arra, hogy a szennykonkurrenciát megakadályozza. Én sem helyeslem ugyanis teljes merevségében azt a felfogást, amelyet a képviselő úr szintén méltóztatott helyteleníteni, de amely a magyar biztosítók egy részében állítólag mutatkozott. De azért mégis van talán valami jogosultság aifoban, ha azt mondják: mi a legkonzervatívebben vezetjük üzletünket, mi nem kötünk irreális üzleteket, s akkor egy külföldi vállalat belföldi fiókja szennykonkurrenciával alákínál bennünket, a legnagyobb nehézségeket csinálja, végül is összeomlik s akkor azt kívánja: gyertek, segíteni, mert a mi bajunk baja az egész magyar biztosítási ügynek. Ha ők erre az álláspontra helyezkednek, ezt én nem engedem mereven érvényesülni, de az előzmények után bizonyos fokig megértem. Azt mondom tehát: nekünk a szennykonkurrencia ellen intézményes eszközökkel kell küzdenünk. 1 Természetesen itt is vigyázni kell, mert az megint egy, a magyar nomenklatúrában nagyon rosszhangzású dologra: kartelre vezet, ha hivatalból történik intézkedés, hogy bizonyos díjon alul nem szabad biztosítani. Itt helyes megoldást kell találni; utóvégre Franciaországban így van és más példák is vannak erre A második dolog — nem akarok részletesen kitérni erre — az, hogy noha örülÖk s ha az emberek keresetük után adót fizetnek, mégsem lehet nézni azt, hogy az ügynöki díjak horribilis összegeket vigyenek el. (Ügy van! Ügy van!) Ez nem egészséges dolog, ebbe bele kell avatülése 1936 április 29-én, szerdán. 71 kőzni. Ezúttal nem akarok azonban részletesen kitérni azokra az elvekre, amelyek e tekintetben már kialakultak. Áttérek most a képviselő úr 5., 11., 12. és 14. kérdésére, hogy tulajdonképpen mi fog történni és mi van történőben. Itt azt kérdezi a képviselő úr tőlem (olvassa): »Megnyugtatónak tartja-e a miniszter úr azt, hogy a bécsi anyaintézettel folytatott tárgyalásoknál az képviselje a magyar érdekeket, valamint az intézet eddigi státuszát az állapítsa meg, akit az eddigi ellenőrzésben esetleg felelősség terhel 1 ?« Én nem tudom, hogy terhel-e valakit felelősség, nem tudom, van-e hiba, de kijelentem, hogy ezt nem tartanám megnyugtatónak, éppen ezért a Pénzintézeti Központot — mint mondottam — gondnokká kirendeltem, nála összpontosítottam mind a státuszmegállapítást, mind a kibonyolítási tárgyalásokat, ^ mind pedig végül a javas lattételt a deviza- és vaîutaellenôrzés terén stb. megteendő intézkedésekre nézve is. Ezek a tárgyalások folyamatban vannak. Nagyon fontos volna, ha rövid ido alatt meg tudnók mondani, lesz-e redukció s ha lesz, milyen és hogyan lesz. Én nem merek igérní. Ez az ügy meg hetekig eltarthat, mert nem lehet máról-holnapra megoldást hozni. Tulajdonképpen isehol sem hoztak eddig teljes megoldást. Az osztrák konstrukciónál sem tudom egyelőre megítélni, hogy teljes eredményt hoz-e; a vele járó ismertetett kényszerítő rendelkezések egyébként mindenesetre nagy megszorításokat jelentenek. A tárgyalásoknak célja az, hogy azt a hiányt, amely mutatkozik^ amennyire lehet, csökkentsük. Ezek a tárgyalások igyekeznek a rendkívül nehéz helyzetbe jutott alkalmazottak érdekeit, amennyire lehet, szintén szem előtt tartani, hogy egy máról-holnapra való teljes likvidájlás — amit nagyon helyesen említett az interpelláló képviselő úr — ne következzék be. (Helyeslés.) Százszázalékos eredményeket előre garantálni jóhiszeműen senki sem tudhat, de meg vagyok róla^ győződve, hogy ezt a kérdést, bár nem veszteségek nélkül, — mert a biztosítottak kétségtelenül bizonyos veszteséggel fognak ebből kijutni — de észszerű keretben úgy fogjuk megoldhatni, hogy ezután a szörnyű és nagyon bántó zivatar után tisztább lesz a levegő és a magyar biztosítási eszmének józanabb megalapozása fog bekövetkezni. Elbben határozottan bízom. Itt állok önök előtt, többet felelősségem tudatában ma nem mondhatok. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen-) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Andaházi-Kasnya Béla: T. Ház! Előrebocsátom, ihogy a miniszter úr válaszát elfogadom. Hogy mégis felszólalok, ezt azért teszem, mert éppen abból a meleg hangból, amelyet a miniszter úr használt, következtetnem kell arra is, hogy át fogja érezni, hogy vannak itt bizonyos kérdések, amelyek mégis csak megoldásra és pedig gyors megoldásra szorulnak. Ilyen például a miniszter úr 2310. számú rendelete, amelyben elrendelte, hogy ihalál esetén a kifizetés azonnal folyósíttassék, de a tmegélés esetére nem méltóztatott intézkedni. Ez annál is inkább súlyos dolog, mert nagyon sok olyan kis biztosított van, aki tulajdonképpen nyugdíjjárandóságát félti ott, akiknél az az eset^ áll fenn, hogy 100—150^—200, szóval csak néhányszáz pengőről van szó, amely azonban nekdk exisztenciát jelent, többet jelent, mintha 10*
