Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.

Ülésnapok - 1935-130

564 Az országgyűlés képviselőházának IS következett be, amikor a háborúnak vége lett. Látjuk, hogy a munkáskérdés nemcsak nálunk van napirenden, hanem napirenden van az egész világon is. Tudjuk, hogy a világháború után, amikor a nagy tömegek hazatértek a háborúból s igyekeztek bekapcsolódni megint a polgári életbe, a hadianyag gyártására berendezett nagy gyárak átállították üzemüket a polgári élet számára szükséges gyártmányok készítésére. Amikor a tömegek hazamentek a harctérről, ez azt jelentette, hogy a polgárok száma megnövekedett, a technika fejlődött s így a felvevőképesség csökkent. De ezenkívül volt egy másik ok is, az, hogy az itthonmaradtak igényei emelkedtek. Az igényekről nagyon nehéz leszokni, mert az igényeket könnyebb fokozni, mint visszafejleszteni. így azután odajutottunk, hogy az egész világon bekövetkezett a műnk anélküliség. A munkanélküliség nemcsak magyarországi jelenség, ezt nekem nem kell mondanom, ezt minden képviselőtársam tudja. Annál inkább tudni kell tehát azt is, hogy ez a probléma nagyon sokáig fogja foglalkoztatni még a magyar képviselőháziat, a magyar társadalmat és a világ politikai életét. Ezt a kérdést nem lehet olyan könnyen megoldani, mint ahogyan sokan .szeretik hinni, főleg olyanok, akik politikai ugródeszkának szeretnék felhasználni s ezért úgy tüntetik fel magukat, mint akik meg tudják oldani a munkáskérdést. Sem a tisztviselői, sem a munkáskérdést^ a közeljövőben nem tudják megoldani. Ezzel én nem azt mondom, hogy nem lehet segíteni s hogy nem kell keresni azokat ia» módokat, amelyekkel segíteni lehet, mert igenis meg kell /Keresni azokat. Látni kell azt, mélyen tisztelt képviselőtársaim, hogy mi van a falun és az egyes községekben, különösen némely vidéken. Képviselőtársaim közül már többen hivatkoztak^ különösen ,a Tiszántúlra, ahol egyenesen elképesztő állapotok vannak. Borzasztó dolog azt látni, hogy milyen életet élnek ott azok a szegény munkások. De vájjon miiként lehet rajtuk segíteni, ha nem szociális érzékkel

1

? A nagybirtokosoknak, a gyáriparosoknak segítségével lehetne csiak elérni, hogy a munkákat megszaporítsuk s hogy kevesebb jövedelmet vágjanak zsebre azok, akiknek van jövedelmük és osszák meg azokkal a családokkal, amelyeknek nem jut mindennapi kenyér, amelyek gyermekeinek nem jut cipőre, ruhára. A kormány is siessen segítségükre, de a kormány nem fogja soha megoldani ezt a kérdést, ha a társadalom nem siet segítségükre. Mélyen tisztelt Képviselőház! Legyen szabad az adókérdésekkel is foglalkoznom. Hallgattam itt képviselőtársaim' beszédeit; mindenki megemlítette az adókérdést is, úgy az ellenzéki, mint a kormánypárti padokból. Mondhatnám azonban, egyetlen képviselőtársam sem említette olyan szakavatottan, mint Riesz Ádám tisztelt képviselőtársam. Ugy látszik, hogy ő ismeri legjobban és legrészletesebben azoknak a falusi kisembereknek adófizetését és laz adófizetéseknek lehető és lehetetlen állapotait. Mélyen tisztelt képviselőtársain egyebek között megemlítette, — amit teljes egészében magamévá teszek — hogy például az adókivető hatóság a jövedelemadó kivetésénél ia nagygazdaságoknál és a vállalatoknál megengedi, hogy levonják a rezsiköltséget, ezzel szemben a kisgazdaságoknál nem engedi meg a munkaerő kihasználásának beszámítását, amit a család tagjaival megdolgozott. Ugyanúgy megadóztatja azt a munkát, amelyet más 0. ülése 1936 május 15-én, pénteken. gazdaságoknál és vállalatoknál leszámítanak, lázon a címen, hogy ezt rezsiköltségnek veszik, míg a kisgazdáknál, ahol a gazda a maga erejével dolgozza* meg az ő kis birtokát, ezt nem veszik figyelembe. Kérem a pénzügyminiszter urat, legyen tekintettel erre és remélem, hogy inaikor a jövő évben ilyenkor az új költségvetést előterjeszti, addigra már ebben az adókivetési kérdésben intézkedni fog. Megemlítek azután egy másik kérdést, az illetékkivetések kérdését. Mint ahogyan beszédem elején mondottam, az ilyen aprólékos dolgokból tömérdek kellemetlenség adódik, amely megnehezíti a kisemberek életét. Van egy illeték, amelyet nem is annyira a peres eljárásoknál, mint inkább a hatóság által üldözött bűncselekményeknél vetnek ki. Ha például egy szegényebb és egy vagyonosabb ember összevesz és ha ez véletlenül a csendőrség tudomására jut, vagy mondjuk lopás történik és a csendőrök kiderítik, hogy ki volt a tettes, és annak a tettesnek nincs vagyona, anélkül, hogy^ a károsult feljelentést tett volna, a csendőrök azonban rajtacsípik a tettest, vagy kikutatják, akkor illetéket kell neki fizetnie. Hogy esak egy élő példát mondjak, az egyik szövetkezeti kocsmárosnak ellopták egy pár poharát. Ö nem is akarta feljelenteni, de mert a csendőrök tettenérték az illetőt, áttették a járásbírósághoz és a járásbíróság ítélkezett, kirótták a kocsmárosra az illetéket, már nem emlékszem, hogy 4 pengőt-e, vagy 8 pengőt. Ajkkor azt mondta a károsult, hogy ha ő ezt tudta volna, nem is engedte volna, hogy a járásbíróság elé vigyék az ügyet, mert neki így többe kerül, mintha elengedte volna szabadon azt, aki ellopta a poharát. (Horváth Zoltán: Hibásan rótták ki. Ez törvénytelen.) A másik hasonló eset egy verekedésből kifolyólag történt. Ott is kirótták a sértettre az illetéket. Ö akkor azt mondta: inkább hagyom magamat megverni, sem minthogy még ráfizessek. Nem tudom, hogy helyesen, jogosan s igazságosan vetették-e ezt ki,... (Horváth Zoltán: Hibás volt a leletezés. Fellebbezzék meg!) Hogy hibás volt-e vagy nem, azt én nem tudom, de többen jöttek hozzám panasziszal ilyen esetekből kifolyólag, mert mindenkivel megfizettették az illetéket. T. Ház! A sokat emlegetett kisüst kérdésével is kell foglalkoznom. A múlt évben is felemlítettem ezt a kérdést. Tízmillió pengő bevétel van a költségvetésben előirányozva ezen a címen. Bátor vagyok a pénzügyminiszter úr figyelmébe ajánlani, hogy amikor fel

L emelték ezt az illetéket, három adóhivatal területén 410.000 pengővel vett be a kincstár kevesebbet, mert inkább a trágyadombra vitték a cefrét, de nem főzték ki. Kérem tehát a pénzügyminiszter urat, szállítsa le 50%-kai ez az illetéket. Ezzel a kincstár nem veszíthet, hanem csak nyerhet, mert mindenki újból főzni fog. En nem viszik ki a cefrét a trágyadombra, hanem, mint mondottam, mindenki újból főzni fog és a kincstár megfelelő bevételhez jut! Legyen szabad még a földbirtokpolitika kérdésével is foglalkoznom. A telepítési törvényjavaslat tárgyalásánál már több képviselőtársam felemlítette, hogy az 1920:XXXVI. te. alapján kiosztojt földek árának kérdését véglegesen rendezni kellene. t Ennek a kérdésnek rendezését én is figyelmébe ajánlom a pénzügyminiszter úrnak és.a kormányzatnak. Igaz, hogy az illetők most csak használati díjat fizet-