Képviselőházi napló, 1935. VII. kötet • 1936. április 1. - 1936. május 18.
Ülésnapok - 1935-130
Az országgyűlés képviselőházának 18 3 kat. ihold földből 1 kat. hold adassék fásításra» illetőleg csemetekertre, 1 hold gyümölcsös kertre, 1 hold pedig a. konyhakertre és mezőgazdasági foglalkoztatásra. En úgy vélem,, hogy ha a mi derék ifjainkat és gyermekeinket (hozzászoktatjuk a fa neveléséhez és szeretetéhez, hogy az a gyermek, már hat éves korában, mikor a lelke a legfogékonyabb, átérez-ze az ő egyéni és nemzeti hivatását, szeresse, ápolja a fát, akkor a tiszántúli nagy mezőgazdasági kultúránk meg fogja azt a nagy alapot adni, amire annak a gyermeknek, vidékünknek szüksége van. En úgy gondolom, hogy ezekben az iskolákban azokból az ifjúkból kerüljenek ki a tanítók, akik a rendes tanítói képzés után még egyesztendős gazdasági iskolát végeznek, hogy megfelelő szaktudást adjanak át a kis magyar gyermekeknek. Természetesen éppen azért mondottam az előbb, hogy az új vízjogi, illetőleg vízhasznosítása törvényt kell alkotni, inert én azt látom,, hogy sokan aggódnak azért, hogy mi lesz a Tiszántúl hatalmas nagy termésével. Ha tehát ez műszakilag megoldható, mármost gondolni kell az értékesítésről. Alakuljon akár a földmívelésügyi minisztérium kebelében,, akár a kamarákkal kapcsolatban Armen tesítő Társulat, amely azután e kérdést is egy időben megoldhassa a óéinak ímegfelelőleg., Nem azt mondom] hogy szükség van irányított gazdálkodásra, hanem azt, (hogy irányító gazdálkodásra van szükség. Ezt nem tagadhatja meg senki, aki nyitott szemmel nézi a jövőt. Mivel én a költségvetésben, mint kezdetben is mondottam, látom a gazdaságosságot.-, látom a takarékosságot, látom a célszerűséget, egyben rendíthetetlen hitem van abban, hogy a Gömbös-kormány és annak minden egyes tagja a maii kort megértve akar egy boldogabb országot, akarja lépésről-lépésre megoldani a problémákat, én sziklaszilárd hittel és teljes meggyőződéssel a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps jábbfelől és a középen, A szónokát számosan üdvözlik.) Elnök: Tauf fer Gábor képviselő urat illeti a szó. Tauf fer Gábor: T. Képviselőház! Várady László igen tisztelt képviselőtársam beszédének hatása alatt fölteszem a kérdést, vájjon' miért vannak ebben a teremben olyan nagy ellentétek akkor, amikor képviselőtársam kormánypárti oldalról ilyen szépen világította meg a tiszántúli helyzetet, amikor a gazdasági helyzetnek olyan keresztmetszetét adta és annak megoldásának módozataira rámutatott hazafias érzéssel telitett beszédében, hogy akkor, amikor a magyar problémák megoldása annyira kézenfekvő, amikor ezeknek a problémáknak megoldásában igazán alig választhatja el a* pártokat egymástól valami lényeges dolog, miért van szükség ebben a teremben folyton harcra, miért kell a trianoni Magyarországnak és a közvéleménynek, a hazafias magyar léleknek végigszenvedni azokat ta differenciákat, tamelyeket annyira megnagyítva) látunk a magyar közéletben? Amikor a költségvetéshez felszólalok, élek azzal a joggal, amelyet a házszabályok megadnak, — amivel különben igen ritkán élhet egy képviselő — hogy a kormány általános politikai tevékenységéről mondjak bírálatot. Előre kell bocsátanom, hogy ebben a cselekvésemben enigem korlátozni fog az a hazafias meggyőződés, hogy csak akkor teszünk jót a politikai életben, ha a szenvedelmeket kifcapülése 1936 május 15-én, pénteken. 559 csoljuk. Pártállásom megengedi, hogy a kormány cselek veséiről jót is mondjak, ha jót tett. Azt látom 1 , hogy a jobboldalon a felszólalásokiban rendesen mindig csak jót mondanak, a ibaloldalon pedig csak rosszat, én 1 megengedem magamnak azt, hogy elismerjem a jót és viszont megállapítsam azt, ha hibák történtek. A triainoni Magyarországban, amely elveszítette területének háromnegyedrészét, elvesztette lakosságának kétharmadrészét, nincsenek stratégiai határai, népe le van fegyverezve, ennek az országnak ebben a szomorú helyzetében olyan politikára kell törekedni, amely politikai kiegyenlíti azokat az ellentéteket, amelyeket lehet produkálni és lehet kiélezni, de legfőbb törekvésünknek mégis csak az kell legyen, hogy azokat letompítsuk. Mindebből az következnék, — mint ahogyan a miniszterelnök úr is helyesen vonta le a következtetést — hogy igenis nemzeti egységre van szükség. A miniszterelnök úr három és fél évvel ezelőtt a miniszterelnöki székből hirdette a nemzeti egységet, azonban azzal a hibával, hogy ő a nemzeti egységet az egy pártegységben képzelte és gondolta el, talán nagyobb népeknek, Németorszagnak, Olaszországnak példájából indulva ki, ahol egy homogén nemzet nagy tömegei nyújtották az alapot — ha nem is alkotmányos úton, de bizonyos erőszakkal — egy olyan pártszervezet kiépítésére, amelyben talán az egész nemzet, vagy a nemzetnek egy nagyrésze tényleg egyesül. Rá kellett azonban jönnie a miniszterelnök úrnak arra, hogy Európának ezen a területén, KözépEurópában, amelyet ezer esztendő története rettenetesen megviselt, ahol a lakosság sem fajilag, sem vallásilag, seb gazdaságilag és különösen szociológiailag nem homogén, nem lehet egy pártba tömöríteni a nemzetnek érző, politikái gondolkozó rétegeit. En nem is ebben látom a nemzeti egység lényegét. Inkább abban szeretném látni, hogy egységes közszellem alakuljon ki és nem egyetlen párt, hiszen a parlamentarizmusnak alapja a több párt. Az az alapja, hogy különböző vélemények, különböző elvek alapján ülnek öszsze azok, akik véleményüket nyilvánítják és a, különböző néprétegeket képviselik, hogy ezeknek az eszméknek súrlódásából alakuljon ki egy vélemény, amely tulajdonképpen az elvek kompromisszuma, amely kompromisszum azután mégis előreviszi a nemzet életét. Ha ebben az értelemben meg tudjuk valósítani a nemzeti közvélemény egységét, akkor elértük azt a legszélesebbkörű célt, amelyet ezen a, téren magunk elé kitűzhetünk. Ha azonban arra törekszünk, hogy itt egyetlen párt legyen, akkor szembehelyezkedünk az elvi differnciálódás tényével. Mert hiszen, ebben a teremben is ha körülnézünk, azt látjuk akár a jobboldalon, akár a baloldalon % hogy van egy konzervatív réteg, van egy középpártszerü réteg, amelynek elgondolásai a két szélsőség között vannak és azután van egy-egy radikális réteg. Mind a nemzeti egység pártjában, »mind itt több pártban, megtalálhatjuk a különböző felfogásoknak egy-egy pártban azért mégis elférő jelenlétét. Amikor ebben a nemzeti egységféle elgondolásban, amelyet eleinte lojális eszközökkel^ akartak megvalósítani, (Felkiáltások a középen: Most is!) később ebben a vonatkozásban törés állott be és bizonyos erőszakos lépések is jelentkeztek (Felkiáltások a középen: Hol?) — a választások során, mint méltóztatnak tudni — (Boczonádi
