Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-131
Az országgyűlés képviselőházának 1 Jeti -hatóságnak, — hiszen, amint méltóztatnak tudni, a szervezetek nyilvános ellenőrzés és felügyelet alatt állanak, minden esztendőiben megvizsgálják őket — sem sekinek nem jutott eszébe ez ellen kifogást tenni., Hogy ez a lappéldány mindenkinek rendelkezésére álljon, én ezt bátorkodom a mélyen t. Ház asztalára letenni. Méltóztassanak megnézni, mi a lényege ennek az óriási nagy leleplezésnek, a vörös pénznek. Ebben tehát — amint méltóztatnak látni — nincsen semmi misztikum, nincsen semmi titokzatosság. Valóban egyszerű kölcsönügyletről van szó, nem az államtól, ihanem egy magánegyesülettől kapott pénzről és ez a kölcsönösség alapján nyugszik. Nem zsíros üzletről, és nem propagandaeélokra felveendő potyapénzekről van szó. Nem történt semmiféle denunoiálás senki ellen, ami magyar, semmiféle irányban. Nem kínálkozott fel senki idegen állam kormányának, nem akarta magát senki itt idegen hatalom ellenőrzésének alávetni. Merőben más tettiát ez az eset, mint az a másik, amellyel kapcsolatban ezt azután kihozták. ; T. Képviselőház! A kölcsön törlesztéséről is szó volt, és amint a Naplóból olvasom, a mélyen t. Képviselőház jobboldala és középrésze óriási derültségbe lendült, amikor megemlítették, (hogy csak 825 pengőt fizettek vissza erre a 27.000 pengős kölcsönre. En azonban azt hiszem, hogy sokkal hely én valóbb lett volna ez a derültség akkor, amikor ugyanabban az időben hasonló okok miatt a magyar állam is beszüntette összes külföldi fizetéseit. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Baross Endre: Egy kicsit merész dolog a kettőt Összehasonlítani! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon? Miért? Akkor méltóztatott volna derülni vagy sírni rajta, de tény az, hogy attól a perctől, a bankzárJat percétől kezdve semmiféle pénzt idegen állam területére átutalni már nem lehetett, és aki ezt megmerészelte volna tenni, az a magyar büntető szabályokkal jutott volna összeütközésbe. (Malasits Géza: A valutaügyészséggel!) Egyébként pedig ez ia kérés nem tartozik másra, mint az adósnai és a hitelezőre, és ha Eajniss úrnak és Rajniss úr elvbarátainak az. fáj, hogy ia szegény tmagyiar munkanélküliek az ő külföldi szaktársaiktól egy darah kenyeret kaptak, hogy éhen ne forduljanak fel, vagy az fáj nekik, hogy a német náciknak a magyar verejték, eredményéből még nem fizették vissza a 27.000 pengőt, hát az fájjon nekik, nekünk nem fáj. Ez a kérdés ellenben — mondom — senki másra a világon nem tartozik, mint az adósra és :a hitelezőre. T. Képviselőház! Ezzel t az óriási leleplezéssel, illetve annak azzal a részével, 'amely velem kapcsolatos, végeztem ás, több mondanivalóm nincserrevonatkozóan. Áttérek tulajdonképpeni költségvetési beszédemre. A költségvetés mindig hű tükre az adott kormányzat iszellemének. Ha ebből a iszemiszögből nézem az ország helyzetét és a kormányzat egész szellemét és beállítottságát, iákkor valóban azt kell mondanom, hogy ia helyzet vigasztalan és reménytelen. Ha az emiber a költségvetés- számirengetegeiben kószál és keres valamit, amit szeretne benne megtalálni és nem t/aláljia meg, akkor nem juthat más következtésre, mint erre. Engem elsősoriban a szociálpolitika kérdése érdekel. Egy kormányzat szellemét én a kormányzat szociálpolitikai programmján és . ülése 1936 május 18-án, hétfőn. 571 készségén keresztül ítélem meg. (Ügy van! a szélsobaloldalon.) Ez nem egyéni szempont és nem osztályszempont (Farkas István: Az. államérdek iaz^ volnlai!), mert a szociálpolitika, a szociális tevékenység végső eredményben viszszahat az egész ország gazdasági, szociális 1 , sőt politikai helyzetére is és azt lehetne mondani, hogy ha meg akarjuk ismerni vallasmely ország helyzetét, 'belső iszociális, gazdasági és politikai helyzetét, akkor nézzük meg annak szociálpolitikai tükörképét, abból megtudjuk, hogy milyen az illető ország helyzete. lEn ebiben a költség vetésben hiálblai keresem a iszociális tartalmat, és végtelenül hálás volnék annak, aki engem erre rá tudna vezetni, és aki nekem meg tudná magyarázni és meg tudná mutatni az lairithmetika segítségével, hogy hol van itt a szociális tartalom, hol van a hirdetett szociális gondolat, hol van annak csak egy része, amely megnyugt/ató volna az ország dolgozó népe számára. Tessék elhinni, ilyen hosszú ellenzéki múlt után, amilyen mögöttem és pártom mögött áll — ez a tizenötödik költségvetési vita, amelyben részt veszünk — ha valóban csak részben igaz volna az, lamit hirdettek és hirdetnek, amit Ígértek és Ígérnek, magunk is beállnánk italán a dicsérők közé, onagamf is hajlamos volnék larra, hogy megmondjam végre egyszer az országnak, itt az ország színe előtt, hogy végre jött vialaki, jöttek valakik, akik az & elgondolásiaikat valóra akarják váltani, akik előtt nemcsak a/z osztályszempontok dominálok, hanem a dolr gozó nép bajait, sérelmeit, hiányait is meglátják. En magam állapítanám ezt meg, és ha az ellenkezőjét vagyok kénytelen megállapítani, hiába állapítanám meg akkor, ha ez az igazsággal ellenkeznék. Végtére —akármennyire is ennek az ellenkezőjét bizonyítják — az ország népe eléggé érett arra, hogy meg tudja ítélni és bírálni, hogy mi a valóság abból az igérethalmazból, amellyel különböző megnyilvánulási alkalmakkor, a választások előtt, programmbeszéd ékben, a 95 pontban ,a kék-könyvben és a többiben találkoztunk, amiket elénk tálaltak. (Hertelendy Miklós: Mind megvalósulásra fog kerülni!) Az ország dolgozó népe meg tudja állapítani, hogy ebből mi a reális valóság és mi a demagógia és mi a frázis. Mi nem állhatunk ide és nem falazhatunk az antiszociális szellemnek, hanem kötelességszerűen igenis meg kell mondanunk, hogy mi a valóság. A valóság pedig az, hogy hiába keressük ebiben a költségvetésben — 'mint mondottam — a szociális tartalmat, mert ebben ilyen nincs. A szociális tevékenység fel van parcellázva a különböző minisztériumok között, sokfelé végzik a szociális munkát, ami — sajnos — azt is jelenti, hogy egyáltalában sehol sem végzik. (Kéthly Anna: A sok bába között elvész a gyermek!) Nézzük magát a költségvetést. Azt lehetne mondani, — túlzás nélkül — hogy mamut-költségvetéssel állunk szemben — már tudniilik a mi viszonyainkhoz mérten. Hiszen az állami költségvetés 762,328.900 pengő, az állami üzemek költségvetése 364,530.000 pengő, összesen tehát 1.126,858.900 pengő, ós csak a hiány 75,657.000 pengőre TÚg. Ez tehát mamut-költségvetés a magyar viszonyokhoz mérten, és ebben a mammut-költségvetésben, ebben a hatalmas számrengetegben — mondom — hiába keresem — pedig kerestem jóakarattal és igyekezettel — a szociális forrásokat, amelyekből esetleg 81*
