Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

Az országgyűlés képviselőházának ISI. ülése 1936 május 18-án, hétfőn. 593 egyrészt a két-három millió szegény nincstelen között, másrészt azok Iközött a kevés keresők között fennáll, akik még a mai nehéz gazdasági viszonyok között is a nemzeti jövedelem nagyrészét a maguk számára tudják biztosítani. De nem értek vele egyet akkor, amikpr az előbb szólott Meizler Károly képviselőtársam által előadott reformprogramra vonatkozóan bizonyos kritikai éllel azt a megállapítást tette

% hogy ezek a reformok olyanforma beállításban szerepelnek és jelentek meg a Ház előtt, mintha mi ezeknek a megvalósítását azonnal máról-holnapra lehetségesnek tartanok. Már maga Meizler Károly képviselőtársam megállapította, hogy ezek a reformok, — amelyekkel a magam részéről is teljes mértékben egyetértek, — olyan hosszú időre elgondolt ' programot alkotnak, amelynek megvalósítása lépésről-lépésre, fokozatosan kell, hogy történjék. T., Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam egy mondatára akarok még utalni, amely nézetem szerint félbenmaradt. Képviselőtársam beszédében azt a kijelentést tette, hogy a felsőház azt a telepítési törvényjavaslatot is, amelyet mi elfogadtunk, soknak találja, és módosításokkal küldi vissza a képviselőházhoz. (Mozgás és zaj.) Meg kell állapítanom, hogy mi ezt a törvényjavaslatot nagy mérséklettel fogadtuk el, mert hiszen .mi a Háznak ezen az oldalán sokkal határozottabb lépést szerettünk volna látni és megtenni ezen a téren, (Ügy van! a baloldalon.) a Ház másik oldala, többsége azonban mégis elfogadta, jóllehet az az érzésem, hogy ott is nagyon sokan vannak, akik ennél sokkal többet szeretteik volna látni. A felsőház azonban ezt mégis soknak találja és különösen a pénzügyi részét kifogásolja, amikor ennek a bizonyos telepítési ,. . . (Rajniss Ferenc: Az ellenzéken is voltak, akik soknak találták!) Az ellenzéknek azzal a részével, amely soknak találja, természetesen közösség'et nem vállalok és nem vállalnak azok sem, akikkel egyetértésben a javaslatot kevésnek találtuk. A felsőház különösen a javaslat pénzügyi részét kifogásolja és a pénzügyi megalapozottságot szeretné csökkenteni akkor, amikor azt javasolja, hogy áttelepítési alap egy része házhelyek megszerzésére, illetve falusi házak építésére szolgáljon. Ez önmagában nagyon helyes, ^ előmozdítandó cél, de ha valaki azt a telepítési pénzalapot azzal a szándékkal akarja csökkenteni, hogy kevesebb maracTjon a földmegváltásra, ha valaki a megváltandó földeket azért akarja teljes értékük erejéig kifizettetni, hogy ismét a telepítési alapot csökkentse s ezen keresztül a földmegváltási lehetőséget szorítsa szűkebb térre, akkor én ezzel az indokolással a magam részéről nem értek egyet. (Rajniss Ferenc: Nagyon helyes!) Most térek reá arra, amit előttem szólott képviselőtársam mondott, amikor azt mondotta, hogy »hiába küldi ide a felsőház ezt a javaslatot...« Figyeltem, de nem hallottam a konzekvencia levonását. Szeretném, ha ebben a Házban egyszer már egység alakulna ki és mi a magunk részéről ugyanúgy résztvehetnénk ennek a javaslatnak az eredeti formájában való másodszori megszavazásában, (Rajniss Ferenc: Sőt radikálisabban kellene visszaküldeni!) mint ahogyan először elutasítottuk, mert kevésnek tartottuk. Ezt szeretnők látni s a magunk részéről szívesen járulunk hozzá, hogy megteremtsük azt az egységet, amelyről annyit beRÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ, VU, szélünk és amelynek megvalósítására annyira törekszünk. Teljesen egyetértek előttem szólott t. képviselőtársamnak a legkisebb munkabérek megállapítására vonatkozóan elmondott megjegyzéseivel is. Azt mondja képviselőtársam, hogy a legkisebb munkabér megállapítása iránt nézete szerint az elmúlt évben valószínűen nagyon kevés előterjesztés történt az alsóbb hatóságok részéről. Hogy mi ennek az oka, nem akarom kutatni. Nézetem az, hogy a legkisebb munkabér megállapítása terén, elsősorban mezőgazdasági téren, másodsorban ipari vonatkozásban is, szóval az egész vonalon kétségtelenül hatósági beavatkozásra van szükség és ha a megállapítás a túlsó oldalon is az, hogy azok a 70—80, sőt 30—40 filléres munkabérek tényleg olyan alacsonyak, hogy azokat tűrni nem lehet, (Gr. Pálffy-Daun József: Es még abból is sokszor levonnak! Egy pengőből levonnak 20 fillért!) akkor a kormánynak nem kell azt várnia, hogy az alsóbb hatóságok részéről előterjesztés történjék e tekintetben, hanem ha látja és megállapítja, hogy a helyzet tényleg ilyen, akkor felülről kell a kezdeményezést megragadnia és meg kell tennie, ami szükséges. (Rassay Károly: Ügy van!) Előttem szólott t. képviselőtársamnak egykét adatát talán helyesbíteném is kell, amikor tudniillik arra hivatkozott, hogy az országban a mezőgazdasági kereset átlagban 300 pengő körül mozog, az ipari kereset pedig 1.600 pengőt tesz ki. A magam részéről a mezőgazdasági keresetnek ezt a megállapítását soknak látom, mert hiszen 300 pengő napi egy pengőt, sőt egy pengő feletti keresetet tenne ki. (Gr. Pálffy-Daun József: Ez nem áll meg!) Az év legnagyobb részében a mezőgazdasági munkás kereset nélkül van — mint nagyon jól tudjuk — és sokat mondok, ha 200 olyan napja van, amikor kereseti lehetősége van, úgyhogy ez a 300 pengős évi átlagkereset bizony magasan van megállapítva. De magasan van megállapítva az az 1.600 pengős ipari kereset is, amellyel szemben a statisztika csak ezer pengőt állapít meg. Előttem szólott t. képviselőtársam azzal az indokolással fogadta el a javaslatot, hogy ebben a javaslatban a kézmunkásokról — akikről olyan nagy szeretettel beszélt — megfelelő gondoskodást lát. Ügy látja, hogy 27 millió pengő beruházás van és emellett még 210 millió pengő az olyan összeg, — amit úgy láttam a pénzügyminiszter úr beszédéből vett, mert hiszen a pénzügyminiszter úr is hivatkozott erre a számra •— amely elsősorban a munkásságnak munkával való ellátására szolgáh Nem ismerem ennek az összegnek összeállítását, de én, aki a költségvetés szerkezetével nagyjában tisztában vagyok, foglalkoztam ezzel a dologgal, ezt a 210 milliót a költségvetés úgynevezett dologi kiadásainak összegezésében látom. Tudjuk, hogy ezek a dologi kiadások bizonyos beszerzéseket jelentenek, ami távolról sem.jelenti azt, hogy egyúttal munkaalkalmat adnak az ország munkanélküli lakosságának. '(Mozgás a baloldalon.) Az ipar árpolitikájára vonatkozólag azt a kritikai megjegyzést tette t. képviselőtársam, hogy a termelés fokozásával kapcsolatosan, megfelelő árpolitikára is szükség van. Ezt teljesen helyesnek tartom és aláíróin. A magam részéről, a magyar ipar árpolitika jávai azonban, beszédem későbbi folyamán fogok foglalkozni, amikor rá fogok térni a belföldi és a 84