Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

566 Az országgyűlés képviselőházának ü szédemet éspedig: azzal fejezem be, hogy ha erőnket nem személyeskedésekre használjuk fel kint a vidéken a nagyközönség előtt és itt a képviselőházban, ha nem arra használjuk fel, hogy lejárassuk a képviselőház tekintélyét, hanem arra, hogy felvilágosítsuk a falusi nagy tömeget. és keressük a módokat,, az eszközöket, hogy miben legyünk segítségére a szegényebb városi néposztálynak, ha megértjük egymást itt abban, hogy mik azok a segítési módozatok és eszközök, amelyekkel segíteni tudunk általában az egész nemzeten, akkor hiszem, hogy elkövetkezik egy szielbb, jobb és boldogabb Magyarország, amelyben ha a revízió elkövetkezik, jobban fogja érezni magát minden magyar. Miután bízom a kormánynak ebben a törekvésében, amely, mint ahogyan látjuk, nyílegyenesen lépésről-lépésre igyekszik ^ezt a célt a lehetőségek határán belül törvényes eszközökkel megvalósítani, ebben a reményben a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök: T. Ház! A napirend tárgyalására szánt idő letelt. Javaslatot teszek arra vonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket folyó hó 18-án hétfőn délután 4 órakor tartsuk a mai napirenddel. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát magáévá teszi, T. Ház Györki Imre képviselő úr személyes kérdésiben kért szólásra engedélyt. (Felkiáltások a jobboldalon: Na, megint!) Az engedélyt megadtam. Györki Imre képviselő urat illeti a szó. (Br. Vay Miklós: Megint kezdi? — Nyiri István: Kis csemegét a sajtó számára! Egypár fotókópiát!) Csendet kérek! (Nyiri István közbeszól. — Zaj a jobboldalon. — Farkas István: Várja meg a 8 órás vonatot!) Csendet kérek! Györki Imre: T. Ház! A ma egy hete megtartott képviselőházi ülésen tettem le a Ház asztalára egy okiratot, (Felkiáltások a középen: Hamisítványt! — Propper Sándor: Hadd nmlassanak! — Br. Vay Miklós: Közönséges szenzációhajhászás!) ainely^ alkalmasinak mutatkozott annak bizonyítására, hogy egy képviselőtársunk és annak ia larpnak imunkatársa, amely lapnak munkatársa Rajniss képviselő úr, felajánlkozott egy idegen államhataloimnak, a magyar lapokat denuneiálita és egy hirdetési iroda felállítását vette tervbe azért^ hogy a hirdetésekből befolyó jövedelem egy részét itthon hitlerista propaganda céljaira fordítsa. (vitéz Balogh Gábor: Hát a vörös pénzekkel mi van?) Azóta különféle nyilatkozatok hangzottak el, míg* tegnap odáig jutottunk, hogy a rendőrség elfogta a tettest, aki nem a ma egy hete letett okiratot hamisította volna, hanem akit úgy állítottak ibe, mint aki az ezen a r héten, kedden letett második .számú bizonyítékomat hamisította. (Zaj a jobboldalon.) A ma reggel megjelent kormány lapokban és az Uj Magyarságban azt olvassuk, hogy a rendőrség letartóztatta a Rajniss-ialáíráS' hamisítóját, ezzel szemben azt kell látnom, hogy a rendőrség által kiadott hivatalos nyilatkozat szerint (olvassa): »Rajniss képviselő úr feljelentésére a rendőrség iái büntető perrendtartás 89. §-ának értelmében járt el, az ügyészség véleményét kérte annak eldöntése végett, hogy kívánja-e a nyomozást. Az ügyészség csak ténymegállapításra utasította a rendőrséget s tekintettel 30. ülése 1936 május 15-én, pénteken. arra, hogy nincs nyomozás, nincs senki őrizetben. Egyesek szereplését illetően többek között Schmidt Lászlóval kapcsolatosan kikérdezésekre került a sor, de jegyzőkönyvet nem vettek fel. Schmidt a kikérdezések után eltávozott a főkapitányságról.« Láthatják t. képviselőtársaim, hogy a hamisítás tulajdonképpen kinek a részéről történt. Itt felszólalás hangzott el, hogy Sehmidtet, a tettest, a Rajniss-aláírás hamisítóját letartóztatták, így állította be a Függetlenség című lap, így állította be az egész tényállást az Üj Magyarság is. Ezzel szemben kiderült, hogy Schmidt Lászlóval még jegyzőkönyvet sem vettek fel. {Zaj a jobboldalon. — vitéz Balogh iGálbor: Nem ez a lényeg! — Szily Márton: Bevallotta-e, vagy neim?) Eleresztették a rendőrségről még az éjjel. Ma már ott tartunk az esti órákban, hogy Schmidt Lászlót egyelőre nem találják ímeg, (Felkiáltások a jobboldalon: Ahá! — Zaj a szélsőbaloldalon.) ami semmiesetre sem az én .szempontomból előnyös, hanem inkább Rajniss képviselő úr és érdektársai szempontjából. ((Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Bejelentem a t. Háznak, hogy ma délután, amikor elolvastam a délelőtt, illetve délben megjelenő lapok tudósításait és azokban elolvastam a rendőrség előtt lefolyt úgynevezett bizonyítási ' eljárást, akkor a Népszava

1 rendőri munkatársa útján érintkezést kerestem Dóra főkapitányhelyettes úrral, akinek bejelentettem, hogy holnap reggel meg fogok jelenni nála és az eredeti nálam lévő okiratot nem a Ház asztalára teszem le, hanem a főkapitányságon (Felkiáltások jobb felől: Előbb is megtehette volna!^ Ezzel kellett volna, kezdeni!) Dóra főkapitányhelyettes úrnak fogom átszolgáltatni, hogy ezzel Is hozzájáruljak annak a kérdésnek a tisztázásához, hogy valóban hamis-e, vagy eredeti ez az okirat. {Felkiáltások jobb felől: Ezzel kellett volna kezdeni! — Dinnyés Lajos: örüljenek, hogy most megtörténik. — Propper Sándor: Cslakihogy egyszer (meg vannak elégedve!) Szükségesnek tartottam ezt a kijelentést megtenni ma és nem korábban azért, mert tulajdonképpen a mai nappal terelődött az ügy rendőrségi, illetőleg ügyészi kézre. A nyomozati eljárás megindult, ma már tehát én is belekapcsolódhatom a kezemben lévő okirattal annak tisztázásálba, hogy — mint mondottam — valódi, vagy hamis okirattal állunk-e szemben. Ezt annál is inkább szükségesnek tartottam, mert amikor Rajniss képviselő úr ezen a héten kedden felszólalt és amikor az első számú okiratra vonatkozólag azt a kérdést akarta tisztázni, megállapítást nyert-e, hogy azon az okiraton Barasits aláírása és Rajniss képviselő úr aláírása valódi-e,, vagy hamis, akkor ő niaga két írásszakértő véleményét olvasta fel, akik mind a ketten arra az álláspontra helyezkedtek, hogy fotókópiák útján nem lehet megállapítani egyetlen okiratról sem, (Felkiáltások jobbfelől: Persze, hogy nem!) hogy az valódi, vagy hamis aláírást tartalmaz-e, most pedig mégis az a csodálatos dolog történt, hogy tegnap a rendőrségnek rendelkezésére bocsátott fotókópia alapján már precíz pontossággal meg tudták állapítani, hogy az. iigynevezett második számú bizonyítékon Rajniss aláírása hamis. {Felkiáltások jobbfelől: A tettes vallotta be] — Reisinger Ferenc: Mennyiért, i cérdés? — Zaj a jobboldalon. — Reisinger Fe-