Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-131
Az országgyűlés képviselőházának Î81. ülése 1936 május 18-án s hétfőn. 607 hogy az alkalmazottak nagy részét tulajdonképpen idő előtt kell a törvény ezerint nyugdíjba küldeni. (Zaj.) Az alkalmazottak nagyrésze ugyanis 55—58 éves korára lesz nyugdíj éretté, amikor még munkaképességének teljében van, amikor a legtöbb tudással és tapasztalattal rendelkezik, — de a másik oldalon dörömböl kapuinkon az elhelyezésre váró fiatalság, amelynek helyet kell biztosítani, (Felkiáltások: bal felől: Gáspárdy!) Őszintén beszélve, itt az előtt a dilemma előtt állunk, hogy mieghosszabbítsuk a szlolgálati időt, és akikor aa ifjúság elhelyezkedését nehezebbé Itegyük. vagy pedig a kiszolgáltakat nyugdíjba küldjük és ezzel fokozzuk a nyugdíjterhet. (Felkiáltások jobbfelöl: Az utóbbi a helyesebb!) Kétségtelenül igazuk van azoknak a t..képviselőtársaimnak, akik arra mutatnak reá, hogy a trianoni nyugdíj teher némi csökkenése mellett az egyéb nyugdíj teher még egyre növekszik. Sajnos, ez még néhány éven át így fog tartani és ezen nem tudunk változtatni azzal, hogy a nyugdíjteher. egy részét, amint egyik képviselőtársam ajánlotta, esetleg, nem a nyugdíjak fejezete alatt irányozzák elő a költségvetésben és nem tudunk ezen segíteni azzal sem, ha — amint ez a gondolat ismételten felmerült — a nyugdíj tehernek legalább egy részét kölcsön útján az utódokra hárítjuk, mert egyrészt olyan összegű kölcsönt, amely szuksé J ges lenne ahhoz, hogy azt érdemlegesen átháríthassuk, nem lehet kapni, másrészt, mert a számítások konkrét adatai szerint egy ilyen kölcsön árfolyamvesztesége és kamatterhe végeredményben csak növelné a nyugdíj terheket. Szembe kell szállnom azzal a legendával is, mintha megbizható biztosító társaság (Egy hang balfelől: A Phönix! — Derültség.) foelvagy külföldön erre vállalkoznék. (Mozgás.) Meg kell azonban jegyeznem, hogy teljesen' egyetértünk abban, hogy a nyugdíjproblémával mindenképpen foglalkozni kell és amidőn a fentieket elmondottam, csak a nagy nehézségeket akartam jelezni. Még egyre akarok rámutatni és pedig arra, hogy az a pár eset, amelyeket egyes felszólaló képviselő urak kifogásoltak és amelyeknek visszhangja jelentőségüknél sokkal nagyobb, még ezrelékekben sem kifejezhető mértékben emeli a nyugdíjterhet és a leghatározottabban szembe kell szállnom azzal a felfogással, mintha a nyugdíjtehernek az ebben a költségvetésben — az üzemekkel együtt számítva — mutatkozó 6 és ^ millió pengős emelkedése talán gondatlan kormányintézkedésre volna visszavezethető. (Rupert Rezső: De azért ezzel nem szabad fedni azt, hogy erkölcsileg! nem volt rendben a Gáspárdy-féle kinevezés, stb.!) Már egyszer megjegyeztem, hogy a Gás J párdy-eset korrigálásával a Máv. deficitjét rendbe tudnók hozni, akkor ezt szívesen megcsinálnák. (Zaj a baloldalon. — Klein Antal: Nagyon gyenge érv! — Halljuk! Halljuk!) A nyuigdí jkérdésbe beletorkollik az ifjúság problémája. (Halljuk! Halljuk!) Ismételten ki kell emelnem, hogy ezit a kormány mindén egyes tagja legnagyobb szeretettel és melegséggel karolja fel. Az állástalan diplomásoknak az úgynevezett Ádob.-isltáknak az alkalmazása, amint ezt már a múltkor^ számadatokkal igazoltam, nem volt üres jelszó, hanem reális valóság, amit tovább is folytatunk. Ezen nem változtat az. ha egy-két nyugdíjas tisztviselő alkalmaztatik átmenetileg speciális szaktudást igénylő problémákra. (Felkiáltások balfelől: Jllamt'tkárok! — Rakovszky Tibior: Akkor ne küldjék nyugdíjba őket!) Az úgynevezett méltóságos szakdíjnokok kérdésével végleg le óhajtok számolni. (Helyeslés.) Arról van szó, hogy a Központi Díj- és Illetékkiszabási Hivatalban, ahol 10.000 számra voltak restanciás akták, rendet kívántam teremteni, Ezjt a hivatalt nagy szervezeti változtatásiakkal, technikai egyszerűsítésekkel és a magánvállalatoknál alkalmazott 'racionális eljárásokkal rendbe akartam hozni, hogy tökéletesen megfelelhessen hivatásának, mind az állam, mind a jogkereső közönség érdekében. Ezt sikerült is elérnem többek között az által, hogy átmenetileg, 6 hónapra, külön díjazással. 6 tapasztalt nyugdíjast alkalmaztaim, — alkalmazásuk június 30-án megszűnik — mert erre a feladatra még a legtehetségesebb és a legszebb jövőre hivatott fiatalembereket sem alkalmazhattam volna, hiszen 30—40 éves tapasztalat kellett ahhoz, hogy az akták ezreit néhány hónap alatt elintézzük. (Úgy van! úgy van! a jobboldalon.) És elárulok egy titkot: ezzel az intézkedéssel, anélkül, hogy bármiféle vexáció lett volna belőle, vagy bármilyen illeték kulcsát emeltem volna, pusztán azáltal, hogy a lomtárhan szunnyadó aktákat elintéztettem és végrehajtattam, négy hónap alatt két és félmillió pengő pluszjövedelmet értem el, (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) rendbehoztam a hivatalt, és nagyrészben ez a két és félmillió pengő járult hozzá ahhoz, hogy a k öl tségv éltesben az ifjúság elhelyezési akciójára, ismét fel tudtam venni. (Élénk helyeslés, éljenzés és tnps a jobboldalon és a közénen. — Rakovszky Tibor: Amikor aktívok voltak, miért nem végezték el ezt a munkát? — Halliuk! Halljuk! jobbfelől, — Klein Antal közbeszól. — Gr. Festetics Domonkos: Klein Tóni jobban csinálta volna! — Rupert Rezső: A miniszter úr letagadja a, salát érdemeit! Ez nem ezeknek a díjnokoknak az érdeme, hanem 1 az illeték amnesztiáé. — Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Klein Antal: Méltóságos malomellenőrök vannak a központban! — Gr. Festetics Domonkos: Jól van, Klein tanító úr! A tanító bácsi is beszél!) Csendet kérek, képviselő urak. (Klein Antal közbeszól. — Gr. Festetics Domonkos: Klein, a néptanító! — Derültség a jobboldalon.) Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter: Nincs tudomásom arról. t. képviselőtársam, hogy méltóságos malomellenőr volna a központban, (Klein Antal: Van, miniszter úr, állítom!) de ha van, 24 órán belül el fogom bocsátani. (Felkiáltások a baloldalon: Miért?) Azért, mert a malomellenőri állásokat is az ifjabb generációnak akarom fenntartani. (Élénk helyeslés.) Ellenben van egynéhány olyan nyugdíjas, akiket átmenetileg az egyenesadó-osztályban alkalmaztam, mert ott is restanciák vannak, másképpen pedig rendbehozni és megreformálni az adminisztrációt nem lehet, csak úgy, ha záros határidőn belül, — június 15-éig tart itt ez az időszak — az összes restanciák feldolgoztatnak. Méltóztatik tehát látni, t. Képviselőház, hogy az egyik helyen hat, egy másik helyen pedig három vagy négy nyugdíjasnak szükségszerű alkalmazásáról van szó, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) olyan feladatok elvégzésére, amelyeket semmiféle fiatalember elvégezni nem tudott volna és ez is olyan eredménnyel és hatásfokkal történt, hogy annak pénzügyi eredménye éppen az ifjúság elhelyezésének előmozdítását szolgálja. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. — Zaj a baloldalon.)
