Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-131

Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1936. évi május hó 18-án, hétfőn, Sztranyavszky Sándor, Kornis Gyula és vitéz Bobory György elnöklete alatt. Tárgyai : Elnök bemutatta a miniszterelnök átiratát, amelyben közli, hogy szabadságának tartamára a kormányzó, a miniszterelnöki teendők ideiglenes vezetésével Darányi Kálmán földmívelésügyi minisztert, a honvédelmi minisz­térium ideiglenes vezetésével pedig vitéz Kozma Miklós belügyminisztert bízta meg. — A magyar állam 1936/37. évi költségvetése. Hozzászóltak : Propper Sándor, Mándy Sándor, Meizler Károly, Szeder János, Horváth Ferenc, Pintér József, Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapí­tása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése A kormány részéről jelen voltak: Darányi Kálmán, Bornemisza Géza, Fabinyi Tihamér, Hóman Bálint, Kánya Kálmán, vitéz Kozma Miklós, Lázár Andor, Winckkler István. (Az ülés" kezdődött d. u. 4 óra í perekor.) (Az elnöki széket Korniss Gyula foglalja el.) Elnök: A t. Ház ülését megnyitom. Az ülés jgyzőkönyvének vezetésére Ra­kó vszJky Tibor, a javaslatok, mellett felszólalók jegyzésére Brandt Vilmos, ia javaslatok ellen felszólalók jegyzésére pedig Veres Zoltán jegyző urakat kérem fel. Bemutatóan a t. Háznak a miniszterelnök úr átiratát, amelyben közli, hogy szabadságá­nak tartamára a miniszterelnöki teendők ideiglenes vezetésével a Kormányzó TTr Ö Fő­méltósága Darányi Kálmán földmívelésügyi miniszter urat, a honvédelmi minisztérium ideiglenes vezetésével pedig vitéz Kozma Mik­lós belügyminiszter urat méltóztatott meg­bízni. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirend, .szerint következik az 1936—37. évi állami költségvetés tárgyalásának folytatása. Szólásna következik Propper Sándor kép­viselő úr. Propper Sándor: T. Képviselőház! A költ­ségvetés vitája már meglehetősen előrehaladott stádiumban van és amint látjuk és tapasztal­juk, most már közöny és részvétlenség kíséri ezt a vitát. Egyébként a vitában igen sok is'zép beszéd hangzott el jobbról es ibaloldlailról is, az izgalmak is szokatlanul hő vek és nagyok vol­tak, megütköztek az érvek és ellenérvek, a vita egyenlege azonban — legalább laz én meg­ítélésem, szerint — nem kielégítő, mert az or­szág és az ország népének ügyét ez a vita nem vitte előbbre. Ennek oka az én igénytelen fel­fogásom szerint az, hogy a kormánypárt ki­tart a maga népellenes politikája mellett és v nem hajlik meg az érvek súlya előtt. Az ellen­zék nagy önmegtagadássál és — mondhatnám KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VII. — tárgyilagos bírálattal végzi a mlaga igen ne­héz ímunkáját és hivatását, a konok osztály­uralom bástyáin azonban minden jószándek megtörött eddig. Mi, szociáldemokraták a költségvetési vitá­kat rendszerint arra hiasználjuk fel, mint talán egyetlen lehetőségét az általános Mrálatnak, hogy az ösztönzés és számonkérés munkáját el­végezzük, amit a választók előtt vállaltunk, ezenfelül egyes^ fontosabb kérdésekben ismer­tessük elvi álláspontunkat. Éhben a mostani költségvetési vitában em­lítésre méltó a mi állásfoglalásunk a külpoli­tikai kérdésekben és a revizió kérdésében. Buchinger, Peyer és Kertész képviselőársaim és> harátaim ismertették a mi pártunk felfogá­sát külpolitikai vonatkozásban és a revizió szempontjából. En ezeket a megállapításokat most megismételni nem akarom, csak vissza­idézem és megállapítom, hogy ez az állásfog­lalás férfias, nyilt, őszinte és becsületes volt,] (azonfelül pedig európai és magyar. Ez az állásfoglalás pozdorjává zúz minden ostoba demagógiát és minden hazug rágalmat, amelyet ebben a tekintetben és ebben a vonat­kozásban ránk és a mi pártunkra szórtak. Aki akarja, megértheti ezt az álláspontot, ezt az állásfoglalást. Aki valóban provideneiális haj­lamokat érez magában és bölcs államférfiúnak tartja magát, ezen az alapon ezt az állásfog­lalást megértheti és értékesítheti azt a hallat­lan erőt, amelyet a munkásság állásfoglalása jelent. Aki ezt sem érti meg, az arról tesz ta­núságot, hogy nem akarja megérteni, s abban, úgy látszik, több a vonzódás, az osztályönzés, mint az egyetemes magyar érdekek iránt. Ismétlem, nem akarok visszatérni és nem akarom megismételni ennek, az állásfoglalás­nak a lényegét, de viszont^ azt hiszem, hogy^ ezután az állásfoglalás után nem lesz többé senkinek erkölcsi goga és bátorsága ahhoz, hogy a mi pártunkat és a mi pártunkban tö­mörült tömegeket ebből a szempontból tovább rágalmazza, illetve tudatosan félreéirtse. Mielőtt tovább mennék, néhány pillanatra vissza kell térnem a multheti egyik ülés egyik 81

Next

/
Oldalképek
Tartalom