Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1936. évi május hó 18-án, hétfőn, Sztranyavszky Sándor, Kornis Gyula és vitéz Bobory György elnöklete alatt. Tárgyai : Elnök bemutatta a miniszterelnök átiratát, amelyben közli, hogy szabadságának tartamára a kormányzó, a miniszterelnöki teendők ideiglenes vezetésével Darányi Kálmán földmívelésügyi minisztert, a honvédelmi minisztérium ideiglenes vezetésével pedig vitéz Kozma Miklós belügyminisztert bízta meg. — A magyar állam 1936/37. évi költségvetése. Hozzászóltak : Propper Sándor, Mándy Sándor, Meizler Károly, Szeder János, Horváth Ferenc, Pintér József, Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése A kormány részéről jelen voltak: Darányi Kálmán, Bornemisza Géza, Fabinyi Tihamér, Hóman Bálint, Kánya Kálmán, vitéz Kozma Miklós, Lázár Andor, Winckkler István. (Az ülés" kezdődött d. u. 4 óra í perekor.) (Az elnöki széket Korniss Gyula foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jgyzőkönyvének vezetésére Rakó vszJky Tibor, a javaslatok, mellett felszólalók jegyzésére Brandt Vilmos, ia javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Veres Zoltán jegyző urakat kérem fel. Bemutatóan a t. Háznak a miniszterelnök úr átiratát, amelyben közli, hogy szabadságának tartamára a miniszterelnöki teendők ideiglenes vezetésével a Kormányzó TTr Ö Főméltósága Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter urat, a honvédelmi minisztérium ideiglenes vezetésével pedig vitéz Kozma Miklós belügyminiszter urat méltóztatott megbízni. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirend, .szerint következik az 1936—37. évi állami költségvetés tárgyalásának folytatása. Szólásna következik Propper Sándor képviselő úr. Propper Sándor: T. Képviselőház! A költségvetés vitája már meglehetősen előrehaladott stádiumban van és amint látjuk és tapasztaljuk, most már közöny és részvétlenség kíséri ezt a vitát. Egyébként a vitában igen sok is'zép beszéd hangzott el jobbról es ibaloldlailról is, az izgalmak is szokatlanul hő vek és nagyok voltak, megütköztek az érvek és ellenérvek, a vita egyenlege azonban — legalább laz én megítélésem, szerint — nem kielégítő, mert az ország és az ország népének ügyét ez a vita nem vitte előbbre. Ennek oka az én igénytelen felfogásom szerint az, hogy a kormánypárt kitart a maga népellenes politikája mellett és

v nem hajlik meg az érvek súlya előtt. Az ellenzék nagy önmegtagadássál és — mondhatnám KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. — tárgyilagos bírálattal végzi a mlaga igen nehéz ímunkáját és hivatását, a konok osztályuralom bástyáin azonban minden jószándek megtörött eddig. Mi, szociáldemokraták a költségvetési vitákat rendszerint arra hiasználjuk fel, mint talán egyetlen lehetőségét az általános Mrálatnak, hogy az ösztönzés és számonkérés munkáját elvégezzük, amit a választók előtt vállaltunk, ezenfelül egyes^ fontosabb kérdésekben ismertessük elvi álláspontunkat. Éhben a mostani költségvetési vitában említésre méltó a mi állásfoglalásunk a külpolitikai kérdésekben és a revizió kérdésében. Buchinger, Peyer és Kertész képviselőársaim és> harátaim ismertették a mi pártunk felfogását külpolitikai vonatkozásban és a revizió szempontjából. En ezeket a megállapításokat most megismételni nem akarom, csak visszaidézem és megállapítom, hogy ez az állásfoglalás férfias, nyilt, őszinte és becsületes volt,] (azonfelül pedig európai és magyar. Ez az állásfoglalás pozdorjává zúz minden ostoba demagógiát és minden hazug rágalmat, amelyet ebben a tekintetben és ebben a vonatkozásban ránk és a mi pártunkra szórtak. Aki akarja, megértheti ezt az álláspontot, ezt az állásfoglalást. Aki valóban provideneiális hajlamokat érez magában és bölcs államférfiúnak tartja magát, ezen az alapon ezt az állásfoglalást megértheti és értékesítheti azt a hallatlan erőt, amelyet a munkásság állásfoglalása jelent. Aki ezt sem érti meg, az arról tesz tanúságot, hogy nem akarja megérteni, s abban, úgy látszik, több a vonzódás, az osztályönzés, mint az egyetemes magyar érdekek iránt. Ismétlem, nem akarok visszatérni és nem akarom megismételni ennek, az állásfoglalásnak a lényegét, de viszont^ azt hiszem, hogy^ ezután az állásfoglalás után nem lesz többé senkinek erkölcsi goga és bátorsága ahhoz, hogy a mi pártunkat és a mi pártunkban tömörült tömegeket ebből a szempontból tovább rágalmazza, illetve tudatosan félreéirtse. Mielőtt tovább mennék, néhány pillanatra vissza kell térnem a multheti egyik ülés egyik 81