Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

610 Az országgyűlés képviselőházának családvédelmi és szociális szempontok fokozott bevezetése. (Éljenzés és taps a jobb- és a bal­oldalon.) Nagy^ megnyugtatásomra szolgál ebben a vonatkozásban az az általános helyeslés, amely úgy a Házban, mint az országban a kormány legutóbbi rendeletét fogadta, amellyel bizo­nyos egy szobakonyhás házak házadómentes­ségét mondottuk ki. (Helyeslés. — Meizler Ká­roly: De nemcsak a napszámosokra,!) Ezt a re­formot statisztikai adatok nélkül, meggyőző­désem és bizalmam alapján, hogy nem fogok csalódni abban, léptettük életbe. (Ellenzés.) Statisztikai adatok nélkül ezt sötétbeugrásnak minősítették a, szakértők. Kernelem, hogy e sötétbeugrás révén legalább egy »kis világos­ság fog derülni azokra, akik a legnehezebb szociális helyzetben vannak. (Éljenzés és taps.) A konkrét eredmények a végrehajtás során fogják megadni azt a bázist, amelyet alapul véve majd eldönthetjük, hogy mennyire lehet elmenni ezen a téren. (Csoór Lajos: Csak kap­csolják ki a politikát!) Mindezek a reformok, amelyeket csak váz­latosan érintettem, ama nagy kodifikáció so­rán, amelyről expozémban megemlékeztem, folyamaitban vannak és folyamatban van a felszólaló képviselő urak által annyira sürge­tett új szesztörvény kidolgozása is. (Éljenzés és taps.) Szocialista részről, mint minden évben, most is elhangzott adórendszerünkkel szemben az a kritika, (Halljuk! Halljuk!) ihogy túlsá­gosan nagy önértékben támaszkodik az anti­szociális fogyasztási és forgalmiadókra. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez lehet antipatikus vagy szimpatikus tény, de világjelenség. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Ez az egész világon mindenütt így van és ez az eltolódás nálunk aránylag sokkal kisebb, mint bármely más külföldi államban. (Malasits Géza: Sehol sem fizeti a munkás jövedelmének 62 százalé­kát közteher be! Ez az igazság!) Beszédem bevezető részében, — méltóztatik rá emlékezni — második fő feladatként azt je­leztem, hogy a szükségletekkel és a lehetőségek­kel reálisan számoló pénzügyi politikánknak cselekvő gazdasági politikára kell támaszkod­nia, amelynek nem szabad elhanyagolnia a népi és szociális érdekek okos szolgálatát. Ebben a vonatkozásban részletes programmot adtam ex­pozémban, ahol kifejtettem gazdasági politi­kánknak mind az egyes temelési tényezőkre, — föld, tőke, munka — vonatkozó termelési részét, mind közlekedési és értékesítési részét. Az, ami errevonatkozólag elhangzott az általános vita során, csak megerősített abban, hogy a kifej­tettek helyesek. Azok a részletkérdésekre vo­natkozó megjegyzések és kívánságok, amelyek­re most nem válaszolok, az egyes tárcák tár­gyalásainál fognak figyelembevétetni. Atrezgett ezeken a felszólalásokon elsősor­ban a mezőgazdaságnak és az állattenyésztés­nek, bár a múlt mélypontjához képest javuló, de még mindig nehéz helyzete iránt érzett me­leg érdeklődés és a fokozott javítás óhaja. Meg­nyugtathatom a t. Képviselőházat, hogy a ma­gyar föld szeretetében és ügyeinek határozott előbbrevitelében ebben a Házban közöttünk véleménykülönbség nem lehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és középen.) Nem akarok e te­kintetben ismétlésekbe bocsátkozni, hiszen ezt a problémát mind magam, mind minisztertár­saim többször kifejtettük. Ha meg méltóztatik engedni, csak két kérdést érintek röviden, az úgynevezett alföldi problémát és az inség kérdést. 131 f ülése 1936 május 18-án, hétfőn. Az alföldi kérdést, itt tágabb értelemben ve­szem: a mezőgazdasági termelési feltételek ra­cionális megjavításának és a mezőgazdasági munkanélküliség leküzdésének értelmében. Alá­húzni kívánom, hogy ebben a vonatkozásban egy új korszak indult meg a kormány beruhá­zási programmjávai kapcsolatosan, mert az Alföld öntözését és csatornázását, s ennek kere­tében a Kőrös szabályozását, (Éljenzés a közé­pen.) amelyre sokan különös súlyt helyeztek, a kormány most ötmillió pengős beruházási ösz­szeggel megindítja. A tervek készülőben van­nak és a földmívelésügyi miniszter úr annak­idején,— azt hiszem, nem túlhosszú idő múlva — részletesen fog erről nyilatkozni. Ez a kezdet, amelynek hosszú éveken keresztül tervszerű programmal folytatódnia kell, (Helyeslés.) mert az egész alföldi munkanélküliség kérdését most energikusan és határozottan kézbe kell ven­nünk. (Helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Ide tartozik az Alföld fásítása és er­dősítése, (Helyeslés.) a vizi társulatok segélye­zése és az iparosítás, amelyet ezek felé a vidé­kek felé kell terelnünk. (Helyeslés — Mozgás a baloldalon.^ Meg akarok emlékezni az inségmunkák te­kintetében elhangzott felszólalásokról. Ezeket — igazuk van a felszólalóknak — valóban szer­v-eseu kell kezelnünk. (Helyeslés.) hogy ne ká­rosítsák a magántevékenységet azzal, hogy olyan munkákat végeznek, amelyeket egyéb­ként a magánitevékenység végzett volna el, ne rontsák le a béreket alacsony; munkabérek meg­állapításfával Way van! Úgy van!) és pro­duktív munkát végezzenek. Ne hordják az út egyik oldaláról a sarat a másik oldalra, hanem mairadandó. gyümölcsöző íberuházásokati ; léte­sítsenek. (Helyeslés.) Ezen a példán akartam érzékeltetni, hogy ez az, amit én a gazdasági politikának ama kötelessége alatt értek, hogy a népi és a szo­ciális érdekekelt okosan kell szolgálnia. Ezi a népi, ez a szociális politika valósítandó meg a gazdasági élet egyéb terein is. Itt át kell térnem röviden a kisiparra, a házi inarra és a kiskereskedelemre. (Halljuk! Halljuk!) Örömmel tapasztaltam azt a meleg­séget, amellyel a felszólalók egész sora tört lándzsát ezeknek az érdekei mellett. Nekem ez a kérdés különösen szívemen fekszik, mert mint kereskedelemügyi miniszter két és fél éven át — talán szerénytelenség nélkül mond­hatom — némi eredménnyel igyekeztem ezek­nek a támogatást valóban t megérdemlő nép­rétegeknek, a kisiparnak, háziioarnak és kis­kereskedelemnek nehéz sorsán javítani. Öröm­mel látom, hogy mióta ezeknek ügyei külön minisztériumba kerütek, ezek a kérdések még nagyobb haladást mutatnak. (Rakovszky Tiva­dar: Több lándzsát gyártanak !)^ A háziipar terén fokozatosan sikerült — még pedig rész­ben az idegenforgalommal kapcsolatban mu­tatkozó eladási lehetőségek okbs kihasználá­sával — minőségileg és árban is megfelelő nyersanyagot szerezni, a munkabérek leszorí­tásának — például Mezőkövesdre gondolok — megakadályozásával a munkabérek alakulását feedvezőbb irányba terelni, a leromlott művészi ízlést fokozni és az értékesítést mind a bel-, mind a külföldön megszervezni. Külön ki kell emelnem ezen a téren az Iparművészeti Tár­sulat eredményes tevékenységét. A mezőgazdasági lakosságot elsősorban a saját szükségletre dolgozó háziioar érdekli. Ezt állandóan figyelemmel kísérjük és mint sok képviselőtársammal a saját kerületére vonat­kozó ^tapasztalatairól folytatoítt beszélgetések

Next

/
Oldalképek
Tartalom