Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-120

Az országgyűlés képviselőházának 12 vették a mi rendeletünket és három hónapi moratóriumot állapítottak meg, a perlést és a végrehajtást eltiltották, minden kifizetést eltiltottak, bizonyos méltányossági kifizetések kivételével, — ami nálunk is megvan — és tudomásom szerint a közvélemény előtt még ismeretlen, hogy egyáltalában hogyan tudják majd a kérdést érdemben megoldani. Azt hiszem tehát, hogy erre, mint definitív rendezésre nem lehet hivatkozni. Ha most a cseh állapotokkal hasonlítom össze a mieinket, ott ugyanaz van, ami Jugoszláviában, azzal a különbséggel, hogy sokkal nehezebbnek tartják a kérdést, semhogy három hónap alatt egy megoldás lehetőségére már most biztosan számítanának, hanem minden eshetőségre egyéves teljes moratóriumot rendeltek el. Nálunk a kiadott rendelet az egész ügyet lerögzítette és a gestiót a Pénzintézeti Központ kezébe adtuk, amely egy holnap megjelenő rendelettel forrná; lisan is gondnokká neveztetik ki. A biztosítási jogszabályok szerint a gondnok lényegileg a kormánybiztosi jogkört gyakorol és töröltetik a belföldi üzletvezetőség' cégjegyzési joga, úgy hogy a Phönix cégjegyzését átmenteileg a Pénzintézeti Központ fogja mint gondnok gyakorolni. A felügyelő hatóság a vagyon konzerválása céljából eltiltotta a visszavásárlásokat és a kötvényekre való kölcsönfolyósítást, azonban megengedte a haláleseti biztosítási összegek fizetését. Azt hiszem, teljesen megnyugtató nyilatkozatot tettem már a pénzügyi (bizottságban arra nézve, hogy igenis, saját érdeke a biztosítottaknak, hogy fizessék a díjakat és az ilyen fizetésből senkit hátrány vagy veszteség nem fog érni, mert vagy lesz redukcióra szükség, ami valószínű, vagy nem. Ha nines reá szükség, akkor nincs semmi baj, ha viszont lesz redukcióra szükség, aminek mértékét közös erővel lehetőleg minimálisra ^kell szorítani, akkor a túlfizetett díj beszámít. Nagy örömömre és megnyugvásomra meglehetős nyugalmi állapot teremtődött, ami bizonyítja azt, hogy a közönség józan a nagy ijedelem dacára, s hogy látja, hogy helyi bajok ellenére is a magyar (biztosítási ügy egészséges és nincsen olyan nagy baj, mint egyesek azt feltüntetni vélik. A Phönixnél persze van baj, hiszen aki azt 'mondja, hogy minden rendben van, tudatosan tévesét állít, ellenben a magyar biztosítási fronton nincs baj, mert azok a jelentések, amelyek naponta, óránként befutnak hozzám, azt mutatják, hogy a többi biztosító társaságnál a díjfizetés általában rendben folyik, a visszavásárlás és kölcsönfelvétel normális keretekben mozog, úgyhogy pánikról vagy nyugtalanságról nem lehet beszélni és ez nem is volna indokolt. {Ügy van! Ügy van! jobb felől.) , Ha ezt a való helyzetet összehasonlítom azzal, ami külföldön történt és amit őszintén elreferáltam, akkor azt kell mondanom, hogy nálunk kellő időben megtörtént minden az emberi gondosság legmesszebbmenő határáig, de természetesen csakis addig, mert — majd rátérek az okokra — minden manipulációt megakadályozni nem lehet, a világ legjobb felügyelőhatósága sem tudja ezt megtenni. Ha szabad, rátérek egy részletkérdésre, amelyet méltóztatott aláhúzni, hogy tudniillik az április 8-i rendelet nem mondja meg, vájjon a magyarországi 'biztosított r állományba tartozik-e az olyan Phönix-biztosított, akinek a kötvényét mondjuk, a bécsi központ zsirálta vagy állította ki. Ezt nem (mondhattuk meg a rendeletben, hanem a statisztikai összegyüjKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. . ülése 1936 április 29-én, szerdán. 69 tendő adatok alapján utohh kell majd meghatározni. A lehetséges meghatározások közül egyre a cseh rendelet is nyújt példát, amely a cseh stokkba tartozóknak minősíti azokat a kötvényeket, amelyeknél a díjfizetés és a biztosítási összeg kifizetése is Csehországban történik. Az eddig mondottakkal feleletet adtam az interpelláció harmadik, nyolcadik, kilencedik és tizenharmadik kérdésére. Most átmegyek a másik kérdéscsoportra, amely lényegeben a nianyra, a hiány nagyságára, okaira és a kapcsolatos körülményekre vonatkozik. Azonnal megindult a legszigorúbb és legrészletesebb felülvizsgálat, amely még teljesen nem fejeződhetett be, mert 126 millió pengőt meghaladó életbiztosítási állományról, több mint äü.UUU kötvény átvizsgálásáról van szó, végleges számoikat tehát nem adhatok. Ugyanezt mondottam a pénzügyi bizottságban is, hogy csak egy hozzávetőleges szám van, amely szerint a Hiány 10 millió pengő körül mozog, — az az érzésem, hogy ez valamivel több lesz — a szükséges díjtartalék pedig 34—35 millió pengő, tehát körülbelül ennek egyharmada az, ami ezek szerint hiányzani látszik. Jbiz azt mutatja, hogy van egy tekintélyes hiány, de ez meg sem közelíti azokat a hiányokat, amelyek — nem is beszelve a bécsi anyaintézetről — a 17 külföldi Phönix-fiók legtöbbjénél mutatkoznak. Ha már most azt kérdezik, hogy mi ennek a hiánynak az oka, erre röviden azt válaszolhatom, már amennyire az ügy most áttekinthető, — ne méltóztassék ezt végleges válasznak venni — hogy én ennek okát elsősorban abban látom, hogy a gazdasági viszonyok következtében a stabilitás hiánya miatt természetszerűleg értékcsökkenés mutatkozik a díjtartalék befektetési értékeinél: épületeknél, értékpapíroknál. Én a felügyelő hatóság intézkedéseibe nem folytam bele, én a felügyelő hatóságot reformálni akartam már akkor, amikor senki sem gondolt még a Phönixre. Saját élettapasztalataim alapján — foglalkoztam a biztosítási joggal — az volt az érzésem, hogy a biztosítási ügyet, különösen a felügyeletet egészségesebb bázisokra kell helyezni. (Általános helyeslés.) Amikor tavaly a tízezrek kicsi filléreit jelentő életbiztosítási valorizációs összeg kifizetéséről volt szó, amit két évre kontempláltak, azt mondottam, hogy ezt hat vagy nyolc hónap alatt, megerősített személyzettel le kell bonyolítani. Amint ennek körülbelül 95 százalékán túl voltunk, abban a pillanatban — február 26-án — felváltottam a felügyelő hatóság volt igazgatóját egy olyan tisztviselővel, akit erre alkalmasnak tartok és aki bizalmamat bírja. Ezzel én senkit sem akartam megbántani, de azt hiszem, elemi joga a miniszternek, hogy bizalmi helyre bizalmi emberét helyezhesse. (Ügy van! Ügy van! jobb felől és középen.) Ha most azt méltóztatnak kérdezni, hogy előre megéreztem-e a Phönix-esetet, erre azt válaszolom, hogy nem éreztem meg előre, de érteztem azt, hogy a felügyeletet egészen más alapokra kell fektetni, (Helyeslés jobb felől.) az egész kérdést kézbe kell venni. Ezt intuitíve éreztem meg, nem jelentések alapján. Rendkívül sajnálom, hogy egy ilyen világbotránynak kellett jönnie, hogy engem ilyen túlzott mértékben és hatásosan igazoljon éhben &z ügyiben. (Éljenzés és taps jobbfelől és középen. — Felkiáltások a baloldalon: Mi van a jelentésekkel?) A .gazdasági életben való értékváltozások folytán rendkívül nehéz egy életbiztosítási díjtartalékot értékállóan elhelyezni. (Felkiáltások 10