Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

5Ô8 Az országgyűlés képviselőházának ezek a lehetőségek, amelyekre beszédemben rámutattam, egyrészt a felárnak új megállapítása, f amely 10%-ikal magasabb árszintet tesz lehetővé, másrészt a kivitelnek ezekkel az említett összegekkel való támogatása, amely 20%-kal való árszínvonalemelést tesz lehetővé, helyes igénybevételük esetén 30%-os lehetőséget adnak a magyar kormánynak arra, hegy ezeknek az eszközöknek céltudatos felhasználásával belső mezőgazdasági árainkat a világpiaci árszinttel -szemben magasabb árszinten tartsuk. Megengedem, hogy ez a magasabb árszínvonal a munkásság számára magasabb létfenntartásig költségeket jelent, és hogy a fixfizetéses osztályok megélhetését bizonyos mértékben drágítja, de hozzáteszem, hogy a munkásság is, a tisztviselőosztály is nyugodtabb lehet abban a tekintetben, hogy megmarad a mindennapi keresete és nem kell félnie elbocsátástól, fizetésleszállítástól. 1925 és 1930 között ez a magasabb árszínvonal fennálllott és mindenki megélt mellette. {Egy hang a baloldalon: Ez igaz!) Ha tehát most egy ilyen magasabb árszintet 'biztosító mezőgazdasági árak alakulnak ki, az államig alsóbb fizetési osztályoknál esetleg a levonások megszüntetésével, a munkásságnál pedig egy ipari fellendülés útján magasabb munkabér nyújtásával teremthetjük meg a lehetőségét annak, hogy ezeket a magasabb árakat igenis viselni és megfizetni tudják. Azt, hogy nemzetközi vonatkozásban a mezőgazdasági export-országok, milyen kedvezőtlen helyzetben vannak és ivalóságos nemzetközi uzsorának és kihasználásnak vannak kitéve, csak egy példával akarom illusztrálni. Olaszországban,. ahova mezőgazdasági kivitelünknek igen jelentős része irányul a Fiat 1500-as gépkocsi 20.000 lirába kerül. 20.000 lira 6000 pengőnek felel meg. Nagyjában a kocsi Magyarországon is ennyibe kerül, ámde Olaszországban egy mezőgazda, aki azt a Fiat-kocsit megveszi, a 110 lirás ottani 'búzaár mellett ezért a 20.000 liras autóért körülbelül 180 métermázsa búzát fizet, Magyarországon pedig ezzel a 180 métermázsa búzával szeműben ugyanezért a kocsiért 6000 pengőt fizetünk, ami megfelel körülbelül 400 métermázsa búzának. Az olasz mezőgazda tehát alig 2 vagon búza áráért jut hozzá ehhez a kocsihoz, mi pedig, akik Olaszországtól annyi mindent veszünk át és neki elsősorban búzát szállítunk, 4 vagon búzát fizetünk egy ilyen kocsiért. Ezt azért említem .meg, hogy nemzetközi viszonylatban Ausztriával és Olaszországgal való tárgyalásainknál is ők vannak előnyben, ők drága iparcikkeket adnak el nekünk, s ugyanakkor mi olcsó mezőgazdasági terményeket szállítunk nekik, jogunk van tehát, hogy a velük való tárgyalásaink során ragaszkodjunk ahhoz, hogy mezőgazdasági terményeinknek még a mostaninál is jelentősen magasabb árat biztosítsunk. Hogy milyen fontos a vidék kereseti lehetőségeinek kormányintézkedés útján, magasabb árak útján, való lehetővé tétele, ezt bizonyítja önmagában az is, amit Budapest polgármestere mondott pár évvel ezelőtt, Budapest költségvetésének tárgyalása során. Még a szanálás előtti időben állapította meg Budapest polgármestere, hogy^ az adott viszonyok között, a deficit eltüntetésének és megszüntetésének több lehetősége már nincs, mert lefaragták a költségvetésből mindazt, amit lefaragni lehetett és hozzátette, hogy a deficit eltüntetésének egyedüli lehetősége csak az, ha a 131. ülése 1936 május 18-án, két fon. vidék vásárlóképességét megnöveljük, mert ezen keresztül bekövetkezik az ipari és kereskedelmi fellendülés. Ez a fellendülés fogja lehetővé tenni elsősorban azt, hogy a városok költségvetése is rendejöjjön. A magam részéről tényleg ezt az egy lehetőséget látom csak az állami költségvetés, az autonómiák és a városok költségvetéseinek a rendbehozatalára is. Tovább megyek. Ha az iparban és kereskedelemben az aktívabb élet megindul, és ha ez a 30% -kai ím ágasabb árnívó lehetővé tenné azt, hogy a mezőgazdaság egymilliárdra becsült jövedelme 1200—1300 millió lenne, akkor ez a 200—300 millió többlet azt jelentené, hogy ezzel vásárlóképesebbé lett először a mezőgazdaság, amely jobban fogja tudni teljesíteni kötelességét a közzel szemben, másodszor ez a vásárlóképesebb mezőgazdaság az ipar és kereskedelem kereseti lehetősségeit is növeli, s mindenesetre növeli az ipari termelést, úgy, hogy végeredményben egy ilyen magasabb mezőgazdasági árszínvonal a nemzeti jövedelemnek 4—500 millió pengővel való növekedését tenné lehetővé. Ha ehhez hozzáveszem azt, hogy az így megnövekedett nemzeti jövedelem az adóbevételekben is örvendetesen érezteti hatását, hiszen a fogyasztási adók lényegesen emelkedni fognak, akkor azt kell mondanom, hogy a deficit eltüntetésének is ez az egyedüli lehető útja. T. Ház! Meizler Károly igen t. képviselőtársam értékes beszédében a nemzeti élet egész területére kitért a refonmifjúság programsmjával kapcsolatban. Magam részéről nem ólhajtom új kérdések felvetésével a t. Ház türelmét igénybe venni, csak arra utalok, hogy ebben a házban a túloldalon is és másutt is megnyilatkozásokat látunk és hallunk, amelyek többékevésbbé valamennyien ugyanabból a lélekből, ugyanabból a szellemből táplálkoznak. Megnyilatkozásokat hallunk, amelyek itt r a népi politika megindításának útját szeretnék látni. Valamennyien azt érezzük, hogy ebben az országban nyugalom, rend, politikai és gazdasági megnyugvás nincsen addig, amíg ennek az országnak széles néprétegei, milliói ott lent nélkülöznek, éheznek és bizonytalan jöivőnek néznek elébe. (Ügy van! balfelől.) Mi volna akkor, ha mind az a jóindulat, ha imind az a segíteni akarás, amely ennek a Háznak különböző részein megnyilvánul ebben a tekintetben, egyesülni tudna, egyesülni tudna egy becsületes reformprogrammban! Nemigen használtam eddig ezt a szót, most is nem abban az értelemben akarom használni, mintha ezt a szót »reform« le akarnám járatni, de azt akarom vele kifejezni, hogy igenis új, népies, erőteljes, határozott lépésekre van szükség a valutapolitika, a pénzügyi politika terén — amint erre beszédemben rámutattam — és az intézkedések egész sorozatában, hogy munkalehetőséget teremtsünk annak a sok-sok millió magyarna'k. Ezt akarjuk mi itt az ellenzéken és ha van nemzeti egység, egy ilyen nemzeti gondolatban, egy ilyen politikában, amely ezt tűzi ki célul: több kenyeret a nincstelen szegény magyarnak, több 'munkát a munkanélküli szegény magyar testvérnek; az ilyen politikát a Háznak erről az oldaláról a magunk részéről is mindig támogatjuk. Ha azonban azt nézem, (hogy mi történt eddig, hogy mi van ebben a költségvetésben, akkor azt látom,, hogy a kortmány ebben a költségvetésben és egyéb cselekedeteiben is nagyon tapogatózó, nagyon tétova lépéseket tesz. Azt látom, hogy az a gondolat, a »reform« maholnap